Köztudott, hogy a világörökség része, és nincs élő ember, aki megkérdőjelezné értékét. Mégsem született a négy palotát egységes egészként kezelő rekonstrukciós döntés. Ingatlanpiaci kilátásoktól függ tehát a Kodály körönd sorsa.
Tervekből, hangzatos szólamokból, halk magyarázatokból, keresetlen jelzőkből is akad egy-egy csokorra való. Mégis hiábavalónak tűnik, hogy évtizedek visszatérő témája a Kodály körönd ügye. Gát a tulajdonosi szerkezet, a jogszabályok, a pénzhiány, és hát a légköri viszonyok sem ideálisak. Százharminc év múltán nincs óvó örökös.
Kincstár, önkormányzat, tetőtéri befektető, lakó. Itt egy városi közeg, értékekkel, emlékekkel. Kodály Zoltán lakása, később emlékmúzeuma: Andrássy út 87-89., Székely Bertalan homlokzati sgraffitto: Andrássy út 88-90., Ziegler Tibor ostyagyáros üzeme: Andrássy út 92-94. Folytathatnánk.
Átépül az egyik, lesz, amilyen lesz.
A kincstár még mindig nem vette eladási listára a másikat, az egyetlent, amely a négyből egyedi védettséget élvez. Van esély, hogy a harmadikat az Európa Nostra-díjas tervek alapján építik újjá. A negyedikre is tetőtér-beépítéssel kapcsolt megújítást terveznek, de évek óta húzódnak a viták…
Az 1880-as években, egymást követően épült házakból csak kettőt jegyez egy építész, az építtetők sem azonosak. A kor egységes építészeti felfogásának volt köszönhető mégis, hogy hasonlítanak egymásra a házak, ezen felül létezett az akarat, amely ezt az egyedi városelemet életre hívta.
Nagyvonalú térszerkesztés, pompás előkertek, köztéri parkocskák nagyjaink szobrával. Csak a kutyatulajdonosok tudják, kit ábrázolnak. Pedig a Körönd látogatott, pezsgő városi tér is lehetne.
Hozzászólások