A Húsvét minden korosztály számára mást jelent. A kisebb fiúgyermekeknek némi zsebpénzt és hímes tojást, a kislányoknak bújócskát és hajmosást, a felnőtteknek pedig komoly előkészületet és hosszas sorban állást.
Manapság a bevásárolás során valóban érhetnek minket meglepetések, azonban a média híreszteléseivel ellentétben egy-egy bevásárlókörút előtt nem szükséges élelmezés-egészségügyi diplomát szereznünk, csupán néhány közismert tényezőt kell figyelembe vennünk. Élelmiszer-vásárláskor a legfontosabb szempont az élelmiszerek minőségmegőrzési ideje. A gyártóknak és forgalmazóknak ezt a csomagoláson jól látható módon kell feltüntetniük. A „minőségét megőrzi” és a „fogyasztható” kifejezések egyaránt megfelelnek, amennyiben utánuk valóban feltüntetik a dátumot. A forgalmazóknak a külföldön gyártott termékek csomagolását is el kell látniuk magyar nyelvű tájékoztatóval, amelynek tartalmaznia kell a termék pontos megnevezését, összetevőit, az esetleges allergéneket.
Nem minden csoki, ami csoki
Gyermekszemmel a szülők elsődleges feladata a húsvéti nagybevásárlások alkalmával a „csoki” tojások és a „csoki” nyulak beszerzése. Ahhoz azonban, hogy a lurkók valóban jó minőségű csokoládé termékeket kapjanak, a szülőknek nem árt tisztában lenniük a következőkkel. Fogyasztói alapjognak tekinthető a termék megnevezése, amelynek pontos megfogalmazása ad tájékoztatást a termék valódi jellegéről. Ennek megfelelően a megnevezés adott esetben hosszabb, értelmező, leíró formájú is lehet. A gyártók a táblás áruk tekintetében előállítanak tej-, ét- és fehér csokoládéból készült termékeket egyaránt. A boltok polcain megtalálhatók a „gyengébb” minőséget képviselő különféle masszák, amelyek összetételében a kakaóvaj mellett egyéb növényi zsírt is felhasználnak.
Az élelmiszerek forgalmazása tekintetében – kiváltképpen desszertek és bonbonok esetében – az egyik legfontosabb szempont a csomagolás biztonságossága és megfelelősége, amely nem csupán „védelmi” célt szolgál, hanem komoly vásárlásösztönző eszközként is funkcionál. A csomagolás méretének és a terméken szereplő jelölésnek (különösen a nettó tömegnek) összhangban kell lennie az élelmiszer valódi tulajdonságaival. A megjelenítés nem vezetheti félre a fogyasztót a vásárlási döntéshozatal során. Sajnos ennek ellenére előfordul, hogy a látványosan díszített „túlméretezett” díszdobozba alig egy maréknyi desszertet csomagolnak a gyártók.
Sonkatitkok
Az előrecsomagolt élelmiszereken és az édességeken túlmenően a húsvéti étkezések főfogásai a sonka, a tojás, a torma és az egyéb melegételek.
A húsok és húskészítmények csupán addig maradnak frissek, amíg tárolásuk során maradéktalanul megtartjuk a gyártók által előírt követelményeket, amelyeket a termékek csomagolásán vagy címkéjén találhatunk. A sonkák táplálkozási szempontból fontos összetételi jellemzője az összes fehérjetartalom. Lényeges, hogy ez a fehérjemennyiség nem csupán állati eredetű lehet, azonban a növényi eredetű fehérjék (pl. a szójafehérje) hozzáadható mennyisége korlátozott. Ha figyelmesen elolvassuk a termékek csomagolóanyagán felsorolt összetételi jellemzőket, kiderül, hogy mely termékek készülnek nem húseredetű fehérjék hozzáadásával. A sonka-gyártás fontos művelete a pácolás, melynek során a szín- és ízkialakítás a cél. Abban az esetben, ha a páclé mennyisége meghaladja a 25 %-ot, a megnevezést ki kell egészíteni a hozzáadott páclé mennyiségével. Amennyiben figyelmesebben tanulmányozzuk a sonkák jelölését, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy manapság a termékekhez adott páclé mennyisége 30 és 60 m/m százalék között ingadozik.
Tojáshigiénia
Az elmúlt hónapokban nap mint nap hallottunk a madárinfluenza jelenlétéről, ennek ellenére mégsem kell lemondani a baromfitermékek fogyasztásáról, csupán a megfelelő „óvintézkedéseket” kell megtennünk. A piaci tojásvásárláskor figyeljünk a tisztaságra, ne vásároljunk trágyával erősen szennyezett, repedt héjú tojást. Minden esetben keressük a termelő által alkalmazott termelői kódot vagy egyéb jelölést. A jelölés hiánya egyes esetekben nem számít szabálytalanságnak akkor, ha a termelő neve és címe fel van tüntetve az elárusítás helyén. Tárolásuk 5-8°C között a legoptimálisabb. Felhasználás előtt az igényeknek megfelelő tojásmennyiségről száraz törléssel távolítsuk el a tojáshéjakon lévő szilárd szennyeződéseket (ürüléknyom, szalmaszál), majd ezt követően fertőtlenítsük le azokat. A fertőtlenítéshez használhatunk háztartási hypot (1 liter vízhez bő 1 evőkanál hypo). A felhasználni kívánt tojásokat 5-10 percig áztassuk az oldatban, majd alaposan öblítsük le hideg folyóvízzel.
A csomagolt tojások (az élelmiszer-kereskedelemben kizárólag ilyen formában forgalmazható a tojás) esetében a minőségmegőrzés idejéről a csomagoláson feltüntetett dátum tájékoztatja a vásárlókat. A csomagolt tojásoknál a fogyaszthatósági időn kívül fel kell tüntetni a tojás minőségi kategóriába sorolását, amely lehet „A” (friss tojás), „B” (másodosztályú, illetve tartósított tojás), és „C” (gyenge minőségi élelmiszeripari hasznosításra szánt tojás) osztály. Az „A” osztályú tojások között méret alapján is különbséget kell tenni, a következőképpen: XL (75g <), L (63-73g), M (53-63g) S (<53g). Az „A” osztályú tojást darabonként termelői kóddal, a „B” osztályú tojásokat pedig termelői kóddal és/vagy egyéb jelöléssel kell ellátni. Ezen kívül további jelölési kötelezettség a baromfi fajtája, a csomagolóközpont- vagy cég neve, a csomagolóközpont azonosítási száma, a csomagolás ideje, a becsomagolt tojások száma, a tárolás módjára vonatkozó jelölés.
Italból is csak jófajtát!
Persze mit sem ér az ünnep „jófajta” pálinka, minőségi bor és egyéb szomjoltók nélkül. A mértékletesség mellett azonban nem árt odafigyelni arra sem, hogy valóban azt isszuk-e, amit szeretnénk.
A gyümölcspálinkát, a rumot, a whisky-t, a vodkát, vagy a borókapárlatot, konyakot stb. természetes eredetű alapanyagok erjesztésével, majd lepárlásával állítják elő. Ezek a termékek (amelyek eredetvédelem alá esnek) a magasabb élvezeti értéket, míg az ízesített szeszesitalok az alacsonyabb minőséget képviselik. Az Európai Unió szabályozásának megfelelően az alacsonyabb kategóriába sorolt termékek megnevezése „…szeszesital” az íz megjelölésével.
Bornak csakis kizárólag a szőlőből készült szesztartalmú ital tekinthető. A természetes borok cukortartalom szerinti besorolása a következő: száraz (0-4 g/l), félszáraz (4,1- 12 g/l), félédes (12,1- 45 g/l), édes (45< g/l). Szín szerint fehér-, rozé-, siller- és vörösborokat különböztetünk meg.
A gyümölcstartalom a lényeg
Miután hasonló minőségbeli különbség fedezhető fel az alkoholmentes italok kínálatában is, a gyermekekre való tekintettel most nézzük végig ezeket. A gyümölcsleveket 100 százalékos gyümölcstartalom jellemzi, hozzáadott cukrot és tartósítószert nem tartalmaznak. Ezek a termékek mind a minőséget, mind pedig az árkategóriát tekintve a legmagasabb osztályba tartoznak. A középmezőnyt a gyümölcsnektárok képviselik, amelyek gyümölcstartalma 25 és 50 százalék között változik gyümölcstől függően, emellett egyéb természetes anyagokat is tartalmazhatnak. A leggyengébb minőségű szomjoltók a gyümölcsitalok, amelyek gyümölcstartalma 8-12 százalék.
A blokkot őrizzük meg!
A bevásárlókocsi megtöltését követően azonban még nem lazíthatunk. Gyakori jelenség, hogy fizetés után a pénztáros által átnyújtott blokkot a vásárlók többsége hátrahagyja, ami nagy hiba. Nyugta hiányában ugyanis lehetetlen ellenőrizni az esetleges túlszámlázást, ezen túlmenően pedig reklamáció esetén a vásárlás tényét igazoló bizonylat (számla, blokk) bemutatásával kérhetjük sérelmeink orvoslását a vásárlás helyén. Ezért fogyasztóvédelmi szempontból a blokkot célszerű megőrizni legalább a hazaérkezésig.
A vonatkozó előírás alapján a töltetlen csokoládé fajtától függetlenül, a késztermékre vonatkoztatva legfeljebb 5 százalék nem kakaóvajból származó növényi zsiradékot tartalmazhat, de ezen alkotó az összetevők felsorolásában csak a kakaóvaj után tüntethető fel. Ellenkező esetben a termék nem nevezhető csokoládénak.
A csokoládéhelyettesítők általában kakaós tejtábla, kakaós tábla, nugát megnevezéssel kerülnek forgalomba, és a gyártók gyakran csak a termékek fantázianevét tüntetik fel a fő látómezőben. E termékcsoportnál a pontos megnevezés hiánya „típushibának” tekinthető. Ugyancsak rendszeresen előforduló hiba, hogy míg a gyártók a csomagoláson megfelelő megnevezést alkalmaznak, a kereskedők a polcokon rossz elnevezést tüntetnek fel.
Hozzászólások