A hálózatból érkező ivóvíz minőségéről sok rosszat lehet hallani, pedig hazánkban az ivóvíz nívója megkérdőjelezhetetlen. A milliókat ellátó vízhálózatban folyó víz minőségét rendszeresen mérik, nagyon szigorú járványügyi előírásoknak kell megfelelnie, hiszen azt már nagyon régen tudják, hogy ha az ivóvízzel gond van, azzal háborúk sorsát is nagyon könnyen el lehet dönteni. Akkor hát mi az oka a sok pletykának? Alapvetőn a gond nem a közcsőhálózatban keresendő, hanem szinte minden esetben az ingatlanokhoz tartozó vízhálózatban van a hiba. Nézzünk hát néhány tipikus hibát!
Forrás: freepik.com
Pangó víz, melegedő vízvezetékszakaszok
A mikroorganizmusok elterjedésének alapvető oka a keveset használt pangó vízvezetékszakaszokban keresendő. Ezeken belül is a baktériumok kedvenc helyei azok, ahol kellőképpen langyos a környezet, és lehetőség szerint ott telepednek meg, ahol a vízrendszer belső felülete kellőképpen érdes, a táptalajként szolgáló szennyeződés könnyen le tud rakódni. Azonnal rávághatja az olvasó, hogy a melegvíztartályok belső felülete éppen egy ilyen hely. Igen, alapvetően ez jó tipp, mert meleg van, az áramlási sebesség nagyon alacsony, és még adott esetben jó sok vízkő is össze tud gyűlni benne, ami jó táptalajnak számít. Azonban a legtöbb melegvíztartályban van fertőtlenítő program, ami annyit tesz, hogy rendszer időnként 60˚C fölé melegíti a tartályt, ami elpusztítja ezeket a kórokozókat. A mikroorganizmusoknak azonban vannak a lakás vízhálózatában más kedvenc helyei is. Például a vízvezeték egyes szakaszai, illetve akár a csaptelep belsejében is jól tudják magukat érezni.
Sok esetben a hideg- és melegvízvezeték közvetlenül egymás mellett halad, különösen a keveset használt csap közelében a hidegvíz ágban a vízhőmérséklet akár 30-35˚C-ra is felmelegedhet egy éjszaka, vagy pár nap használaton kívüli időszak alatt. A csaptelepek belső felülete igen érdes, hiszen a gyártás során ezt nem kezelik, csak a csapok külső felületét polírozzák fényesre, így egy keveset használt csaptelep is okozhat ilyen problémát.
Hibalehetőség a vízhálózat kivitelezése során
Van más útja is annak, hogy táptalajként szolgáló szennyeződés kerüljön a vízhálózatba, például a vízhálózat kivitelezése során is könnyen kerülhet szerves szennyeződés a házi ivóvízrendszerbe. Mit tehetünk a gond elkerülésére? A kivitelezés során talán a legtöbbet. Ügyelni kell arra, hogy a beépítésre kerülő csővezetékek a raktározás, tárolás, szerelés során végig le legyen zárva, ezzel megelőzhető, hogy bogarak, rágcsálók átjárjanak rajtuk, vagy betelepedhessenek a tárolás során hosszú ideig mozdulatlan csövekbe. De akár mehetünk még visszább az időben, mert már a tervezés során is sokat lehet tenni a tiszta vízért. Tervek készítésekor gondot kell fordítani arra, hogy a vezetékek nyomvonalát úgy válassza ki a szakember, hogy ne legyenek hosszú keveset használt csőszakaszok, célszerű a sokat használt csapokat hagyni a vezetékszakasz végére, ezzel biztosítva a teljes csőhálózatban a víz gyakori mozgását. A vízvezetékek anyagmegválasztása is fontos szempont: kerüljük a durva belső felületű anyagokat, és részesítsük előnyben a műanyag, vagy réz belső felületű vízhálózati rendszereket.
Utólagos megoldás: gondos üzemeltetés
Ha már az épület készen van, és nem tudunk változtatni sem az anyagon, sem a nyomvonalon, akkor is van lehetőség a gondos üzemeltetésre. Fordítsunk kellő gondot arra, hogy minden csapot rendszeresen használjunk, folyassuk legalább hetente egy alkalommal. A modern technika akár ebben is segítségünkre lehet, bár alapvetően még nem háztartási, de egészségügyi vagy nyilvános vizes helyiségekben találkozhatunk olyan okos csaptelepekkel, amelyek képesek arra is figyelni, hogy beállított időtartam elteltével automatikusan átöblítsék a hálózatot és magát a csaptelepet is. Lehet, hogy még hazánkban erre egy kicsit várni kell, de a jövő biztosan ebbe az irányba halad.
Melegvízkészítés biztonságosan
Az első teendő a biztonság érdekében a bojler rendszeres, évente esedékes karbantartásának elvégeztetése. Ennek nagy jelentősége van az egészséges ivóvíz minőségének megőrzése érdekében. A karbantartó kitakarítja a bojler belső terét, és a vízmelegítés során keletkező, összeggyűlő vízkő is kikerül a tartályból, nagymértékben csökkentve a baktériumok elszaporodásnak táptalaját. A második lépés a melegvízkészítő rendszerek fertőtlenítő funkciójának engedélyezése. A legtöbb ma gyártott melegvíztartály, illetve a hozzá kapcsolódó rendszer fel van készítve az antibakteriális funkcióra. Ez a funkció figyeli a naptárat, és legkésőbb 30 nap leteltével legalább egy alkalommal felfűti a tartályt 60˚C fölé, még akkor is, ha a beállítások szerint ennél alacsonyabb hőfokú meleg vizet kérünk a tartálytól. Ez a funkció alapvetően bekapcsolva van egy új készüléknél, és bizony sok reklamációt okoz, mert a felhasználók nagy része nincs tisztában ezzel a beállítással, mindössze csak azt veszik észre, hogy időnként sokkal melegebb a víz, mint máskor, illetve mint amit ők kérnek a berendezéstől, és gyakori az is, hogy a készülékek leírásai nem tartalmazzák a funkció aktiválását.
Hőszivattyús, multiklímás melegvízkészítés
A hőszivattyú gyakran az épület egyetlen hőforrása, így a melegvízkészítés is erre van bízva. A prémium gyártók klímaberendezéseihez is lehet melegvízkészítésre való modult vásárolni. Ezek a multisplit klímák úgy működnek, hogy egy beltéri egység helyett fel lehet szerelni melegvízkészítésre alkalmas modult, és egy melegvíztartályt. Ezek a készülékek legtöbb esetben akkor tudnak meleg vizet készíteni, amikor fűtési üzemben dolgoznak, bár létezik olyan multisplit készülék is, amely képes arra, hogy nyári üzemben az épületet hűti, és a helyiségekből elvezetett hőt nem a szabadba, hanem a melegvíztartályba nyomja bele. Ez rendkívül gazdaságos melegvíztermelést eredményez, azonban nagyon bonyolult készüléket is hoz magával, nem is beszélve arról, hogy általában nem akkor kell az épületet hűteni, amikor melegvízkészítésre szükség van. Azaz ezek a készülékek valóban csak a prémium szegmensben jelennek meg, alacsony gyártási darabszámuk, a bonyolult – és ezen keresztül drága – berendezések miatt.
Az energiatakarékosság azonban
egyre több pénzt ér meg, így az idő nekik dolgozik. De miért is említettük ezeket a gépeket itt az egészséges melegvízrendszerek között? Ennek oka az, hogy a hőszivattyúk és melegvízkészítésre alkalmas multisplit rendszerek a működési tartományuk legszélén képesek csak melegvízkészítésre, olyan magas hőmérsékletre van szükség a használati meleg víz készítéséhez, ami a kompresszoros gépek számára már nagyon nehéz. A nem túl magas 45˚C-os meleg víz készítésével még éppen megbírkóznak, de a fertőtlenítéshez szükséges 60+˚C ra már nem tudják felmelegíteni a vizet. Ezt a funkciót úgy végzik, hogy a 45˚C feletti melegítéshez elektromos fűtőbetétet használnak, feltéve, ha a telepítéskor a szakember a melegvíztartályba külön még egy elektromos fűtőbetétet is beszerelt. Ezeknek a fűtőbetéteknek az energiaellátása általában külön áramforrásról történik, a hőszivattyú csak kapcsolja a fűtőbetétet, de nagyon fontos, hogy a fűtőbetét vezérlését a hőszivattyú végezze, az antibakteriális funkció megbízható működése érdekében.
Fontos tehát, hogy a hőszivattyús bojlerekben, hőszivattyús fűtési és melegvízrendszerekben, a meleg víz készítésére alkalmas multisplit rendszerekben a melegvíztartályban legyen fűtőbetét az egészséges melegvíz-biztosítás érdekében.
Használjunk-e víztísztító berendezést?
A hálózati víz, vagy ahogy jobban ismerjük, a csapvíz hazánkban nagyon jó minőségű. Egészségügyi szempontokat figyelembe véve nincs szükség az csapvíz kezelésére annak érdekében, hogy egészségesebb legyen. De vannak más szempontok is. Az ország különböző vidékein a hálózatba kerülő víz más-más helyről, különböző vízforrásokból, folyókból, tavakból, rétegvizekből nyerik, ezért a különböző tájakon különböző a víz ásványanyag-tartalma és az íze is. A víztisztító berendezéseknek akkor van értelme, ha az otthonunkban szolgáltatott víz íze nem megfelelő. Ezen a problémán legkönnyebben az aktívszén-szűrőt tartalmazó berendezések, vizes kancsók tudnak segíteni, mert az aktívszén-szűrőn átcsepegő víz elveszíti a zavaró illat- vagy ízanyagok legnagyobb részét.
Kellenek-e a palackozott vizek?
Egyesek azt gondolják, hogy a palackozott vizek egészségesebbek, de ez nem igaz. Egyes ásványvizek ásványanyag-tartalma túl magas, a palackokból mikroműanyag oldódik ki, a víz hónapokig állhat raktárakban, nyáron akár 40 ˚C fokot is elér a hőmérséklete a tárolás során, ami tovább növeli a mikroműanyag-tartalmát. A palackozott víz nagyságrenddel drágább is, mint a hálózati víz, mind a palacknak, mind a termék szállításának következményeképpen nagyon magas a környezetterhelése, rengeteg felesleges hulladék származik belőlük. Csak akkor fogyasszunk palackozott vizet, ha annak van valami különleges előnye, például a buborékok miatt, vagy szükségünk van valamilyen különleges ásványanyag-összetételre, amit a lakhelyünkön folyó csapvíz nem tartalmaz.
Hozzászólások