Itt van az ősz, itt van újra; az emberek többsége hazatért a nyaralásból, a gyerekeknek ismét elkezdődött az iskola. Ilyenkor átalakulnak a családok autózási szokásai: a srácokat suliba kell vinni, az apukák sietnek a munkahelyükre, az anyukák pedig legszívesebben bevásárlókocsinak használják a család járgányát. Mi másról is írhatnánk hát, mint a családi autóról?
Bevallom őszintén, amikor ezt a témakört választottam, azt hittem, könnyű dolgom lesz e cikk megírásával, hiszen, ha négykerekűről van szó, szinte mindenki a „családi autó” kifejezést veszi először a szájára, legyen az kereskedő, vásárló, vagy „régi motoros”. Pedig közel sem ilyen egyszerű a helyzet: tudjuk-e egyáltalán definiálni, mi is az a családi autó – Kicsi, nagy, közepes méretű, háromajtós, négyajtós, ötajtós, vagy kombi – Nos, igazság szerint bármelyik lehet.
A definíció
Magyarországon még mindig nem ismerik az egyes autókategóriák pontos meghatározását. Amikor a családi autó kifejezésre rákerestem az interneten, nem találtam semmi egyértelműt. Átváltottam hát angolra, egy amerikai lexikon a következőt írta: A családi autó szókapcsolat Európában használatos, átlagos méretű gépkocsik leírására. A név arra a tényre utal, hogy ezek a járművek alkalmasak kell legyenek arra, hogy egy átlagos család (két felnőtt plusz két, vagy három gyermek) a nagybevásárlásait lebonyolíthassa, vagy akár vakációra mehessen velük. Fontos követelmény, hogy a kocsi ne legyen túl nagy, városban se fogyasszon sokat és könnyű legyen vele parkolni. A legtöbb családi autó csapotthátú, vagy limuzin; de lehet kombi, egyterű, vagy akár kabrió is, azonos felépítéssel, de más karosszéria- stílussal. A definíció két csoportba sorolja ezeket:
Kis családi autók: A tipikus kis családi autó hossza négyszázhúsz és négyszázharmincöt centi között van, ha a kocsi ferdehátú; négyszáznegyven és négyszázötvenöt között, ha lépcsőshátú, vagy kombi. A kilencvenes években ez kiegészült egy sokfunkciós autófajtával, az úgynevezett kis egyterűvel. A legnépszerűbb e kategóriába tartozó típusok: Ford Focus, Opel Astra, Peugeot 307, Renault Mégane és Volkswagen Golf.
Nagy családi autók: Nagy családi autónak a kilencvenes évek elején a négyszázötven centinél hosszabb kocsikat tekintették, ma már inkább a négyszázhetven felettieket sorolják ide. Példaként említhetjük a Ford Mondeót, az Opel Vectrát, a Renault Lagunát, vagy a Volkswagen Passatot. Az autók osztályozása persze szubjektív dolog. Sok olyan modell van, mely több kategóriába is tartozhat, míg akadnak olyanok is, melyek tökéletesen egyikbe sem.
Tegyünk rendet a kategóriák között!
Az Euro NCAP kilenc csoportot különböztet meg:
-szuperminik (beleértve a városi autókat is), mint pl. a Smart For Two
-kis családi autók (beleértve a lépcsős hátú kisautókat is), mint pl. a Dacia Logan
-nagy családi autók (beleértve a kompakt prémiumautókat is), mint pl. a BMW 3
-prémiumautók (drága, általában négyszáznyolcvan centinél hosszabb kocsik), mint pl. a BMW 5
-roadsterek (beleértve a nyitott kocsikat is), mint pl. az Audi TT Coupé
-kis, vagy városi terepjárók (ez Amerikában a crossover SUV), mint pl. a Suzuki Vitara
-nagy terepjárók (valójában ez a SUV és nem a hobbi-terepjáró!), mint pl. a Land Rover
-kis egyterűek, mint pl. a VW Touran
-nagy egyterűek, (akár kisbuszok, vagy minibuszok is), mint pl. a Ford Transit
Kis család – kis autó, nagy család – nagy autó?
A prototípus elkészültét komoly mérnöki és marketingmunka előzi meg. Először azt a potenciális vásárlóréteget határozzák meg, ahol éppen nincs ellenfél, majd az árat, a motorteljesítményt, futóművet, felszereltséget, ami az adott árba belefér. A dizájnerek csak ezután jutnak szerephez. Feladatuk, hogy az adott feltételek mellett a legtöbbet hozzák ki a formából. Így születik meg végül az autó, amit mi soha nem tudunk a rendeltetésének megfelelő célra (ki)használni. A vásárlásnál csak két dologra figyelhetünk: mire futja a családi kasszából, és vajon befér-e az összes gyerkőc mellé a nagypapa, nagymama, kiskutya és háromkerekű bicikli. És kell hely a gyerekülésnek, az üdítős flakonoknak, a csipsznek, a napszemüvegnek, a kistáskának és a nagytáskának, egyszóval mindennek, amire a család bármely tagjának szüksége lehet. Legyen tehát a kocsinak minimum öt teljes értékű ülése, vagy ne is, inkább hét, legyen hatalmas csomagtere plusz ezernyi tároló rekesze, legyen kényelmes, belülről hatalmas, ám kívülről mégis kicsi, hiszen parkolni is akarunk vele. Legyen szép, áramvonalas, mégis presztízst sugárzó, hiszen az apuka azzal jár a munkahelyére és hát ugye a kollégáknak is imponálni akarunk. A motorja legyen erős, kellően dinamikus, de mégse fogyasszon sokat. Aztán persze legyenek benne extrák és mindez legyen olcsó és megbízható. De ami a legfőbb és ami igazán családi autóvá teszi a gépkocsit: legyen benne minden variálható: az ülések száma és elrendezése, a csomagtartó mérete; ha kell, férjen bele mindenki, ha nem, szolgáljon ki kényelemben maximálisan.
Mondd, te MIT választanál?
Ha rossz, igényeinknek nem megfelelő autót választunk, rövid időn belül sok pénzünk bánhatja a cserét, vagy évekig kellemetlen lesz az autóhasználat. A döntéshez több szempontot is figyelembe kell vennünk. Olyanokat is, amikre nem gondolnánk első pillanatban:
• hány tagú a család –
• milyen autó volt előtte a családban –
• mit hallott az adott autóról –
• mekkora az autó csomagtartója –
• milyen autót szeretett volna mindig is –
Egyetlen jótanácsot tudunk adni: alaposan gondolják át, kik és mire fogják használni a kocsit! Nem könnyű a választás. Az ideális családi autó valami olyasmi, mint a jó feleség: évekig keressük, aztán a végén belemegyünk egy elfogadható kompromisszumba.
Hozzászólások