A véletlenek összjátéka segítette hozzá házigazdáinkat, hogy ezt a gyönyörű polgári otthont megszerezhessék. Ez a ház átélt mindent: a háború viharait, a társbérletesítést, a rendszerváltást, több átépítést és felújítást, míg végül mai tulajdonosaira talált. Nem mindennapi történet!
A mese napra pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött el” – vág bele a történetbe Krisztina, a háziasszony. „Ekkor született Nóri, a nagyobbik lányunk. Egy utcával lejjebb laktunk, otthon voltam a kisbabával, és úgy éreztem, hogy megőrülök a szomszédoktól. Sürgősen el kellett hát költözni, de szerettünk volna a környéken maradni, mert minden ide köt. A szüleim a hetvenes években vettek egy telket pár saroknyira innen, azzal a tervvel, hogy ott épül majd meg a családi házunk, de erre nem került sor… A nyolcvanas évek végére az édesapám végül meggyőzte anyukámat, hogy adják el a telket, és mivel akkor jártam egyetemre, az az ötletük támadt, hogy vesznek nekem egy kis lakást. A mamám persze soha nem bocsátott a ezt meg apukámnak, az élet furcsa fintora azonban, hogy azt a lakást eladva lett az előző, majd abból ez, így gyakorlatilag visszaértünk oda, ami a szülői elképzelés volt negyven évvel ezelőtt. De a szerencsés véletlenek még csak ezután kezdődtek!
Amikor sürgősen költözni akartunk, elkezdtem böngészni az újságokat, és – soha nem felejtem el – egy pénteki lapban ennyi állt: „Óbudán ház eladó. Ár, telefonszám.” Máig sem tudom miért, felhívtam, és kiderült, hogy ez az a ház, ami előtt kislány koromban gyakran elsétáltam, és ami mindig is annyira tetszett! Nem is akartuk elhinni, de még aznap eldöntöttük, hogy egy életünk, egy halálunk, muszáj belevágni!”
Ennek a háznak aztán van története: a harmincas években épült, egy gazdag kereskedő család megrendelésére. Majd jött a háború, azután az ötvenes évek, amikor kényszerbérlőket telepítettek ide. Minden építészeti szempontot mellőzve az egyből három lakást csináltak, csőszobákkal, félkomforttal… Egyedül az emelet úszta meg, aminek önálló feljárata volt, ahol mind a mai napig megvan az eredeti padló és az eredeti bútorzat is. Régi tulajdonosa egész életében arra várt, hogy elmúljon a Kádár-rendszer, és az ott honát visszakaphassa; a kényszerbérlőket kivásárolták, illetve részben kihaltak, és a rendszerváltás után a kereskedő család visszaszerezte a házat. Az öreg úr vágya az volt, hogy a gyerekei költözzenek ide, ám végül el kellett adni az ingatlant. Régi gazdája mindentől szabadulni akart, mindent itt hagyott, még a bútorait és a személyes tárgyait is…
Így lehet, hogy ezzel Krisztina és Róbert vágya teljesült: 2004-ben az övék lett a ház, és Ignácz Erika belsőépítész segítségével elkezdhették a teljes átépítését, rekonstruálását. Az eredmény magáért beszél!
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások