Előző lapszámunkban már foglalkoztunk a garázs problémakörével, arra igyekeztünk választ kapni, vajon a garázsok mérete mennyire felel meg a mai autók méretbeli elvárásainak. Most tovább boncolgatjuk a témát, hiszen sok családnak nem egy, hanem kettő, esetleg három vagy még több gépkocsi otthoni tárolásáról kell gondoskodni. És megnézzük azt is, mi a helyzet a vállalkozókkal, ők hogyan parkírozzák otthonukban a haszongépjárműveiket. A problémakör körbejárásában Papp Zoltán Tamás, Podmaniczky- díjas építész, főépítész és várostervező, az A Mi Otthonunk szakértője, a Házunk – Szülőföldünk rovat szakmai konzulense volt a segítségünkre.
– Ha az ember házat épít és garázst is szeretne hozzá, miből induljon ki a megtervezésekor, jó támpont lehet- e az autójának mérete, vagy valami másra kell inkább koncentrálni?
– A garázsügyek nem így működnek. A garázsméretek ugyanis az OTÉK-ban, vagyis az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló kormányrendeletben rögzített dolgok, tehát az alapterület minimálisan 550 x 270 cm, a helyiség magassága pedig 220 cm kell legyen. És ezen nem változtat az sem, hogy időnként két- három centivel megnagyobbítják a modelljeiket az autógyártók. Ilyen szabályozás egyébként már évtizedek óta van: régebben az OÉSZ, az Országos Építési Szabályzat kötelező jelleggel szabta meg a gépkocsi- beállók és garázsok méretét, ma már ezek csupán ajánlások, melyek iránymutatást adnak az építtetőnek, döntően pedig a tervezőt segítik abban, hogy ne fogjanak túlságosan mellé.
A tervezésnél alapvetően azt kell figyelembe venni és a megrendelő elé tárni, hogy van egy minimális és van egy gazdaságos méret, hiszen sem túl kicsi, sem túl nagy nem lehet a helyiség. Azon kívül, hogy befér-e az autó, felmerül a kifűtés, a takarítás és a karbantartás kérdése is. Tehát, ha a garázs túl kicsi, akkor nem lehet beállni, ha túl nagy, előfordulhat, hogy télen az ember nadrágja is rámegy a fűtésére.
– De mi a helyzet akkor, ha nem egy, hanem több generáció él egy fedél alatt és van a családban egy kis autó, egy nagy autó, esetleg egy hétszemélyes hobby- terepjáró, vagy lakóautó is?
– A szociális lakásépítés hőskorában még luxusnak számított, ha egynél több gépkocsi volt a családban és az ember erre nem kapott semmilyen támogatást. Ma már nem erről van szó: A szabadsághoz kell az autó! Ez jelenti a mozgásszabadságot, azt a lehetőséget, hogy fizikai értelemben vett távolságokat könnyedén le tudunk győzni. Napjainkban egy négy- öttagú családnál szinte elkerülhetetlen, hogy legalább két autó álljon a háznál. Például egy nagy családi járgány, amely kevésbé gazdaságos és egy városi kisautó, ami nagyon gazdaságos, de inkább a közeli, városon belüli forgalmat tudják vele lebonyolítani. A kettős garázs tehát manapság szinte alapfeltétel egy ház megtervezésénél. Gyakori kérés az is, hiszen sok férfiember életviteléhez hozzátartozik, hogy egy kis hobbyműhelyt is tervezzünk be az épületbe; és hol máshol lehetne ez, mint a garázs egyik sarkában –
Ami pedig a terepjárókat illeti: ezek a gépkocsik általában nagyon drágák és igaz ugyan, hogy sok mindent kibírnak, az időjárás viszontagságait jól tűrik, a tulajdonosok mégis védik őket – joggal, gondoljunk csak a lopásokra.
– Ezek az autók jóval magasabbak a „hagyományos” személyautóknál. Hogyan férhetnek be a garázsba –
– Általában egy normál belmagasságú garázsnál lakószint- magasságot szoktunk produkálni. Az a szerencsénk, hogy egy családi ház padlóvonalát a szabványok szerint minimum 30 – 45 cm magasságra kell venni; a gépkocsi beállásnál viszont általában a terepszinthez viszonyítva pár centi kell csak. Ez azt jelenti, hogy általános esetben a garázs belmagassága tökéletesen megfelel egy terepjárónak, hiszen ennyit is „nyerünk” a magasságot illetően. Rettenetesen fontos viszont, hogy a kapu megfelelően legyen méretezve – erre a gyártók manapság már nagy figyelmet fordítanak. Egy 2,40 magas kapuval a probléma tökéletesen megoldható, akár egy terepjáró, akár egy furgon könnyedén áthajtat alatta.
– Gondolom, az sem mindegy, hogy az adott épületen belül hol helyezkedik el a garázs?
– Itt is országos szabályok vannak. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk egy családi házról, hiszen ott jelentkezik modellszerűen a garázs- probléma. Hogy a telepítésnél mire kell ügyelni – Egyes házaknál lehetőség van arra, hogy különálló kis garázs épüljön a ház vonalában a lakóépület mögött; mintegy melléképületként, de ez ma már nem szerencsés dolog. Tudniillik a garázst is szokás fűteni, és az a funkcionális igény, hogy ha hazaérkezik az ember az autójával és beáll a garázsba, onnan, mintegy zsilipen keresztül, vagyis esőben- hóban nem megázva, fedéllel a feje fölött juthasson be a lakásába. Az ideális az, ha az utca szintjén helyezzük el a garázst. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a garázskapu az utcáról kell nyíljon; lehet a garázs hátul a kertben is, ha a beállás nem mindennapos esemény. A gyakoribb megoldás viszont valóban az, hogy rögtön a garázzsal fogadja a tulajdonost és gépkocsiját a családi ház. Egy utcáról nyíló garázs esetén a nagybevásárlás után nem kell a szabad ég alatt kipakolni, a háziasszony egyenesen a konyhába viheti az ennivalót, vagy az irodában az iratait leteheti az üzletember férj. Ez a megoldás azért is előnyös, mert így télen nem kell az embernek akár egy 20-30 méteres szakaszon havat lapátolni a kertben, amikor este hazaér.
Nagyon fontos persze, hogy építészetileg mindez hogyan néz ki, ezért pedig leginkább a garázskapu a felelős. Ma már korszerű garázsajtókat lehet kapni, amelyek általában ún. szekcionált kapuk; távirányítóval működnek; a közterületre nem futnak ki a nyílószárnyaik, tehát senkit nem akadályoznak, nem balesetveszélyesek és nem is csúnyák. Ez is fontos dolog, hiszen gyakran a kapu képe az első benyomás egy házról, ha az utcán sétál valaki. Egy régi angol szabály szerint ablak is kell legyen az épület frontján, ahol a lakó ki tud tekinteni az utcára és látja, ha jön valaki. Ahhoz, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósulhasson a gyalogos bejáratot és a gépkocsi- bejáratot valahogy egy értelmes együttesbe kell fogalmazni és az is szempont, hogy az utca felé ne egy teljesen személytelen kapu jelenjen meg. Magát a garázst sem kell feltétlenül csak technikai kelléknek, vagy szükséges rossznak tekinteni, egy kicsit megformálva akár esztétikai érték is lehet.
Soha nem szabad a lakásokat, garázsokat tárgyként kezelni! Elengedhetetlen, hogy az építtető és a tervező bizalmi viszonyban álljon egymással. Egy „mélyinterjú” keretei között meg kell ismernem azt, akinek a házát tervezem és ő is meg kell hogy ismerjen engem. Meghallgatom az elképzeléseit és sok-sok kérdés feltevése után adok választ neki – egy olyan építészeti megoldást, amit ha meg tud szeretni, akkor létrejön az üzlet közöttünk. Ehhez azonban alaposan meg kell ismernem a megbízó életkörülményeit, a várható kilátásait, a jövőbeli terveit, a családtervezési elképzeléseit, az üzleti szférában való mozgását, a nyaralási szokásait, stb. Egyre többen vásárolnak pl. lakókocsit vagy lakóautót, valahol ezeket is el kell helyezni. Általában ezen gépek garázsát nem az épület fogadó homlokzatára szoktuk tervezni, hanem egy kicsivel rejtettebb helyre, hiszen ezek nem napi használatú járművek. Gyakori, hogy valakinek van az utcafronton egy kettős garázsa, és van egy szín- szerű elrejtett helyiség valahol a kert végében, ahol a kevésbé sűrűn használt járgányok pihenhetnek.
– És mi a helyzet a garázson belül – Ott mik a tervezési – kialakítási szempontok?
– A garázsokat technikailag jól fel kell szerelni. Ennek egyik eleme a már említett kapu; amely nem lóg bele a mozgástérbe, hanem nyitáskor egyszerűen „eltűnik” és balesetmentesen lehet alatta közlekedni. Sok helyen segíti a beállást a radar- technika, amely lehet a gépkocsiba beépített tolatóradar, vagy akár a garázsban is el lehet helyezni egy pici szerkezetet, ami a tulajdonost figyelmezteti, ha túl közel ért a kocsi a falhoz. Nagyon fontos tervezési szempont a megfelelő világítás megoldása, hiszen sok ember a garázsban tartja karban az autóját, vagy éppen hobby tevékenységet folytat ott. Szintén nagyon fontos a csapadékvíz- elvezetés biztosítása mind a garázs előtt, mind belül a garázsban, különösen, ha az utcaszintnél mélyebben levő helyiségről van szó. Ilyenkor az is már – már elengedhetetlen, hogy a rámpát elektromosan lehessen fűteni, amivel télen a jegesedést meg lehet akadályozni.
– És arra gondolnak-e egy lakóépület megtervezésekor, hogy az autók nem egy kaptafára készülnek, vagyis lehetnek a megrendelőnek extra kérései is?
– Két dolgot külön kell választani. Az egyik az a helyzet, amikor az építtető csak a jövőben él. Ez lesz az első lakása, még azt sem tudja, mikor lesz gépkocsija. Ebben az esetben nyilvánvalóan a magyar szabványok adta lehetőséget kell kihasználni. Az érem másik oldalán az extrém helyzetek vannak. Mondjuk, ha valaki egy Cadillac-et szeretne, vagyis egy nem európai szabvány szerinti gépkocsit: ez a beszélgetésünk során ki kell derüljön és akkor egyedi tervet kell készíteni.
Három érték teszi maradandóvá az ingatlant: az első a funkcionális érték. Ez a legősibb és a megrendelő életvitelét jelenti. A másodikat már közösen kell összeállítanunk, és ez nem más, mint a tartóssági szint. A garázsoknál pl., hogy milyen legyen a padlóburkolat, hogy fűthető legyen-e a helyiség, stb., illetve az épületszerkezeti igények a megfelelő szabványok és előírások betartása mellett szabadon alakíthatók. A harmadik, és ez a legizgalmasabb, az építészeti érték. Ez az esztétika, a szépség kérdése, ami azért fontos, mert a ház akkor okoz a lakójának igazi örömet, ha jó érzés hazamenni, ha jó érzés a lakást a barátainknak megmutatni. A tervező építésznek van egyfajta ízlésnevelő funkciója: föltárja azokat az esztétikai és egyéb arányrendszerbeli ügyeket, amelyekre oda kell figyelni.
– Ha a többgenerációs garázsokról beszélünk, van- e valamilyen speciális építtetői – tervezői hozzáállás ezekhez a helyiségekhez, vagy valamilyen különleges elvárás velük szemben –
– Nyilvánvalóan nem ugyanaz egy egyedi garázs és egy többgenerációs garázs megtervezése. Az utóbbinál számítani kell arra, hogy a család életvitele bármikor megváltozhat. Például a tervezési program elején valaki egy több gépkocsi befogadására alkalmas helyiséget akar építeni, mert azt mondja: van most a családnak egy kocsija, de ha a gyerek leérettségizik akkor kap ő is egy autót; vagy a feleségnek vannak olyan bevásárlási szokásai, életvitele, hogy neki is szüksége lesz egy saját kocsira, vagy például az öreg nagyapa szeretne barkácsolni és műhelyt rendez be a kisebbik autó előtt – ez az igazi közös funkcionális garázs. A lényeg, hogy meg kell szabni egy értelmes határt: általában ez egy kétautós helyiség, amibe belefér egy nagyobb és egy kisebb kocsi, valamint egy hobbyműhely. Ha ezen kívül van még igény mondjuk egy terepjáró, lakókocsi, kisteherautó tárolására, azt egy másik garázzsal, elrejtve, szerényebb helyre kell telepíteni, ahol senkit nem zavarnak ezek a járművek, amikor éppen nincs rájuk szükség.
Hozzászólások