A passzív- és energiatakarékos házakkal szemben állított elsődleges követelmény, hogy minimális legyen a hőveszteség. Mindez igaz a nyílászárókra is. Ezzel összefüggésben három fontos szerkezeti elem jellemzőjét kell megvizsgálni: az alkalmazott üvegezését, az ablakkeretét, s nem utolsósorban a falcsatlakozásnál kialakított beépítési fugáét.
Üvegezés
Mint az ablakszerkezet felületének nagyobb részét kitevő szerkezeti elem, a hőszigetelő üvegezés, illetve a bejárati ajtóknál esetleg használt tömör panel nagymértékben befolyásolja a nyílászáró hőszigetelő képességét. Energiatudatos építkezésnél kétrétegű hőszigetelő üvegezés még a legmagasabb minőség esetén is kompromisszumnak számíthat, a passzívházak ablakaival szemben megfogalmazott elvárások miatt azonban eleve nem is elegendő. Háromrétegű hőszigetelő üvegezéssel – felépítéstől függően – az üvegfelületen jelentkező hőveszteség a felére csökkenthető (Ug = 0,5 W/m2K). Ajtópanelek esetén a hőátbocsátási tényező akár az Up ? 0,3 W/m2K értéket is megközelítheti.
Hőszigetelő üvegeknél mindenképpen meg kell említeni, hogy az üvegtábla kerülete mentén körbefutó, alumíniumból készülő ún. távtartó, ill. az ablakszerkezet tagoltsága, osztottsága – az üveg kerületének növekedése miatt – drasztikusan rontja a szerkezet Uw hőátbocsátási tényezőjét.
Hőtechnikailag mindenképpen a nagy, tagolatlan, polimer távtartóval gyártott üvegfelületek kialakítása a kedvező. A passzívházak energetikai méretezésénél az üvegezés hőszigetelő képessége mellett szempont az üvegfelépítés g-értékének, azaz az összenergia-áteresztő képességének megfelelő megválasztása a szoláris nyereség szintjének meghatározásához.
Ablakkeret
Passzívház esetén az ablakkeret hőszigetelő képességével kapcsolatban is szigorúak az elvárások, de más épületkialakításoknál is cél az alacsony Uf-érték biztosítása.
Az alacsony energiafelhasználású épületeknél alkalmazható műanyag profilrendszerek főbb jellemzői: jelentősen megnövelt beépítési mélység (80-90 mm), legalább 6 légkamra (ablakfelületre merőlegesen számolt üregek rétegszáma), a merevítő kamra ablaksíkkal párhuzamos határoló falaihoz kis felületen hozzáérő acélmerevítés, 3 körbefutó tömítési síkkal ellátott, ún. középtömítéses kialakítás, háromrétegű üvegezés fogadására alkalmas falcmélység. Elérhetők a piacon már tisztán műanyag merevítéssel ellátott rendszerek is, ám kevés tapasztalat áll rendelkezésre ezek hőmozgásával és rögzíthetőségével kapcsolatban.
A profilok hőátbocsátási értéke a passzívházak igényszintjéig javítható – bizonyos méretekig – az üvegnek a szárnyba történő beragasztásával, mely a hőszigetelő képességet negatívan befolyásoló acélmerevítést hivatott kiváltani. A profil hőszigetelése tovább javítható a keresztmetszet célszerűen megválasztott kamrájába vagy kamráiba behúzott hőszigetelő betétekkel.
Az acélmerevítés nélküli rendszereknél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a háromrétegű üvegezésből adódó jelentősen megnövekvő (másfélszeres) üvegsúly csak kisebb mozgó szárnyméretek megvalósítását teszi lehetővé. Bár a passzívházaknál gyakoribb, hogy nem nyithatóak az ablakok, a nagy üvegfelületek miatt igényként jelentkezhet nagyméretű szárnyak kialakítása. Ilyen igénybevételhez nyújt megoldást a műanyag profilok pvc anyagának „manipulálása”. A járműgyártásban (autó- és repülőgépgyártás) már régóta bevált technológiát felhasználva, a profilkeresztmetszet döntő része szálerősítésű high-tech alapanyagból készül, pvc anyagú látszó felületi bevonattal. A keresztmetszetükben merevített profilok alkalmazásával – a hagyományos pvc anyagúakkal ellentétben – a profil a statikai méretezésnél acélmerevítés nélkül is figyelembe vehető, s üvegberagasztás nélkül, háromrétegű üvegezéssel is megvalósítható a jellemző szerkezetméretek döntő része. A szárnyak mérete üvegberagasztással tovább növelhető.
A speciális profilkombináció mindemellett merevítetlenül is pozitívan befolyásolja a belőle készített ablakok hanggátlását, megfelelő üvegezés használatával akár az RW,P = 47 dB léghanggátlási érték is elérhető. Szintén merevítetlen profilkialakítással kiemelkedő betöréssel szembeni ellenállóság (WK2/2 ellenállósági osztály, ENV 1627 szerint) biztosítható, tovább fokozva az épület értékét, értékállóságát.
Beépítés
Passzívházaknál javasolt megoldás, hogy az ablaktok és a külső hőszigetelő réteg belső síkjai egy vonalban legyenek. A beépítési fuga kialakításánál alapvető elvárás az ún. 3i – vagy RAL – beépítés alkalmazása, ami leegyszerűsítve a beépítési fuga 3 tartományra tagolását jelenti. A külső oldali réteg UV álló, vízzáró, de páraáteresztő, a belső légzáró és párazáróbb, mint a külső. (A beépítési fuga belső lezárása legyen párazáróbb, mint a külső.) A két fugalezáró réteg közé kerül a hő- és hangszigetelő üregkitöltés. Az oldalsó és felső beépítési él mentén javasolt a tokfelület hőszigeteléssel történő jelentős átfedése, az alsó élek mentén viszont – mint minden ablaknál – megakadályozandó az ablakok víztelenítésének gátlása.
A különböző épületszerkezetek hőszigetelő képességének objektív és egységes jellemzésére használatos a sokat emlegetett hőátbocsátási tényező, amely megadja az adott szerkezet egységnyi felületén, egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérsékletkülönbség mellett áthaladó hőáram mennyiségét. Veszteséget jellemez a tulajdonság, tehát az alacsonyabb érték a kedvezőbb. Jele: U, mértékegysége: W/m2K. Nyílászáróknál használatos adatok: Uf a keret, Ug az üveg hőátbocsátási tényezője, az Uw pedig a komplett ablakra vonatkoztatott hőátbocsátási tényező. Utóbbit döntően a két előbbi értéke befolyásolja, felületarányuk függvényében. Passzívházak esetén a darmstadti Passzívház Intézet (PHI Darmstadt, Dr. Feist) a „passzívházhoz alkalmas komponens”-ként bevizsgált műanyag profilrendszernél a következő hármas követelményrendszert fogalmazza meg: 1. A vizsgált profilkombináció (ablakkeret) hőátbocsá-tási tényezője Uf ? 0,8 W/m2K, 2. az 1230 x 1480 mm méretű ablak hőátbocsátási tényezője Uw ? 0,8 W/m2K (Ug = 0,7 W/m2K, deklarált ?g), 3. a fent leírt ablak hőátbocsátási tényezője beépítve Uw, beép. ? 0,85 W/m2K. |
Hozzászólások