Hogyan lehet szerethető, bátor családi otthont teremteni úgy, hogy az enteriőrtervező álmai is megvalósuljanak, mindezt kicsi ráfordítással, műemléki megkötésekkel nehezítve?
Történetünk onnan indul, hogy régi wekerleiekként ikerházat vásároltunk egy csodálatos utcában. A több mint száz éve megtervezett nyílászárók, spaletták osztásait, elhelyezkedésüket, színüket megtartva lehetett csak energiatakarékossá tenni, a belső kialakításban viszont lehetett szárnyalni. Célom az volt, hogy bekerüljenek azok az antik, retro darabok a lakásba, amelyeket ük- és dédszülőktől örököltünk, amelyekben egy picit ők is benne vannak még; azok a gyerekkoromban használt fotelek, amikhez egy-egy saját történet kapcsolódik. Természetesen feljavítva, a térhez igazítva. Ezek a tárgyak adják a ház esszenciáját. Ezek csak a miénk, a mi családunké már generációk óta. Más történetet mesélnek azok az antik tárgyak, amelyeket innen-onnan vadásztunk össze az interneten vagy az antik piacokat járva, időt nem kímélve. Úgy gondolom, ezzel a fenntarthatóság, a környezettudatosság oltárán is áldoztunk.
Szinte minden belsőépítész álma, hogy ne legyenek a lakásokban látható, otromba, elavult fűtőtestek. Ezért esett a választásunk a villany infrafűtésre, a klasszikus svédpadlós helyiségekbe mennyezetfűtés került, míg a cementlap alá padlófűtés. Ez a rendszer – kiegészítve napelemekkel – egyúttal költségkímélő és környezetbarát megoldás is. Extraként választottuk a több mint százéves öntöttvas kályhát, hogy téli estéken élvezhessük azt a hangulatot, amit csakis egy fatüzelésű kályha ad.
Számos csodás, ikonikus bútorelemet én is szívesen beterveztem volna, de csak egy-kettő terhelhette a családi költségvetést. Hiányukat sok más trükkel helyettesítettük. Ez az igazi kihívás az enteriőrtervező életében: olcsóbb, de nem „olcsó” megoldásokat találni. Szeretek egy pici fricskát is mutatni a sablonos tárgyhasználatnak: miért ne lehetne a mi „ Sixtusi kápolnánk” a vécénk, a hálónk a budoárunk, a gyerekszobában egy egészséges káosz, és a nagymama kredence miért ne homályosítaná el a letisztult, fémes modern konyhaszekrény csillogását? Bátorsággal, és persze arányérzékkel csodákat lehet teremteni. A tárgyakat, bútorokat megpróbáltuk újraértelmezni, más kontextusba, környezetbe helyezve „átalakítani”. Néha meghökkentő helyekre kerültek, de funkciójukat tökéletesen betöltik, szépségük csöppet sem sérült. Lakásunkban a nagy egészen kívül a sok apró részlet hangsúlyos még. A fürdő kristálycsillára. A nappali fókuszpontját adó farátétes kék fal. A textilkábelek vezetése a falon. A retro kapcsolók foszforeszkálása még sok-sok év után is.
Wekerle kisvárosi hangulatával sem nagyon akartunk szakítani, ezért az anyaghasználatban maradtunk a hagyományos burkolatoknál: fa, cementlap. Ami igazán jellemzi a lakást, az az, hogy gondolkodtunk, kutattunk, utánajártunk dolgoknak, időt nem kímélve, de pénztárcát igen. Szeretjük a végeredményt.
|
Egy élettér akkor működik jól, ha nem szabályok határozzák meg. Az enteriőr legyen értünk, és ne fordítva. Ha egy merev térbe utólag berakott tárgy nem találja helyét, akkor ott valami hibázik. |
 |
|
|
Baráth Judit
|
Hozzászólások