Egyedi a ’90-es évekbeli ház és tulajdonosainak története: mai lakóinak szülei építették, majd az élet viharai elvitték a lányt más utakra, a ház is új gazdára talált. Két éve, amikor erre sétált a kislányával, látta, hogy gyerekkora egykori színtere eladóvá vált. Éppen lakást kerestek…
Ahogy Léna, azaz a textiltervező/lakberendező Lenoushka hazament, megbeszélte a férjével, hogy ha már amúgy is lakásnézőben vannak, vegyék szemügyre akár ezt a házat is, hiszen szép emlékek fűzik hozzá. Bár a közbenső tulaj sok mindenen változtatott, a kerti diófa még mindig ott állt, ahová Léna az anyukájával ültette annakidején. Az eredeti tervekben a korhoz hűen nem volt létfontosságú a kertkapcsolat, így a földszintre egy garázs, egy kis fürdő és dolgozószoba került, a közösségi terek egy nagy erkéllyel az első emeleten voltak, míg a tetőtérre jutott a pihenés a hálószobákkal. Miután a lány kirepült a fészekből és a szülők is eladták a házat, egy építészé lett, aki a földszinten már végzett különböző átalakításokat, de a konyhát megtartotta az emeleten. Amikor Léna és férje megvették a házat, megfogadták, hogy minél több elemet igyekeznek megmenteni belőle, persze a mai kor és egy háromgyermekes család igényeinek megfelelően átalakítva. Alaprajzilag a konyha lekerült a földszintre, így a családi tűzhely és az étkezőasztal vált az alsó szint központjává. Itt kapott helyet a nappali is, ahol pihenhetünk a kanapén, amíg készül a vacsora, mégis megadja az „egy térben vagyunk” életérzést. Az első emeleti közösségi terek is átalakultak: az egykori nappali lett a szülői háló- és dolgozószoba, a konyha fürdővé változott, a régi étkezőből pedig a legkisebb családtagnak, Milánnak jutott ki egy szoba. A tetőtéren a két nagyobb gyermek osztozik saját fürdővel. A lépcső falát az alsó szinten kibontották, így lehetőség nyílt egy szép korlát kialakítására, ami Lénának réges régi vágya volt: még fiatal korában látott a környéken egy régi villaépületet, ahol a lépcsőfeljárónak csodaszép kovácsoltvas korlátja volt, de nem a szokványos feketében, hanem vadító pirosban. Ez számára olyan meghatározó volt, hogy megfogadta: ha egyszer lesz saját háza, ahol van lépcsőkorlát, az biztosan piros lesz! S mivel Léna egyszerre enteriőr- és textiltervező is, nem volt nehéz az ötletet keresztülvinnie.
A karakteres szín miatt viszont vigyázni kellett az arányokra is, nehogy túlmenjen a jó ízlés határán. A kék hűvössége megfelelő a piros dominanciájához, a két szín együtt egyszerre merész, mégis időtálló. Léna olyan házat képzelt el magának és családjának, ami rájuk jellemző, ami őket tükrözi. A gyerekek szobájánál a színekhez főleg a korosztályuknak szánt saját párnakollekciói adták az ihletet: gyerekei kiválasztották az ízlésüknek megfelelő színű, mintájú párnákat, majd édesanyjukkal közösen alkották meg a díszítést. Nem volt vitás, hogy a szülői háló és dolgozószoba az első emeleti nappali helyére kerül, mint a legtágasabb és legvilágosabb helyiségbe, hiszen a háziasszonynak ihlető környezetre van szüksége: itt születnek a Lenoushka kollekciók, a kézműves függönyök míves hajtásokkal, művészien komponált elkötőkkel, díszítésekkel, a kockás-pöttyös-virágos-pamutos-csipkés-gombos díszpárnák és a kortárs faliképötletek gyerekszobákba, dicsérve a kézi munka utánozhatatlan varázsát.
|
A kezem alól kikerülő lakásokra eklektikus stílus, finom ízlésesség jellemző. Szeretet- és életteli lakások ezek, nem katalógusillatúak. Műhelyemben készülnek kézműves párna- és függönykollekciók is, vidékies hangulatútól a gyerekkollekción át a glamourig. |
 |
|
|
Lehoczky Léna
|
Hozzászólások