Az épített környezet korunkban egyre inkább a természet kárára valósítja meg új elgondolásait, de ez nem szükségszerű. Van példa, ahol éppen az ellenkezője valósul meg, a természet tiszteletével és erejének megtartásával. Példánk Budajenorol szól.Van egy falu nem messze Budapesttől, a Zsámbéki-medence megfogó és lenyűgöző természeti környezetének egyik legrégebbi történeti múltjával rendelkező települése.
A magyar ősi hadiút mentén Esztergom, mint egyház, és Fehérvár, mint királyi székhely között félúton a király telkének (Telki) határán, Zsámbék és Páty között helyezkedik el. A neve Jenő nemzetsége után, mivel Buda térségéhez tartozik: Budajenő. A terület rangját és értékét a múltban nem csak a föld gazdagsága, de a tulajdonos személye és a személy fontossága is meghatározta. A terület ezért gyakran adománybirtok volt, és az új tulajdonos számára fejlődése mindig egy próbává vált, hogy mennyire méltó igazi ura lenni a rábízott javaknak.
A történelem nem kímélte Budajenőt, mert nem volt háború vagy hódító, aki épségben hagyta volna a település értékeit, de mindig újra épült, és épül a mai napig, új kihívásokra készen. Az a ritka hely, ahol az emberek figyelnek a másikra, és segítik egymást, mert a jó szomszéd a legfontosabb áldás egy budajenői számára.
{gallery}images/stories/verysimple/budajeno{/gallery}
A budajenői áldást őrzi a két szent: Pál és Péter, kiknek szobrát nemrég szentelte fel Spányi Antal megyéspüspök, egy, a környéket megmozgató szép szertartással, amit egy igazi hagyományőrző búcsú kísért jó hangulattal, tánccal, vigassággal.
A népesség javát a mai napig is az itt otthont talált sváb és székely telepesek jelentik, de a települést egyre inkább az új erővel segítő kertvárosi bevándorlók egészítik ki, hódolva a természetnek és az egészséges élettér igényének.
A táj harmóniája, a levegő tisztasága, a szél mindig frissítő ereje adja a lehetőségét az új életminőség megteremtéséhez.
Ki tudna ellenállni egy ilyen kihívásnak? Csak az, aki még nem járt ezen a meglátni és megszeretni módon emlegetett tájon. Csodák persze nem léteznek, de itt jelen vannak, mert a természet, az utak és az utazók védelmezője, Nepomuki Szent János a megfáradt utazót a frissítők és étkek olyan szentélyébe irányítja, ahol a megkóstolni és visszatérni kísértés hatja át az ide érkezőket.
A kulináris élvezetek sorából csak néhányat említünk: erőleves zöldfűszeres kacsamájgombóccal, rántott borjúláb, parázson sült báránygerinc, pisztráng sült zöldséggel vagy friss salátával, és végezetül a gavallér palacsinta, ami mákkal töltve és forró szilvakompóttal úsztatva adja a koronáját a menünek.
Az italról sem feledkezhetünk meg, kár lenne, hiszen aki szereti a jó pálinkát, nyitányként – persze kis mértékben –, annak a legjobb alap egy kis libatepertőhöz, amíg a folytatást kiválasztja: legyen az libamáj erdei gombával vagy a fogasfilé laza parajjal, rokforttal, amelyhez nem maradhat el a helyi fehérbor-kínálat. Mintha csak a Grinzingben lennénk.
A gyerekek is megtalálják kedvencüket: a különleges bodzalimonádét, és a vegetáriánusok sem maradnak éhen, hiszen érdemes megkóstolni a változatos zöldséges étkeket.
A kitűnő feltöltődés után egy rövid sétát ajánlunk az Öreg templomhoz a domb irányába, ahol kis pihenővel elérünk a Templomvölgy csodálatos panorámájához.
Háborítatlan nyugalom, déli benapozás, erdő és a mező illata – ideális annak, aki igényes magával és a környezetével. A kipusztult szőlőtőkék helyén épül a Templomvölgy Villapark, amely laza beépítésével szépen illeszkedik a tájba, fenséges kilátással az új ültetésű szőlőültetvényekre.
Hozzászólások