A cigaretta hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. A dohányzási szokások keretek közé szorítására azonban csak az elmúlt évtizedekben került sor.
Magyarországon csak 1999-ben született törvényi szabályozás a nemdohányzók védelmére, és érvényesülése – részben a kitartó dohánylobbi miatt – lassan halad, de elmondható, hogy egyre jobban előtérbe kerülnek a nemdohányzók jogai, amely jogok a közeljövőben jelentősen változhatnak.
Magyarországon a témához kapcsolódó legfontosabb jogszabályok az 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól, az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye.
A nemdohányzók védelméről szóló törvény a következőket mondja ki: "A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabad dohányozni
a) közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben;
b) tömegközlekedési eszközön;
c) zárt térben megtartott rendezvényen;
d) munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben."
A dohányzás alapvető közösségi szabályai közül az alábbiakban a leggyakoribb problémaforrást a munkahelyi dohányzást vettük górcső alá.
Minden munkahelyen a munkáltató a külön az erre kijelölt dohányzóhelyekkel kell, hogy gondoskodjon a nemdohányzók védelméről. Ahol a dohányzás a jogszabályok szerint nem tilos és ahol ezt a munkaadó is eltűri, külön dohányzóhelyet kell kijelölni. A munkáltató szabad belátása szerint jelölheti ki a munkahelyi dohányzóhelyeket vagy helyiségeket. A dohányzásra kijelölt helyiség zárt légterű csak abban az esetben lehet, ha a folyamatos légcsere biztosított, azaz például a szellőztetés vagy légcsere során a dohányfüstös levegő nem halad át olyan helyen, ahol nemdohányzók tartózkodnak. Olyan helyet vagy helyiséget célszerű kijelölni, ahol kizárólag dohányosok dolgoznak. Ez általában valamelyik dohányzó munkatárs irodája, nem használt helyiség, amelyet szellőztetni lehet, esetleg egy átalakított raktár. A munkaadónak ügyelnie kell, hogy a kijelölt dohányzóhelyek megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak, mert annak állapotát a tűzvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrizheti. A munkaadó olyan zárt térben is megtilthatja a dohányzást, ahol kizárólag dohányos munkavállalók dolgoznak – ha ez a munkahelyi közösség érdeke. Ugyanakkor a munkaadó figyelmének ki kell terjednie a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodókra és a szolgáltatást igénybe vevőkre is.
Látható tehát, hogy a nemdohányzó munkatársakra vonatkozóan megteremtődött a védelem. Egyre több munkahelyről, irodaházból, közintézményből "zárják ki" a dohányosokat, akik így kiszorulnak az épület elé, illetve udvarára, teraszára, ha nem tud számukra munkahelyük megfelelő dohányzóhelyet biztosítani.
Egy másik gyakran feszegetett kérdés – különösen a nemdohányzók körében – hogy mikor és mennyit lehet a munkahelyen dohányozni –
A gyakorlattal ellentétben dohányozni is csak a munkaközi szünetben lehet, munkaidőben a munkavállaló külön engedélyét kellene kérni. Több munkáltatónál olyan megoldást találtak ki erre, hogy a dohányosok számára több munkaközi szünetet biztosítottak, de mivel ez nem számít bele a munkaidőbe, így tovább kell a munkahelyen tartózkodniuk. A törvények maradéktalan betartása esetén egyébként a munkavállaló cigaretta iránti szenvedélyének csak a munkaközi szünetben hódolhatna, ami nyolc órás munka esetén egyszer húsz percet jelent. A munka törvénykönyve szerint a munkaközi szünetre az a főszabály, hogy nem számít bele a munkaidőbe, ugyanakkor ettől munkaszerződésben, kollektív szerződésben el lehet térni. Munkaközi szünet akkor jár, ha a napi hat órát meghaladja a munkaidő, minden további három óra után plusz egy-egy szünetet kell biztosítani.
Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzásmentes Világnapjának (május 31.) közeledtével olvasóink figyelmébe ajánljuk az Országos Egészségfejlesztési Intézet "dohányzásról leszokást segítő" programját, ahol szakemberek segítik ingyenesen a teljes füstmentesség elérését, és amelynek eredményességét jól mutatja, hogy a programot felkeresők 50 százaléka nem gyújt rá az első három hónapban, továbbá ezeknek a pácienseknek 30 százaléka egy év múltán is nemdohányzó életet él.
Hozzászólások