Július óta kísérjük figyelemmel Sáros László Ybl-díjas építész Jászberényben épített különleges családi házának növekedését. A ház immár elkészült, a tulajdonosok most költözködnek. Ilyenkor a tervező már nem sokat tehet, legföljebb tanácsaival terelgetheti a bútorvásárlásokat praktikusabb, esztétikusabb megoldások irányába. A háziúr felesége eddig kevésbé folyt bele a munkálatokba, mostantól azonban rengeteg munka hárul rá, hiszen elsősorban neki kell megteremtenie a házbelső barátságos hangulatát. Ismerkedése az új otthonnal, találkozása a bútorok, méretek, felületek okozta váratlan, olykor édes, máskor bosszantó gondokkal, más otthonteremtők számára is sok tanulsággal szolgál.
Az építkezés alatt mindenki mindvégig pátyolgatta az udvaron álló fenyőfát. Egészen közel hozzá kellett felépíteni a kerítést, de az építők mindenféle földmunkával óvatosan kikerülték, locsolgatták, igyekeztek nem elvágni a gyökereit, hogy fel tudja szívni a földből az életet. Aztán jött az az emlékezetes, egész Európán átsöprő őszi vihar, és kitörte. Az épülő ház tulajdonosa éppen üzleti úton volt külföldön, lengyel származású asszonya talált a kicsavart fára, és kétségbeesetten hívta a kivitelezők főnökét: Méghált á fá!! A kényes jószág azonban nagyon előzékeny volt. Végignézte, hogyan nő az épület, és most, hogy szépen kiteljesedett már, mintha hódolatát fejezné ki, nem érintette meg, csak szelíden eléje térdelt.
Az asszony talán akkor sírt először itt az új birodalomban. Azután a költözés indításakor is ejtett néhány könnyet. mert bár itt minden szebb, tágasabb, mint az utcányi távolságra lévő régi társasházi lakásban, valahogy nehezen akaródzott otthagyni a megszokottat. Belépett ide, zsákokban hozták utána a lakás ezer apró tárgyát, és ahogy perdült-fordult (harminc éven át balettet tanított a Jászságban), egyszer csak úgy érezte, szűk a könyökének a tér. És sopánkodni kezdett, hogyan helyezi majd el az életnyi holmit.
Induljunk legbelülről, hiszen a gond mindig a dolgok mélyén van. A háló szomszédságába tervezett gardróbszoba bizony nincs jól kihasználva. A háziak által a tervezőtől függetlenül megrendelt két szekrényben kevés az akasztós ruhának való hely, a szekrények közötti térben pedig nagy az űr. A gardrób berendezése a házaspár teljes kényelméért még némi átalakításra szorul.
Megvették a hálószoba új bútorát is, majd amikor hazahozták, a feleség kétségbeesetten tapasztalta, a háló nem tud olyanná alakulni, amilyennek elképzelte. Két szép, világos, skandináv jellegű ágy egymás mellé tolva, meg a hozzá tartozó éjjeliszekrények. Elférne a négy bútordarab egymás mellett, de – – Muszáj egymás mellett lennünk – mosolyog az asszony – , de az is muszáj, hogy mindkettőnk kényelmes alvásáért kicsit külön legyünk, ne igazi franciaágyban. – Csakhogy így az ágyak vége hosszan belenyúlik a szoba közepébe, és a nyíló ajtó éppen nekivágódik. Ellenkező irányban, a nappali felé nem nyílhat az ajtó, hiszen aranyszabály, hogy ha benyitunk valahova (ezúttal a hálószobába), befelé táruljon a látvány. Ha odébb tolják a két ágyat, akkor viszont az asszonynak nem fér el az éjjeliszekrénye. Az meg micsoda dolog, hogy az éjjeliszekrény messzire kerüljön az ágytól, a szoba másik oldalára, a komód mellé – – Hát ezért építettük ezt a nagy házat?”
Nagy gond a női léleknek. Jönnek a férfiak és töprengenek, hogyan álljon helyre a családi béke. Sáros László építész elgondolkodik, próbálja elsimítani a bútorválasztás következményeit. Esetleg tolóajtóvá lehetne alakítani a nappali és a háló közötti nyílászárót, így minden bútordarab jól elférne.
A bánat következő állomása az ebédlő. Ugyan még nincsenek benn a bútorok, de máris látszik, hogy itt nem fér el az a szép antik tálalószekrény, amit a ház ura – talán nem egészen pontosan felmérve a teret – nagyon szeretett volna idehelyezni. Nem baj, kitalálják, hogy felviszik a galériára, ott úgyis ilyesféle antik enteriőr van kialakulóban, kerek szalonasztallal, két szép karosszékkel. – De hát a tálalóban vannak az üvegek és a porcelánok! – Akkor majd ha vendégség lesz, te hozod le a lépcsőn az edényeket, apukám!”
Az ebédlő tulajdonképpen afféle télikert, a terasz felőli oldala csupa üveg. Gyönyörű látvány már maga a Sáros László által tervezett, ferde tetős, fakeretekbe zárt üvegfal is, mindenki érzi, kár lenne függönnyel eltakarni. Ráadásul így szabadon fogja be a tekintet innen a már alakuló, szép kertet is. Csakhogy ahonnan kilátni, oda be is látnak. A kerítés mögötti közeltávolban többemeletes házak magasodnak, ablakaik mögül kutakodó szemek lesik a költözködést. – A fodrásznőm azzal fogadott: na, már növényeket is vettél a télikertbe?” Felvetődik az ötlet, hogy szükség esetén teljesen széthúzható szalagfüggönnyel lehetne elzárni a benti világot, mire e sorok írójának elfacsarodik a szíve. Rideg irodák jutnak az eszébe, ahol szalagfüggönnyel védik a számítógépeket a napsütéstől. Na, nem – A házigazda hosszan, szeretettel nézi a télikert ablakát, aztán ellentmondást nem tűrő hangon zárja le a vitát: – Itt nem lesz semmiféle függöny!”
A házaspár elegáns zöld bőrgarnitúrát vásárolt a nappaliba, bevallottan a hölgy kívánsága szerint. Õ viszont jó feleségként először is férje dolgozószobáját hozta rendbe. Többféle elrendezést próbált, addig forgatta az íróasztalt, kanapét, könyvespolcot, amíg kialakult a végleges állapot, amely már olyan magától értetődő, mintha az idők kezdete óta ilyen lett volna. Az íróasztalon és a férje polcán igyekezett mindent ugyanúgy elrendezni, ahogy a régi lakásban volt, hogy a ház ura mindent azonnal a szokott helyén találjon. A régi otthonból áthozták a nappali falát borító szekrénysort, oda aprólékos gonddal feltette az asszony a könyveket, díszeket, és örömmel fogadta, hogy egy új, további könyvespolc is a rendelkezésére áll, méghozzá nemcsak praktikus, de gyönyörű formában, a lépcső alatti szekrénybeépítés lezáró végeként.
Ahogy halad előre új otthona berendezésében, a ház úrnője egyre több örömét leli a kellemes formákban, terekben, felületekben. A T alakú épület mindegyik szárnyából izgalmas látvány nyílik a másikra. Az ágyukból nézve olyan a panoráma, mintha egy tengerparti szálloda ablakából a tengerre látnának. És az elvesztett fa miatti bánat enyhítésére a háziúr még egy cédrust is hozatott a kertbe, amelynek lecsüngő ágaiért rajong az asszony. De igazán talán a rendkívül finom kidolgozású ajtók és ablakok édesgették az új házhoz. Amikor valami tökéletlenség vagy javítani való miatt még elszomorodik, csak rásimít a meleg, vörösfenyő felületekre, és máris enyhül a gondja.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások