Yona Friedman kétségtelenül a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású építészeti gondolkodója. A “Mobil építészet kutatócsoportjának” megalapításától kezdve az űrvároson keresztül a shanghaji hidakig, Friedman életművében számos olyan forma és gondolat szerepel, amelyek évtizedeken keresztül megtermékenyítően hatottak az építészeti diskurzusokra, építészek és képzőművészek generációit inspirálva. A hangsúly, amit Friedman az infrastruktúrákra és az alulról szerveződő tervezés jelentőségére fektetett, bizonyos értelemben ma is ugyanolyan releváns és előre mutató, mint az 1960-as és 1970-es években volt: Friedman elméletei egy gyorsan változó társadalom igényeit tükrözik és válaszokat kínálnak a megnövekedett mobilitás kihívásaira.
Az elmúlt években Yona Friedman munkássága újra az érdeklődés előterébe került: rajzai, makettjei, szövegei, képregényei és más dokumentumai a legnagyobb presztízsű művészeti múzeumokban és galériákban voltak kiállítva, és a legfontosabb művészeti gyűjtemények részét képezik. Mindazonáltal, némileg megtévesztő Yona Friedman jelenőtéségét kizárólag a különböző művészeti kontextusokban bemutatott eredeti műalkotásokban látni. Friedman munkája vélhetően jócskán redukálódik az életmű esztétizálása által, ha ez utóbbi megfosztja az életművet társadalmi és politikai relevanciájától. Friedman egyike azon ritka építészeknek, akik olyan építészeti alapelveket dolgoztak ki, amelyek sikeresen kötötték össze mobilitás és flexibilitás formai újításokban materializálódó utópikus koncepcióit a szükség és a vészhelyzet építészetének radikális pragmatizmusával. A magyar származású építész munkájának fontos, ha nem központi eleme a szegénység filozófiája, és a túlélés építészetének koncepciója, amelyek jelentősége többek között a különböző nemzetközi segélyprogramokban, fejlesztési irányvonalakban, és a konkrét építészeti gyakorlatban érhető tetten.
A szimpózium ambíciója, hogy áttekintse Friedman művészetre, építészetre, urbanisztikára, szociális munka és technológiára vonatkozó koncepcióit, és hogy megvizsgálja e koncepciók mai helyekre és helyzetekre való alkalmazhatóságát, különösen a jelenlegi gazdasági válság tükrében. A szimpózium előadásai újrapozicionálják Friedman munkáját, felelevenítve és a kortárs építészetre és művészetre gyakorolt hatásaiban elemezve az építész gondolatait a mobilitásról, a városi infrastruktúráról és a közösségi részvételről, miközben hangsúlyt fektetnek e munka művészeti-esztétikai kontextusban való bemutatásának dilemmájára is.
A szimpóziumot Budapesten, Yona Friedman szülővárosában rendezik, a Trafó – Kortárs Művészetek Háza és a Ludwig Műzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kiállítási projektjéhez kapcsolódva. A szimpóziummal párhuzamosan Yona Friedman egyéni kiálltása lesz látható a Trafó Galériában.
Hozzászólások