Bóna Mónika lakberendező tanácsai alapján született újjá Balázs szeretett nagyszüleitől megörökölt lakása. „Példaértékű, amit a fiatalember létrehozott, úgy gondolom, másoknak is hasznos lehet.” – szólt a lakberendezői ajánlás.
A hely az Üllői út északi oldalának ötvenes évekbeli tömb mélységű beépítése, ahol a nagymama valaha házi süteményeivel kényeztette Balázst, és ahol a nagypapával zenét hallgattak. A kitörölhetetlen emlékekkel megörökölt lakás felújítása természetesen itt is a „hol is kezdjem, mit tartsak meg, mi mennyibe kerül, hívjak lakberendezőt, honnan induljak” kérdésekkel indult. Bóna Mónika lakberendező tanácsaival felfegyvezkezve Balázs beült a nagymama régi karosszékébe, és papír, ceruza és tablet segítségével minden sarkot megtervezett.
Elsőre is több mint három verzió született, bár nyilvánvaló, hogy egy többlakásos lakóépület 58 négyzetméteres lakásának átalakítását a fix központi strang és lefolyók, fűtéscsövek helyzete alapvetően meghatározza. Az L alakú lakás erkélyes, hálószobás oldala a hatsávos Üllői útra néz, fontos szempont volt tehát a zaj csökkentése. Hosszas utánjárás után a tökéletes megoldást az amúgy is elöregedett nyílászárók cseréje hozta, remek zajszűréssel. Így a hálórész maradhatott a helyén, az erkélyt nem kellett beépíteni, a konyhai válaszfal kibontásával pedig hatalmas tér született az amerikaikonyhának.
A fürdőszoba a lakás központi részében helyezkedik el, így fontos volt ennek is a pontos megtervezése. A kádat felváltotta egy gyönyörű zuhanykabin, a gázbojlert egy tisztább energiaforrással működő villanybojler, s hogy a tér se legyen szűk, a mosógép átkerült a vécébe, amelyet viszont megnöveltek a spájz megszüntetésével. A családi örökség az emlékekhez méltó módon, azok megtartásával újult meg. A lakás nagyobbik része parkettás, a burkolat megtartása nem is volt kérdés. A felújítást követően új színt kapott, évtizedekig nem is lesz rá gond, nem úgy, mintha egy olcsó vagy középkategóriás laminált padlóra cserélték volna. A szőnyegek is az örökség részei, amelyek mindig visszaidézik a nagyszülőkkel együtt töltött időt. Zeneszerető családról lévén szó, a régi, ám de szakszerűen felújított hangfalak is ékes díszei a lakásnak, nem beszélve a nagy becsben tartott bakelit/Vynil lemezgyűjteményről. A nagymama régi hokedlija is üde színfoltja a lakásnak, ami a régi fényképalbumok tárolását szolgálja, felidézve az emlékeket. A többi bútor túlnyomó részben skandináv, de mindegyike egyedi külsőt kapott. A tervezésnél fontos szempont volt még a mozgathatóság és az átalakíthatóság is, hiszen ha hosszú távra tervezünk, előfordulhat, hogy megunjuk életterünket.
Hozzászólások