Az Európai Közösségek Bírósága szerint a jövőben járatkésés esetén is jár kártalanítás. Az utasok ezt mindezidáig csak járattörlés és a beszállás visszautasítása esetében igényelhették, késéskor nem. A bíróság jogértelmezése hozott most újat, az okfejtés kulcskérdése az „időveszteségben” és az utasokat megillető „azonos elbánásban” rejlik.
Eddig is ismert lehetett a fogyasztók számára, hogy a repülőgép-társaságtól kártalanítás illeti meg őket egy repülőjárat törlése, valamint az ún. visszautasított beszállás esetén. Az összeg mértéke az utazás kilométerben vett hosszától és Unión belüli vagy kívüli voltától függ: ennek alapján 250, 400 vagy 600 eurót köteles a cég az utasnak megfizetni. Vannak bizonyos esetek, amikor a kártalanítás összege 50 százalékkal mérsékelhető, de ennek alapvető feltétele, hogy a társaság találjon egy alternatív járatra olyan átfoglalási lehetőséget, amit az utas is elfogad, és a késés nem jelentős az eredeti tervezett érkezéshez képest.
AZ EK Bírósága a fogyasztók javára döntött
Az Európai Közösségek Bírósága 2009 végén meglepő döntést hozott: a kártalanítási kötelezettséget kiterjesztette a járatkésések eseteire is. Az ítélet azért meglepő, mert a 261/2004/EK rendelet nem kötelezi a társaságokat, hogy járatindulások késése esetén kártalanítást fizessenek az utasoknak, sőt, még utalásszerűen sem rendeli alkalmazni e jogkövetkezményt. A bíróság azonban jogosult arra, hogy értelmezze az uniós jogforrásokat – így a fenti rendeletet is –, s nem ez az első eset, hogy EU-s jogszabályokat az írott szövegtől eltérően, a fogyasztók javára kiterjesztően értelmezett.
A bíróság az ítéletben kimondta: a késéssel érintett járatok utasai hivatkozhatnak a kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késés következtében három órás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, és végső célállomásukat az eredetileg tervezetthez képest legalább három órával később érik el. Természetesen az ítéletét hosszasan indokolta, ami a józan ész logikáját követi.
Egyformán kell kezelni a járattörlést és a járatkésést
A bírák szerint a légi közlekedésben részt vevő utasok számára jogokat biztosító 261/2004/EK rendeletet (ezen belül a kártalanítás iránti jogot biztosító rendelkezéseket is) tágan kell értelmezni. A közösségi jogszabályok értelmezését az egyenlő bánásmód alapelvével összhangban kell elvégezni, ami azt jelenti, hogy két összehasonlítható helyzetet (jelen esetben a járatkésést és a járattörlést) nem szabad eltérően kezelni. A bíróság szerint a kellemetlen helyzeteket az utasok által elszenvedett kényelmetlenségek és károk szempontjából kell összehasonlítani.
Az időveszteség következtében bekövetkezett kárt a késéssel érintett járatok utasai értelemszerűen ugyanúgy elszenvedik, mint a törölt járatok utasai, ha az eredetileg meghatározotthoz képest hosszabb utazási idővel kell számolniuk. Vagyis miért ne illetné meg a kártalanítás őket ugyanúgy? A kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából az utasok helyzete mindkét esetben összehasonlítható, mivel hasonló időveszteséggel kell számolniuk.
Mikor mentesül a légitársaság?
Összegzésül: késéssel érintett járatok utasai ugyanúgy követelhetik a kártalanítást, mint a törölt járatok utasai, amennyiben a késés következtében három órás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, és végső célállomásukat az eredetileg tervezetthez képest legalább három órával később érik el. A cégek tehát a 250, 400 vagy 600 eurót ugyanúgy kötelesek az utasnak megfizetni.
A bíróság szerint a légitársaság – a járattörlésekhez hasonlóan – a járatkésések esetén is mentesül a kártalanítás alól, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. Ilyenek különösen a különböző időjárási körülmények és bizonyos esetekben a sztrájkok is, valamint a 2010 áprilisában bekövetkezett izlandi vulkánkitörés hatásai is. A „rendkívüli körülményeket” pedig mindig esetről esetre kell megvizsgálni, hogy valóban rendkívüliek voltak-e. A bíróság azonban továbbra is megerősítette korábbi álláspontját: a légi jármű műszaki hibája nem sorolható a rendkívüli körülmények közé, ez tehát nem alapozza meg önmagában, hogy kibújhasson fizetési kötelezettsége alól.
Hozzászólások