Gyermekkori emlékeik nyomán alakíttatták ki otthonukat Cape Town-i vendéglátóink. Emmanuelle Sébillet lakberendezőt arra kérték, hogy a házba térjen vissza a természetesség, használjon sok fát, téglát, hozza be a régi tavaszt a falak közé.
A régi lakóházaknak történetük, lelkük van. Vendéglátóink gyerekkorukban sokszor mentek el azelőtt a ház előtt, amelyet később megvásároltak: 1925-ben épült, a Dél-Afrikai Köztársaság egy szép kis településén, s még a hatvenes években az eredeti tulajdonosok leszármazottai éltek itt. A háziasszony két utcányira lakott innen, a férj a közelben járt iskolába. Így jól ismerték az ősfás kertet, a díszkövekkel kirakott homlokzatot. Sőt! A tulajdonosnő még járt is egyszer itt gyermekkorában. Amikor otthont kerestek a férjével, a ház éppen eladó volt… Teljesen más állapotokat találtak, mint azelőtt: a falakon tapétát, a szobákban szőnyegpadlót, a téglafalnak nyoma sem volt. Nem emlékeztett a régmúltra, talán csak a kert. Persze megvásárolták a házat, s eldöntötték, hogy a régi elemek közül néhányat visszaépítenek.
Az egyszintes ház hagyományos felosztását Emmanuelle Sébillet és társa, Patrice Taravella lakberendező tette maivá: a folyosóról az étkező-konyhába és a nappaliba jutunk, nem választják el falak egymástól a helyiségeket, és két új ablakot is berakattak a nappaliba. „Az otthonosság mindig a legfőbb cél, sem az esztétikumot, sem a designt nem helyezhetjük előtérbe” – vallja a tervező, akinek mindenkor a háziak igénye az elsődleges. A háziasszony kérése volt, hogy dísztéglákkal rakják ki a nappali falát, ahogy az régen volt. A tégla sötétebb tónusát fehérrel ellensúlyozták a nappaliban. Nem törtfehéret, hanem a legtisztább fehéret választották az ablakkeretek, a függöny, valamint a gipszkarton mennyezet és a hajópadló esetében is. Emmanuelle egy vékony fa polcot futtatott végig a modern bőrkanapé mögött; a vizuális tagolás mellett néhány dísztárgy helyét is megteremtve. A rusztikus téglán felül a régi, kissé misztikus metszet a hangulatfelelős, amelyet egy bolhapiacon vásároltak a háziak.
A fehérből a szürkébe – a nappaliból az étkezőbe. A színváltással Emmanuelle a funkcióváltást is jelzi. Az egyedi tervezésű étkezőasztalt áttört háttámlájú székek ölelik körül, valamint egy régi pad, amelyet egy asztalos barát varázsolt újjá. A látványos konyhabútor felső elemeiben az étkező polcrendszere ismétlődik. A háziasszony emlékezett rá, hogy annak idején a konyha egy kis kertre nyílott, de az előző tulajdonosok befalazták. Amikor ajtót nyitottak a belső kertre, még régi fűszeres cserepeket is találtak!
Szinte nincs nap, hogy a házaspár ne emlegetné a házhoz fűződő gyerekkori szép emlékeket, és ne lenne hálás azért, hogy mindez immár az övéké.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások