A lélegző fal legendája

Hála az energiatakarékosságról szóló kampányoknak, az már minden építkező vagy a lakását felújító család számára egyértelmű, hogy hőszigetelni szükséges. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a kiváló hőátbocsátási mutatók, a jó szakító- és nyomószilárdság, az egyszerű szerelhetőség, a könnyű önsúly és – nem utolsó sorban – a kedvező ár okán egyre többen választják az EPS lapokkal történő hőszigetelést. Ugyanakkor a penészfoltok és a gombásodás szörnyű képeit vizionálva a laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy ha a homlokzatot az alapvetően műanyagból készült expandált polisztirol táblákkal fedik, vajon tud-e majd „lélegezni a fal”.

A köztudatban szereplő, meglehetősen antropomorfizáló „lélegző fal” metaforának kifejező, de szakmailag helytelen. A falak ugyanis nem lélegeznek. Páratechnikai szempontból az a fontos, hogy a külső épülethatároló szerkezet kifelé nyitott legyen, azaz a belső térben lévő nedvesség – amelynek egyébként 97-98 százaléka eleve távozik az ablak és ajtónyitások során – akadálytalanul a szabadba jusson, és valóban ne rekedjen meg a falazat és a hőszigetelő rendszer között.

Az új építések, illetve a renoválások során a legfontosabb szempont, hogy a hőszigetelésről mindig rendszerben gondolkodjunk, tehát az EPS lapokat a falazatra rögzítő ragasztó anyagból, a hőszigetelő rétegből, az újabb ragasztórétegből, a hálóból  és a színező vakolatból álló, összetett struktúrát egymással kompatibilis és a megfelelő páraáteresztő tulajdonságokkal bíró anyagokból állítsuk össze.
Ebben az esetben – ha a belső tér légállapota a szokásosnak megfelelő, és a fal nedvességtartalma se tér el a megszokottól – külső oldali hőszigetelés esetén kondenzációs probléma nem merülhet fel. A jól tervezett falazatoknál a távozó nedvesség ugyanis rétegről-rétegre egyre kisebb ellenállással találja magát szembe. Nem kell tehát  párafeldúsulástól tartani, hiszen az EPS lapok belső szerkezete úgy épül fel, hogy a – hőszigetelést egyébként biztosító – levegőt magukba záró cellák (polisztirol gyöngyök) közötti térben a lakásban megmaradó kb. 2-3 százaléknyi pára is akadálytalanul a külső térbe tud jutni.

Az EPS rendszerek páraáteresztő képességét jól példázza egy összehasonlítás:
A szó legszorosabb értelmében természetes anyagnak nevezhető fa diffúziós ellenállása pl. negyven, míg a polisztirol tábláké húsz. Ez azt jelenti, hogy pl. egy fából készült burkolat kétszer jobban akadályozza a pára kiáramlását, mint az EPS.
Bár a fentiek alapján megállapítható, hogy az EPS esetében egyáltalán nem kell tartani a páralecsapódástól, néhány jó tanácsot azért érdemes megfogadni.

A jól tömített nyílászárók, és a rosszul értelmezett takarékosság (ne szellőztessünk, mert azzal elveszítjük a megtermelt hőt) miatt a lakás légterében feldúsul a pára, ami  a penész meleg ágya lesz. A megoldás – ha még nem késő – olyan ablakok beépítése, amelyeknél résnyitási lehetőség is van, vagy egy külön beépíthető ablakszellőző alkalmazása.  Amennyiben ez már nem lehetséges, a gyakori szellőztetés segíthet a gondon. A szellőző levegővel ugyanis nem vesztünk jelentős mennyiségű energiát, hiszen a levegő kis tömege miatt a jól szigetelt tehát  melegen maradó  falak hamar felfűtik a bejövő hideg levegőt, viszont jelentős mennyiségű nedvességtől szabadulhatunk meg.

További problémát okozhat, hogy a mai feszített tempójú építkezés során (tavasszal kiássuk a gödröt, ősszel költözés) a jelentős mennyiségű építési nedvességnek nincs ideje távozni. A fűtési szezon beköszöntével a nedves, rossz (pontosabban „nyers”, még nem végleges) hőszigetelő képességű falazóanyagok és a magas páratartalom együttes megléte valószínűsíti a páralecsapódást. Az építkezés megfelelő technológiai fázisainak betartása mellett tehát nyugodtan alkalmazhatunk a hőszigetelésre EPS rendszereket, amelyek – a közhiedelemmel szemben – nem párazáróak, hanem kifejezetten jó páraáteresztő képességgel rendelkeznek.