Néhány emberöltővel ezelőtt még Európa leggazdagabb paraszti kályhás hagyományait mondhattuk magunkénak. A társadalmi változások azonban átalakították, sőt majdnem teljesen el is söpörték hagyományos paraszti lakáskultúránkat. Nemcsak népi cserépkályháink semmisültek meg, hanem szinte kihalt az évszázados hagyományokat őrző kályhásmesterség is, anélkül, hogy módszereit és motívumkincsét a modern kerámiaipar magába olvaszthatta volna.
Kandalló és cserépkályha
Sokan talán nem is tudják meghatározni, mi is a lényegi különbség a cserépkályha és a kandalló között. A cserépkályha zárt tűzterű, csempékkel borított tüzelőberendezés, míg a kandalló nyitott tűzterű, bár kályhacsempéből készítik. A kandalló a hőt elsősorban sugárzással közvetíti, míg a jóval intenzívebb hatásfokú kályha vezetés és sugárzás útján adja át környezetének. A kályhacsempe és az építéshez felhasznált anyagok adják a kályha tömegét, amely kihat a meleg tárolására. A könnyebb kályhák rövidebb, a nehezebbek hosszabb ideig tárolják a hőt, és a tűz kialvása után is egyenletesen sugározzák a meleget.
Ez a fizikai jelenség nemcsak a kályhákra, de az egész házra igaz. Egy kőből, téglából, vagy vályogból épült – nehéz – ház (ha a napsugárzás, illetve környező levegő a – nehéz – részeket el is éri) tovább raktározza magában a – hideget?, illetve – meleget?, mint a könnyűszerkezetes technológiával épült társai.
A kandalló és a cserépkályha kéménycsatlakozásukban is különböznek egymástól. Míg a kályha teste a kéménytől független, csak füstcsöve vagy fűtőnyílása csatlakozik hozzá, addig a kandalló a kéménnyel szorosan összeépült, lényegében a kémény alsó része.
Egy kis történelem
A cserépkályha jellegzetes közép-európai fűtőberendezés. Kezdetben a főúri rétegek kényelmét szolgálta, majd rövidesen elterjedt a polgárság, végül a parasztság lakóházaiban is. Ez az évszázadokon keresztül zajló folyamat a XX. sz. elejére létrehozott egy páratlanul gazdag paraszti kályhás hagyományt is, melynek alapjai a különböző korok úri és polgári kályhásságából épültek fel, de magukon viselték a népművészeti formai és stílusbeli sajátosságokat is.
A kályhacsempék gyártásánál három alapvető eljárást alkalmaznak. Az edénykészítéshez hasonló csempék korongon készülnek, míg a sík felületűeket agyaglapokból szabják ki és állítják össze. A domborműves díszítésű csempéket sablonba préselve alakítják ki. Természetesen az egyes műveletek kályhacsempénként keveredhetnek: például egy préselt előlaphoz korongolt, vagy szabott hátsó részt is illeszthetnek. Több olyan kályhafajta is létezik, melynek jellegzetességeit a készítésmód határozza meg.
Gazdag formavilág
A cserépkályha alakja az egyszerűbb mértani alakzatoktól az összetett formákig sokféle lehet. A XIX. század végén előszeretettel használták az egyszerű hengeres vagy hasáb idomú kályhákat. A karcsú testű, négyzetes alaprajzú kályhákat oszlopkályhának nevezzük. A középpárkányos kályhák eltérő alsó és felső résszel készülnek. Ha a két részt elválasztó középpárkány szélesedő profilú, akkor síkpárkányosnak, ha keskenyedő, akkor zsákkályhának hívjuk.
A tűztér fűtése szerint beszélhetünk belül fűtős, illetve kívül fűtős cserépkályhákról. Ez utóbbiak évszázadokon keresztül egy légterűek voltak, és rostély nélkül épültek. A belül fűtős kályha rendszerint füstjáratos szerkezettel készült, ha vegyes tüzelésű, akkor rostéllyal és hamuzó ajtóval látják el. A kizárólag fatüzelésű kályhákban kevés hamu keletkezik, ezért ezeket rostély nélkül készítik.
Elhelyezés, a kürtő mérete
Ha modern lakásba, vagy olyan régi házba szeretnénk cserépkályhát építeni, ahol állandóan lakunk, a cserépkályhának nem csupán esztétikai szempontból kell tetszetősnek lenni, de mint fűtőberendezésnek is kifogástalanul kell működnie. Ekkor egy modern belsővel és füstjáratokkal ellátott kályhát kell építenünk, amely elhelyezésében és külsejében igazodik a hagyományokhoz.
A kályha elhelyezésénél meg kell terveznünk közvetlen környezetét is. Egyes kályhaféléket építhetünk falazott padkával, amely körbeveszi a kályhát, és kényelmes pihenést biztosít. A kályhaajtónál vigyáznunk kell, mivel a padka zavarhatja a tüzelést és a tisztítást, illetve ezektől piszkos lehet. Ha lehet, ilyen esetben oldalra helyezzük a kályhaajtót, és a padkát éghetetlen anyaggal burkoljuk az ajtó közelében, vagy egyszerűen ezen a szakaszon a padkát elhagyhatjuk.
Mielőtt döntésünket véglegesítenénk, vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló helyet és a kéményt. Ha lehetőségünk van rá, már a ház tervezése során válasszuk ki a kályha helyét. Legalkalmasabb a főfalak csatlakozásánál levő, a közlekedő utaktól távol eső sarok. Érdemes a tervekre a kályhát is berajzoltatnunk, nem csupán a kályha mérete miatt, de azért is, mert ennek ismeretében lehet a kéményt is megtervezni. Fordított sorrendben kell eljárnunk, ha a kályhát kész lakásba vagy házba kívánjuk beállítani. Ilyenkor a hely kiválasztásában nincs nagy szabadságunk: a kályhát a meglevő kémény mellé kell építeni.
A hagyományos cserépkályhák nem igényelnek olyan tágas kürtőt, mint a búbos kemencék, ezért a kémény kiválasztásánál viszonylag egyszerű dolgunk van. A családi házakban szokásos 14/14 cm keresztmetszetű falazott kürtők megfelelnek, ha szabályosan építették őket, és huzatuk kielégítő. Ezt legkönnyebben a bekötési lyuk elé tartott gyertyával ellenőrizhetjük. Ha a gyertya lángja csak egy kicsit hajlik el, a kémény huzata gyenge, ha vízszintesen elfekszik, a huzat jó, ha a gyertya elalszik, a huzat túl erős. Természetesen a nagyobb kürtők is megfelelnek.
Fűtési teljesítmény és fokozása
Mivel a népi cserépkályhák méretei, arányai kötöttek, a velük felfűthető helyiségek nagysága is behatárolt. Hagyományosan egy kívül fűtős cserépkályhával egy 20-25 m2 körüli szobát tudunk kifűteni. A modern füstjáratokkal épített kályhával már akár a 30 m2 alapterületű nappali is kifűthető. A fűtési teljesítmény azonban még tovább is fokozható. A legegyszerűbb eljárás – bár a népi cserépkályhák esetében a legkritikusabb eljárás – , ha a kályha méretét növeljük.
Fokozhatjuk a kályha hőleadását úgy is, hogy a lábazati részt boltozatosra építjük, tűzterének alját pedig vaslappal és samottal burkoljuk. Az így épített kályha lefelé is intenzíven bocsátja ki a hőt, ami a lábazati bolthajtáson keresztül áramlik a szobába.
A kályha helyének kiválasztása, környezetének a megtervezése után jöhet a kályhaépítés. Ha még nem építettünk kályhát, jobb, ha kályhásmester után nézünk, aki gyakorlott a szakmában, és biztosak lehetünk abban, hogy sok örömet jelentő cserépkályhával ajándékoz majd meg minket.
Hozzászólások