Szentgyörgyi Katát világ életében mérték. Élsportolóként percekben, mára posztokban. Az elsők között volt a hazai bloggervilág kikerekítésében, és az is gyorsan kiderült, hogy Kata szélesre tár ablakot és ajtót: bejegyzései szólnak női kreativitásról, szépérzékről, értékteremtésről, a kétkezi munka öröméről, és szólnak az életéről is, annak minden változásával együtt. Íme, a Kicsiház ünnepi díszben.
Azöld zsalugáteres, okkersárga ház csinos udvarára alig látni be. Szinte szokatlan az érzés. Aztán nyílik a kiskapu, és mire ocsúdom, már körbefutottuk a házat, kívül-belül. Kata pedig ontja, mi mindennel szeretnék megajándékozni magukat és az otthonukat: a nappalit kandallóval és egy munkaállomásként elképzelt télikerttel, hatalmas ajtóval a kertre, ott pedig deszkaborítású kültéri szobával. Készül a fiúk, az ötéves Ádám és a nyolcéves Peti vagány emeletes birodalma, átalakításra vár a fürdőszoba: harmonikaszerűen nyíló ajtót vízionálnak ide, tehát semmi megszokottat. Amit már megszokhattunk.
Múlt nélkül nincs jövőnk sem. Kata néhány évvel ezelőtt új ajtót nyitott itt, ebben a házban gyermekeivel, új életük, az új Kicsiház pedig a blog olvasói előtt alakult, fejlődött akkor és most is. Kata és férje kart karba öltve vágott a ház felújításába. Érthető, hogy a városi-vidéki kúria hangulatával, a színekkel, a tapéta kiválasztásával játszadoztak. Nem akartak rögtön falakat bontani, vésni-fúrni, sebeket ejteni a házon, ha már a lelki sebek szép lassan gyógyulóban voltak.
Minden a vajszínű tűzhellyel kezdődött. Ez volt az első közös zsákmány, az otthon melegét adó biztos pont. Aztán jött az orgonavirágokkal telehintett tapéta, érkezett sok-sok festék, fehér és okkersárga, elkészült számtalan DIY dekoráció és bútordarab, köztük a kedvencek kedvence, a neobarokk kanapé. A nappali falára felkerült Surányi Miklós két fotográfiája, melléjük pedig szép elrendezésben Kata felhőfotói, az ablakokra majd száz méternyi, gazdagon redőzött függöny. Szép lassan beköltözött minden szobába a vágyott világ. A világ, ami annyira bohókás, mint amilyen átgondolt, annyira extravagáns, mint amilyen simulékony. És az is kiderült, hogy Kata és Zsolt ugyanúgy gondol az otthonteremtésre, ami szárnyakat adott Katának. Igen, hiszen Zsolt gyermekkorától e falak között él, kijár a tisztelet a háznak. Sosem volt kérdés, hogy kellenek-e az erős színek, hogy az antik bútorok és modern darabok között jó egyensúlyt tartva a legizgalmasabb a berendezés, és hogy a szőnyeg perzsaszőnyeg.
Volt olyan is azonban, ami nem sikerült, és Kata erről is beszámolt: napokat áldozott az étkező és nappali közti átjáró díszlécezésére. Mért, gérbe vágott, ragasztott, újra mért, újra ragasztott, de csak nem tetszett, amit látott. Végül festék került a fára. Így szeretik a legjobban. Olyan is volt, hogy blogolvasó segített egy ötlet megvalósításában, régi vállfák felkutatásában. Mert a virtuális „ablakon” egyre többen néznek be Katáékhoz, mert egyre többet kapnak. Biztatást, hogy a régit szabad és jó újraálmodni, a csiszológép női kézben is dolgozik, és talán a legfontosabbat: örömöt és önbizalmat, amit egy sikerült, megmentett, két kéz munkájával megteremtett tárgy adhat. Kata csodásan felöltöztetett minden szobát, minden ablakot érkezésünkre. Íme, a Kicsiház ünnepi díszben.
Hozzászólások