Dr. Bálint Györgyöt, a Szent István Egyetem professzorát, számos szakkönyv íróját, a Nagyváthy János Egyesület elnökét, a – Virágos Magyar-országért” mozgalom lelkes alapítóját, az – Ablak” című tévéműsor hasznos tanácsokkal szolgáló kertbarátját, az ország ismert és szeretett Gyuri bácsiját sashalmi házában látogattuk meg.
Szeretik, ezért állandó a sürgés-forgás Bálint gazda körül. Ki jó tanácsért, ki – baráti permetezésre” hívja, ki meg pogácsával kedveskedik, vagy csak gratulál az előző esti tévéműsorhoz. A vendégszerető házigazdák szívélyesen invitálnak, segítenek mindenkinek, élvezik a – falusi élet” áldásait.
– Mintha vidéken élnénk – – kezd mesélni az örökifjú Bálint György. – Összetartó, segítőkész környezetbe kerültem, ahol az emberek köszönnek az utcán, foglalkoznak egymás örömeivel, bújával-bajával. A házra a feleségem talált rá, ő a kerületben dolgozott, megkedvelte ezt a békés, csendes környéket. Büszkén mondhatom, hogy három éve, mióta itt lakunk, a helyiek befogadtak és megszerettek bennünket. A kertünk jellegzetes elővárosi kiskert a maga 160 négyszögölével, a nagy terasszal, amely kapocs a ház és a kert között. A házat az előző tulajdonos nagyobbrészt haszonkerttel vette körül, mi most pihenőkertté alakítottuk át. A pázsit nagy felületet foglal el, megnyugvást és pihenést nyújt a családnak.
– Az ember tudatosan vagy öntudatlanul arra törekszik – mondja Gyuri bácsi – , hogy megvalósítsa az élete során összeszedett ismereteket, elképzeléseket, vágyakat. Már a tervezésekor gondoltunk arra, hogy a kertben mindig nyíljon virág, és persze a virágzó növények színharmóniája sem mellékes. Figyelnünk kellett a jó térbeosztásra, a virágok, a fák, az épületek megfelelő arányára is. Mi a kert közepén végigfutó gyepszőnyegen csak a korábban ültetett gyümölcsfákat hagytuk meg. A kajszibarack-, a meggy-, a körte-, a cseresznye- és a ringlófa nem csak tavaszi virágzásával gyönyörködtet bennünket, de a feleségem kitűnő gazdaasszony, így gondoskodik egész évi lekvár- és befőttszükségleteinkről is.
A kerítés mellé ültetett törzses egres- és ribiszkebokrok piros és sárga termésükkel is díszítik a kertet. A szomszéd kerítésénél futó otellószőlő a hasznosságán kívül praktikus célt is szolgál: eltakarja a kiábrándító, csúnya kerítéslábazatot.
Minden kert lényege, tanítja Gyuri bácsi, hogy a praktikum és az esztétikum megfelelő arányával harmóniát teremtsen. Ez akár zöldségfélékkel is megvalósítható, hisz a feltűnő, piros leveleivel tündöklő cékla is lehet szép szegélynövény, vagy a katonás sorba ültetett fodros levelű petrezselyem. A növények gondozásakor – főleg ilyen meleg nyarakon – elengedhetetlen a gondos öntözés, ami a kerületben a könnyű és homokos talaj következtében nem könnyű feladat.
– Kétévi kísérletezés után jobbnak láttuk áttérni az automata öntözésre. Ha nem is rövid idő alatt, de a beruházás megtérül, hiszen így optimális időben kapják meg vízadagjukat a növények. Tehát nem csoda, hogy a pázsit, amely a kert legnagyobb felülete, kánikulában is zölden virít nálunk, és nem kell aggódnunk akkor sem, ha a munka vagy a pihenés elszólít bennünket otthonról. A kert sarkába eldugva építettünk egy komposzttárolót is, amelyből őszre műtrágya kiegészítésével pótolhatjuk a tápanyagot a földnek. Itt hasznosítjuk a felhalmozódó konyhai hulladékot is, így helyben készül növényeink tápanyaga. A komposzttároló is jól belesimul a kerti képbe, hiszen fából van, és befuttattuk szőlővel.
Gyuri bácsi szerint a körtefa a gondos metszésnek és a jó táptalajnak köszönhetően lassan kinövi a kertet, de a virágok sem lustálkodnak! A bejárattól balra, a kerítést szegélyező kecskerágó sövénytől jobbra igazi – fogadóbizottságként” az évelő virágokból, egynyáriakból és örökzöldekből összeállított, színpompás előkertet alakítottak ki.
– A tavasztól késő őszig folyamatosan virágzó dísznapraforgó, pistike, margaréta, estike, dália, petúnia közé illatos levendulát, citromfüvet ültettünk, míg a páfrány, az aranylevelű tiszafa és a boróka a zöldnek különböző árnyalatait mutatja, és kiemeli a színek sokaságát. A ház ablakait piros és rózsaszín parasztmuskátlival, a teraszra vezető lépcsősort pedig feleségem kedvenc virágaival díszítettük. A lobélia, a fehér petúnia, a bársonyka, a verbéna és a pistike a kerthez illő természetes anyagú fonott kosárkát, cserépedényt, kerámia kaspót kapott, a kövirózsa pedig agyag csirkeitatóba került. Az erdélyi mester által készített, rusztikus faoszlopokból álló terasz korlátai között felkúszó trombitafolyondárt lassan metszeni kell, mert túlnövi a tetőt, de az autóbeállót díszítő sétányrózsa és csüngő fukszia is kinőtte a cserepét.
Vendéglátóink gyakran és szívesen üldögélnek a teraszon, ahonnét belátni a kis kertet, amelyben az énekes madarak mellett a sündisznó és a béka sem ritka vendég. Madarakat hívogat a fára akasztott madáretető és a földre helyezett itató is.
– Mint a – Madárbarát Kert” mozgalom támogatója – mondja Gyuri bácsi – nagyon fontosnak tartom, hogy a kert hasznos segítőtársait ne csak élvezni, de a téli ínséges időszakban segíteni is tudjuk! Hisz általuk és velük együtt lesz a kert élő, szép és harmonikus része az életünknek. A kertfenntartásban lelkes segítőtársam a feleségem, aki munkámban és magánéletben egyaránt mellettem áll. Õ a Mezőgazda Kiadó felelős szerkesztője, számos szakkönyvem és a legutóbbi – Keserédes éveim” című életrajzi kötetem szerkesztője. Õ az én élő és örök lelkiismeretem.
Vendéglátóink joggal büszkék a maguk teremtette kertre, amely már kialakulófélben van, bár ennek a folyamatnak soha sincs vége.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások