Sümeg lassú, fokozatos fejlődésének köszönhetően elkerülte az 1970-80-as évek tömbháztermelő buldózer-politikáját, s így megőrizte történelmi hangulatát, kisvárosi léptékét, és ezzel idegenforgalmi vonzóerejét. Történelmi belvárosának területe védelem alatt áll, épületei közül hatvanat kiemelten kezel az Országos Műemlékvédelmi Hivatal.
A várral koronázott városkép önmagában is élményt nyújtó látvány. A vár 1989-ben Sümeg város kezelésébe került, s üzemeltetése – elsőként Magyarországon – magánkézbe. A látványos várprogramoknak, lovasjátékoknak, valamint a végvári napok rendezvényeinek köszönhetően az idelátogatók száma évről évre folyamatosan emelkedik.
Hármas egység
A jelentősebb kultúrtörténeti és műemléki látnivalók nagyjából három területi egységre oszthatók fel: a falakkal kerített „nemesi” belvárosra, a Fő (ma Kossuth) utca két oldalán sorakozó polgárházakra, egykori és mai intézmények székházaira, illetve a Plébániatemplom köré telepedett hangulatos nyugati városrészre.
A viszonylag kisméretű belváros urbanisztikája sajátosan egyéni formát mutat. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. A belváros magját a Ferences templom és kolostor, illetve az egykor szépséges kertjéről híres püspöki palota együttese alkotja. Ezt övezi félkör formában a belváros mindössze három egymásba nyíló térből álló „úthálózata”. A polgári építészet barokk és klasszicista korból származó emlékei, a Kisfaludy, a Scotty, a Hertelendy, a Barcza, a Vajda, a Magyar családok nemesi kúriái ezek mentén, az egykori városfal vonalához igazodva sorakoznak.
Veszprém megye Sixtusa
A 17. század derekán emelt ferences barátok temploma és kolostora a (bel)város legrégibb műemléke, a vár után. 1699 óta híres búcsújáró hely. A középkori eredetű csodatevő szobrot magában foglaló impozáns főoltár, a díszes szószék, a 18. századi orgona és a Stephan Dorfmeister által festett oltárkép figyelemre méltó értéket képviselnek.
A belváros másik jelentős építészeti emléke az 1745 és 1753 között emelt püspöki palota, amely a magyarországi barokk építőművészet egyik remekbe szabott alkotása. Építése Bíró Márton nevéhez fűződik. A püspök halálát követően az épület fokozatosan elveszítette eredeti pompáját. Másfél évszázadon át lakhelynek, illetve nyári rezidenciának használta az egyház. Az államosítást követően falai közzé iskola, kollégium, irodák kerültek. Az immár három éve felújítás alatt álló épület a város és a térség kulturális és idegenforgalmi céljait szolgálja majd a jövőben.
Az 1756 és 1759 között szintén Bíró püspök által emelt és Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) osztrák származású festőművész által díszített plébániatemplomot a „magyar rokokó sixtusi kápolnának” nevezik. A templom bejárata előtt Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai őrzik a barokk kor e két kiválóságának emlékét. Érdemes megtekinteni a templomot körülvevő téren és az innen nyíló kis utcákban sorakozó polgárházakat is.
Műemlék istálló
Az idegenforgalom és műemlékvédelem elvárásainak sikeres beteljesülése a püspökség egykori gazdasági épületének mai hasznosítása. Az 1960-as évek végén példaszerűen helyreállított kétszintes barokk istállóban hosszú éveken át állami lótenyésztő központ működött, amelyet 1991-ben felszámolt az akkori használó. Az épületben – amelyet jelenleg a Mezőgazdasági Minősítő Intézet és Sümeg Város Önkormányzata magánvállalkozásban működtet – a Capári Lovasiskola működik sikeresen.
Hozzászólások