Mi is az a homlokzat és miért fontos? Hány homlokzata van egy épületnek? Milyen összetevők határozzák meg a megjelenését, formáját? A homlokzat az építészetben az épület külső részét, elsősorban annak utcafronti vagy látványos oldalát jelenti. Ez az a rész, amely elsőként szembetűnik, amikor ránézünk. A homlokzat a legmeghatározóbb eleme az épület stílusának és karakterének, így fontos szerepet játszik az építészeti koncepcióban és az épület környezetbe illeszkedésében.
Forrás: freepik.com
Máshogy megfogalmazva, a homlokzat olyan vizuálisan meghatározó épületrész, amely meghatározza az épület külső megjelenését, gyakran magába foglal különböző szerkezeti és dekoratív elemeket is. Legegyszerűbben kifejezve pedig a homlokzat az épület utcára, udvarra vagy kertre néző, nyílásokkal áttört fala. Nevezhetjük bárhogy, a homlokzattal szembesülünk először, ennek látványától lesz az épület számunkra jó vagy rossz. A homlokzat kialakítását három részre oszthatjuk, amivel elérhetjük a számunkra – és természetesen a kívülálló számára is – a megfelelő hatást. Ezek a forma, az anyag és a szín.
A forma alapja az arány
Az arány általában két mennyiség viszonyát jelenti, de hogy milyen legyen ez a viszony, azt nem egyszerű megmondani. Segítséget itt a természetben találhatunk, a Fibonacci sorozat vagy az aranymetszés figyelembevételével az építészetben, homlokzat kialakításában. A Fibonacci sorozat nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk. A virágszirmok száma gyakran a Fibonacci-szám (egyes virágoknak a sziromszáma 3, 5, 8,…89), de Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtobozok és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai és így tovább. Egy méh n-generációs őseinek a száma az n-edik Fibonacci-szám. Az aranymetszés arányait szintén a természet ihlette, bizonyíthatóan az ókori Egyiptomban is értették és használták ezt a törvényszerűséget. Az i e. 2600 körül épült gízai nagy piramis arányaiban is felfedezhető az aranymetszés aránya: a piramis alapélének a fele és oldallapjainak a magassága az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz. (Az ókori görögök is ismerték ezt az arányt, az aranymetszés jelölése „Φ” Pheidiász görög szobrász nevéből származik.)
Sok mai épület homlokzatának kialakításánál is megfigyelhetjük ezeket az arányokat, azok egysíkúsága tagolással, a homlokzati elemek ritmusának, arányainak helyes megválasztásával javítható. A tömegformálás fontos eleme egy épületnek, homlokzatnak. A teljesen sík homlokzatok is tudnak esztétikusan kinézni megfelelő anyaghasználat mellett. Itt gondoljunk a modern függönyfalak üvegosztásaira vagy az üvegtartó lécek elhelyezkedésére, szélességeikre. A homlokzat „mozgatásával” függőleges vagy vízszintes irányban adhatunk a megjelenésnek ritmust, karaktert. Tehetjük ezt a homlokzat felével vagy egyéb nagyságú részeivel, de vigyázni kell, a homlokzat ne legyen sem unalmas, sem „agyontagolt”. Régebben ezek az osztópárkányok, lizénák voltak, manapság a homlokzatból kiálló burkolóelemek, az épület teraszos kialakítása vagy például az ablakok előtt megjelenő oszlopok, oszlopsorok – akár szerkezeti funkció nélkül is – vagy árnyékolószerkezetek.
A homlokzati elemek formaalakítása
A homlokzati elemek formaalakítási lehetőségei szinte korlátlanok (gondoljunk például a teljesen tükör felületekre), ugyanazon elemeket akár többféle méretben, arányban, színben lehet elhelyezni a homlokzaton. A homlokzati elemek arányai, egymásra és a teljes egészre gyakorolt hatása alakítja, teszi széppé az épület megjelenését. De vigyázzunk az arányokkal! Láttunk már családi házat kőkorláttal (balusztráddal), ahol a kőoszlopok szinte vastagabbak, mint maga a tartófal (no és kőoroszlánok, kerti törpék…). A homlokzatot természetesen nem csak tagolással lehet mozgalmasabbá tenni. Fel is lehet díszíteni ablakokkal, ajtókkal (méret), árnyékolókkal, erkélyekkel, teraszok beépítésével, díszes vagy éppen minimalista, egyszerű korlátokkal, mellvédekkel, lehet a homlokzat dísze egy szépen burkolt kémény vagy telepített növényzet. Régebben a homlokzati díszek elengedhetetlen kellékei voltak egy-egy homlokzatnak, mint például az ablakok feletti szemöldökpárkány, az ablakkönyöklő, az ablakok melletti díszes oszlopok, mennyiségük és milyenségük függött a kortól és az építészeti stílustól.
Az anyaghasználat nem egyszerű kérdés
Először talán a piramisok kaptak burkolatot, mert valaha nem úgy néztek ki, mint napjainkban. A jelenleg látható piramiskövek csak a szerkezet, ezen a köveken volt egy fényes, fehér mészkőburkolat, némelyiknél alul egy vörös mészkőburkolatsávval.
Vakolat. A homlokzatburkolat legegyszerűbb és legrégibb, valamint legmegfizethetőbb anyaga a vakolat. Felhordása – bár hozzáértést igényel, mert anélkül könnyen megrepedezik, lepotyog – viszonylag egyszerű. A vakolatból nemcsak sík felületet lehet készíteni, hanem húzott tagozatokat és egyéb homlokzatdíszeket is, csúcspontját a barokk és copf stílusban találhatjuk. Bár a copf épületek elhagyták a mozgalmas és hullámzó barokk formákat, díszítőelemekként újra fontossá váltak a füzérdíszek, a rozetták és a köténydíszek. A szemöldökpárkányokra általában az egyszerű megjelenés jellemző. A stílus elnevezése az oszlopfők és a szemöldökpárkányok füzéres megoldásaira utal, amelyek a copfra, mint hajfonatra emlékeztetnek. A vakolt felületek igen nagy előnye, hogy festhetők, átfesthetők és viszonylag könnyen javíthatók.
Téglaburkolat. Tartós és időtálló, gyakori hagyományos épületeknél. Ez a kezdetekben azt jelentette, amikor már az ipar képes volt megfelelő tartósságú, időjárás álló téglát gyártani, hogy az épületet a gondosan tervezett felfalazás után nem vakolták be. Manapság a téglaburkolatokat a falazás után készítik, burkolják vele a falat. Legtöbbször ezek vasbetonfalak, és hőszigetelés is kerül a burkolat és a szerkezet közé. Ennek két formája van: a hagyományos burkolótégla, amit felfalaznak, és két-három soronként bekötnek a falba, vagy a téglány burkolólapok, amelyek téglaméretet mutatnak kifelé, de csak 1 centiméter vastagok, és ragasztással kerülnek a felületre.
Kőburkolat. A kőburkolatot történelmi és modern homlokzatoknál is alkalmazzák, az egyik legnemesebb építőanyag, így az ára sem alacsony. Igen változatos színekben, fajtákban és minőségben léteznek, mint például gránit, márvány, mészkő, felrakásuk történhet hagyományosabb módon kapcsozva vagy konzolokkal. Ezek a burkolatok legalább két centiméter vastagságúak, ám mivel igen magas az áruk, és a szépségéről sem akarnak lemondani az építkezők, manapság sok helyen egy centiméter vastagra vagy még ennél is vékonyabbra szeletelik, és ragasztással kerülnek a homlokzatra.
Fahomlokzatburkolat. Meleg, barátságos és természetes hatása van, különösen népszerű skandináv stílusú épületeknél. A faanyag minőségére és kezelésére tekintettel kell lennünk, két-három évente célszerű újra festeni/kezelni, ezért meg kell fontolni az alkalmazását.
Üveghomlokzatok. Tulajdonképpen nem is burkolatok, mert nem burkolják el a szerkezetet. Modern épületek megoldása, tágasságot és fényességet biztosítanak, leginkább irodaházaknál találkozunk velük. Ennek két fő fajtája van: a függönyfalak és a pontmegfogású szerkezetek. A függönyfalaknál acélbordákat és egyéb kiegészítőket rögzítenek a födémszerkezetekhez, azokat üvegezik be, a pontmegfogású szerkezeteknél pedig az üveg négy sarkát tartja egy-egy megfogás, amit acéltartók fognak, de acélsodronyra is rakhatók.
Egyéb burkolóanyagok. Léteznek terpesztett acélból készült burkolatok, rozsdásodó acélburkolatok, műanyag és cementkötésű burkolóelemek is.
A színekkel bánjunk óvatosan! A színekkel tudunk jelezni vidámságot, komolyságot vagy komorságot is, de az erős homlokzatszínek megbosszulhatják magukat, ezért inkább a pasztellszínek legyenek az elsődlegesek. A homlokzat színezése, színdinamikája jelezheti például az épület funkcióját is, ezért kékek a rendőrségi épületek, a tűzoltóságé pedig piros…
AZ ÖTÖDIK HOMLOKZAT
Egy épületnek általában négy homlokzata van, ötödiknek a tetőfelülnézetet nevezik. Manapság a drónfelvételek alapján mindennapos, hogy a négy égtáj után egy izgalmas épület ötödik nézőpontját is megismerhetjük, és gyönyörködhetünk benne.
Hozzászólások