Koller Edit:
Férjem, Koller György – talán nem túlzás – legendás művészeti menedzser volt, aki összefogta a közel hatvan művészt, és egyengette pályájukat. A rézkarcokat ügynökök árulták szerte az országban, hathavi részletre. Hihetetlen mennyiséget adtak el, megélhetést biztosítva az alkotóknak. Ezért a pártállam megtűrt bennünket, mert egyfajta kultúrmissziót is teljesítettünk. A társaság összejövetelein gyakran részt vettem a Fészek Klubban, noha nőket nemigen engedtek maguk közé. Szinte minden nagy mestert megismertem és számos esetben a magánéleti problémáik megoldásában is segítettem a férjemnek. Amikor Amerigo Tot Rómából Magyarországra jött, megbízást kapott egy hatalmas bronzreliefre a gödöllői egyetemen. Ezt a házat, amelyben a galéria jelenleg is működik, annak honoráriumából építtette lakásnak. A sok lépcső megtétele azonban gondot okozott neki, és így sohasem költözött be. Férjem ötlete volt, hogy e ház legyen az alkotóközösség – főhadiszállása?. Később a cég megvette a házat, melyben – az alkotóközösség jogutódjaként – immár Koller Galéria néven folytatja az ötvenéves sikersztorit. Férjem halála után, 1996-ban Koller-díjat alapítottam, melyet évente két tehetséges művésznek a Művészeti Akadémián adunk át.
Menyhárt László:
Idestova két évtizede vagyok elmélyült kapcsolatban a galériával. Ha az ember betoppan ide, mindig találkozhatott rangos művészekkel, akik érdekfeszítően beszélgettek kávézás közben a világ dolgairól. Varázslatos hangulatú, pezsgő művészeti szalon volt ez, felemelő érzés volt és ma is az idetartozni. A múlthoz és a patinás várnegyedhez méltóan igyekszünk a legjobb, szavatoltan eredeti klasszikus és kortárs egyedi grafikákat, festményeket, szobrokat és gobelineket kínálni, a lehető legszélesebb választékban. Körülbelül százhúsz művész munkáit forgalmazzuk, kik között megtalálható Almásy Aladár, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Gross Arnold, Kass János, Melocco Miklós, Reich Károly, Schéner Mihály, Szalay Lajos, Varga Imre, Váró Márton… Az ő világlátásuk szerfölött magas – nemzetközileg is díjazott – szakmai színvonallal párosul. Aki ide belép, azt megbabonázza a gyönyörű panorámával bíró, kertes, háromszintű galéria intim lakásjellege. A műkereskedelem nálunk is a remélhetőleg szélesedő polgári rétegre alapozódik. Hogy Csók mester idézzem: – Aki bever egy szöget a falba, az már a mi emberünk?. Az előbb-utóbb újabb műveket vásárol, és észre sem veszi, máris eljegyezte magát az – ördöggel?, szenvedélyes gyűjtővé válhat. Minden műnél az a legfontosabb, hogy együtt tudunk-e vele huzamosan élni. Tudniillik nemcsak mi nézünk a műre, az is visszanéz ránk. Válaszol és kérdez, azaz észrevétlenül alakítja érzelmeinket, erkölcsünket és létszemléletünket.
Hozzászólások