?Ide jönni mindig kockázatos és költséges – mondotta ősszel Orbán Viktor újságíróknak a FIDESZ Debrecenbe kihelyezett frakcióülése előtt – , a polgármester úr ugyanis mindig kitalál valamit. Annak pedig komoly költségvonzatai vannak. – A félig tréfás, félig komoly megjegyzés is jelzi: valami megmozdult az utóbbi években a hajdú-bihari megyeszékhelyen. A korábban a maradandóság városának titulált – hatalmas falu” ugyanis dinamikus fejlődésnek indult. Ipari park és repülőtér, üzletközpontok és sétálótér, új városháza és tömbrehabilitáció. Egyszóval Debrecen bizakodva lépett a harmadik évezredbe.
– Mit tesz Debrecen önkormányzata azért, hogy a város lakói otthonosan érezzék magukat szűkebb-tágabb környezetükben – – kérdeztem Kósa Lajos polgármester úrtól.
– 1998-ban egy merőben új várospolitikai programmal léptünk Debrecen lakossága elé. Létrehoztunk egy országos jelentőségű regionális központot, annak érdekében, hogy a nagyvárosi létből származó előnyök a debreceni lakosság számára minél inkább kiaknázhatók legyenek. Törekedtünk arra is, hogy az urbanizációs károkat a minimálisra csökkentsük. Javítottunk a tömegközlekedés színvonalán, és lépéseket tettünk a környezetszennyezés visszaszorítása érdekében. E programunk keretén belül alakítottuk ki a város leglátványosabb részét, a belvárosi sétálónegyedet is, az épületeket rekonstruáltuk, új városházát építettünk. A sportrajongókra is gondoltunk, futballstadionunkat szinte teljesen felújítottuk. Tudjuk, hogy egy város megítélésében nagy szerepet játszik a megközelíthetősége is, ezért a bekötőutakat kiszélesítettük és rendbe hoztuk. A fizikai környezet folyamatos szépítése természetesen nem elég az emberek komfortérzéséhez; jogos igényük, hogy a város, amelyben élnek, szellemi-kulturális téren is újabb és újabb lehetőségekkel szolgáljon. Debrecen híres iskolaváros: bölcsődéi, óvodái, iskolái, szociális és kulturális intézményei egyaránt színvonalasak. Nem véletlen, hogy Debrecen nagy múltú iskolái – a Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Református Kollégium – a mai napig vonzzák a diákokat.
– Összességében véve milyennek ítéli meg a város életében a 2000. évet?
– Jó évünk volt, sikerült a várost lendületbe hozni. Ezt észreveheti bárki akkor is, ha végigsétál Debrecen utcáin. Áttörést értünk el a gazdálkodásban is, 8-10 éves tendenciákat tudtunk megfordítani. Csak három esztendeig volt negatív a folyószámlánk, a beruházási rátát a költségvetés 10 százaléka fölé tudtuk emelni. Ez nagyon fontos volt azért, hogy tudjunk építeni, fejleszteni. Változtattunk az ingatlanpiaci politikán is, ugyanis nem csak eladtunk, hanem vásároltunk is, megállítva ezzel a vagyonfelélést.
– A már meglévő épületek állagának megóvása mellett jut-e pénz és energia új lakások, esetleg lakóövezetek építésére?
– Ez évben az eddiginél nagyobb ingatlan- és építésitelek-kínálattal szeretnénk a piacra lépni. Egyébként már a múlt évben is több mint száz építési telket árvereztünk el, amelyek indulóára csupán 1,5-2 millió forint volt. Ezt folytatjuk majd a telekkínálat teljes spektrumában. Ezen túlmenően – szociálislakás-építési programunk keretében – tavaly kétszáz lakást építettünk, így e tekintetben messze kiemelkedünk a magyarországi városok közül. A szociális bérlakások építése mellett azt tervezzük, hogy a foghíjtelkekre társasházakat építünk. Ez azért is fontos, mert – mint az ország többi részén – egyre inkább erősödik az a tendencia, hogy aki teheti, elköltözik a lakótelepi lakásokból.
– Hogyan lehetne vonzóbbá tenni a várost a befektetők számára?
– Az az igazság, hogy Debrecen vonzó is, meg nem is. Vonzó, mert nagy egyetemi városként több, mint húszezer diákja van, agglomerációjával együtt 350 ezres. Nem vonzó, mert szinte minden tárgyalás kezdeti szakaszában felmerül az autópálya hiánya.
– Milyen lehet Debrecenben a tömegközlekedés jövője?
– A jövőt nagy mértékben meghatározza, milyen szervezeti formában és milyen eszközökkel oldjuk meg a közlekedést. Ami az elsőt illeti, semmiképpen nem szerencsés, hogy két, egymástól elkülönült vállalat szervezi a tömegközlekedést. A tarifaközösség már önmagában véve is komoly előrelépés lenne, ezzel kapcsolatban már megkezdtük a tárgyalásokat. A közlekedési eszközök esetében figyelembe kell venni a kapacitásigényt, az üzemeltetési költségeket és a környezetvédelmi szempontokat is.
– Vannak-e olyan civil kezdeményezések, amelyek a város fejlődését szolgálják?
– Tavaly közel tíz kilométer utat burkoltunk le úgy, hogy a tehetősebb polgárok megszerveztek egy építőközösséget, s a költségek tíz százalékával hozzá is járultak a költségekhez. Nagy hangsúlyt fektetünk a parkok és játszóterek fenntartására is. A játszóterek rekonstrukciója jelenleg is tart. Ez egyébként – az állandó vandalizmus miatt – folyamatos munka. Szeretnénk felújítani a városi fasorokat is, hiszen szemmel látható, hogy a városi fák nehezen bírják a környezeti terhelést. A pusztulásban lévő növények helyére várostűrő fajokat szeretnénk telepíteni. Pozitív tendencia figyelhető meg az utóbbi években: egyre több utcabútor kerül magánkezdeményezésből városunk utcáira, tereire. Érezhető az is, hogy a lélekszám növekedésével mind több tehetős ember szeretne és tud is áldozni Debrecen fejlesztésére. Ez egyébként a hatvanas évek előtt is így volt. Akkoriban Debrecennek közel százezer lakosa volt, s a cívis hagyományokhoz az is hozzátartozott, hogy a polgárság saját, személyes ügyének érezte a város szépítését. Sajnos a hatvanas évek törekvése eredményeként – amely nyomán Debrecent 350 ezer fős nagyvárossá fejlesztették – a cívis hagyományok leépültek. Úgy látom, hogy most, az új évezred küszöbén tradícióinkat felelevenítve és megőrizve, valamint a kor szellemét követve kell új identitást és fejlődési lehetőségeket találnunk.
Hozzászólások