Amikor az ember nagyköveti rezidenciákat látogat, megszokja az elegancia látványát. Ha fekvése, mérete, a panoráma és a tervezés, az otthonosság alapján döntünk, a budapesti nagyköveti rezidenciák közül az egyik legszebb a holland, amelynek jelenlegi lakója Gajus Scheltema excellenciás úr, Hollandia budapesti nagykövete.
Szélmalmok, kerékpárok, tulipánok – általában ezek a képek jelennek meg előttünk, ha Hollandiára gondolunk. De vajon honnan ered a virágok szeretete és termesztése? – A hollandok egyik fő szimbóluma a virág, és főleg a tulipán. A tulipán eredetileg a Közel-Keletről származik, Törökországon keresztül jutott Európába. De láttam vad tulipánokat Jordániában és Pakisztánban is – meséli Gajus Scheltema nagykövet.
Amint a nagykövettel leülünk teázni, elmeséli, hogy 1970-ben, fiatalon Magyarországra látogatott. Családja ismerte az akkori holland nagykövetet, aki meghívta, hogy szálljon meg a rezidencián. Azóta sok év elmúlt, és a világ különféle pontjain dolgozott, többek között Bangladesben, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában, Belgiumban, majd otthon Hollandiában, a Külügyminisztériumban, Jordániában, az Egyesült Államokban, Pakisztánban és Afganisztánban, mielőtt diplomataként ismét Magyarországra érkezett. Amikor megtudta, hogy az új nagyköveti posztok között Budapest is szerepel, megpályázta és megnyerte a tisztséget.
Beszélgetésünk alatt a nagykövet ugyanazon a széken ült, ahol negyven évvel korábban fiatal látogatóként.
Csodás a rezidencia épülete. Mesélne róla? Azt tudjuk, hogy 1885-ben emelték az impozáns épületet, de abban nem vagyunk biztosak, hogy kik építették, és abban sem, hogy kik festették a neoklasszikus stílusú men�- nyezetet. Csak azt tudjuk, hogy az úgynevezett Lutz-iskola stílusában készült. A házban egykor Friedrich István gyáros lakott a családjával. A családfő jó nevű labdarúgó volt, aki 1919-ben rövid időre magyar miniszterelnök lett. A ház jól átvészelte a II. világháborút, majd a kommunisták államosították.
Friedrich István eltűnt a közéletből, börtönben halt meg. Az 1950-es években háborús kártérítésként az Egyesült Államok kapta meg a házat, a hollandok eleinte csak bérelték, később megvásárolták. Sok szép rezidenciában laktam diplomáciai pályafutásom során, de messze ez a legszebb. A holland városok építészetét közelebb hozná hozzánk? Hogyan élnek a holland emberek? Sok holland lakást választ, de sokan élnek házakban, persze vannak váraink is. És vannak nemzetközileg ismert holland építészeink, mint Rem Koolhaas, Ben van Berkel és Francine Houben, de feltétlenül meg kell említenem három modern holland építészt is, akiknek a munkája nyomot hagyott Magyarországon: Kas Oosterhuis tervezte a Bálnát a Duna-parton, az ING épületét Erick van Egeraat jegyzi, a pannonhalmi látogatóközpontot és éttermet pedig Roeleveld- Sikkes tervezte. Amszterdamban járva az ember sok nagyon keskeny, magas házat lát. Ezek lehetnek a 18–19. századi holland felhőkarcolók? Hollandia eredetileg kereskedő állam volt, polgárai kereskedők voltak, és amellett, hogy ezekben a házakban laktak, itt voltak a raktáraik is. Bizonyára a kereskedői gyökereknek köszönhetjük azt is, hogy csodás nyelvészeink vannak. Ha valaki kereskedni akart, nyelveket kellett tanulnia. Arról nem is beszélve, hogy gyarmataink is voltak.
Holland városokban járva feltűnik, hogy a legtöbb háznak nincs függönye, vagy ha van, nincs behúzva. Ez a kálvinista mentalitás eredménye: nem mutatni a gazdagságot. A 17. században Hollandia volt a világ leggazdagabb országa. A házak belül fényűzőek voltak, de ezt kívülről nem lehetett látni. Milyen múltja van a magyar–holland diplomáciai kapcsolatoknak? Az 1920-as években kezdtek erősödni, de több száz évre visszanyúlik a két ország közötti kapocs. A 17. században sok magyar ment Hollandiába tanulni, és hozta vissza a könyvnyomtatás tudományát. Tótfalusi Kis Miklós személye remek példa. Fontos történelmi emlékünk, hogy az első világháború után Hollandia magyar gyerekeket fogadott be, hogy segítsen rajtuk.
Valóban, több tízezer magyar gyermek szabadult ki elárvult nyomorából, amikor a gyerekvonatokon Hollandiába szállították őket, és ott gondoskodtak róluk. Volt, akiről tíz évig is. A legtöbb gyermek egész életére fenntartotta a kapcsolatot befogadó szüleivel. Ebben az időben Bánffi Miklós és a modern festő, Huszár Vilmos is Hollandiában élt egy ideig. A közelebbi múltban, az 1956-os forradalom idején mintegy háromezer magyar menekült Hollandiába, és váltak kiváló holland polgárokká, köztük a mezőgazdasági miniszterhelyettes Dzsingisz Gábor Jenő, a szállodatulajdonos- borász Liszkay Mihály és Sándor Anna újságíró. A történelmi szálak után jöjjön egy személyesebb kérdés. Szabadidejében mivel szeret foglalkozni? Kedvelem a túrázást, a hegymászást. Négy barátommal Romániában megmásztuk a Kárpátok legmagasabb csúcsait. De másztam Kínában, az Egyesült Államokban, a pakisztáni Kasmírban, Ladakban szintén. Szeretem a madarakat figyelni, ezt Magyarországon a Kiskunságon teszem. És golfozom is. De valamit a kultúráról is: a Szépművészeti Múzeumban november elsején nyílt meg egy csodás kiállítás „Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” címmel. Kihagyhatatlan művészeti élményt ígér.
Hozzászólások