Ha a tulajdonunkban lévő ingatlanok javításra, felújításra szorulnak, feltétlenül ajánlatos szerződést kötnünk a kivitelezővel. Ez a szerződés a vállalkozási szerződés, amely a magyar polgári jogban az egyik meghatározó szerződési típus. A Polgári törvénykönyv 389?401. §-aiban találhatók meg a vállalkozási szerződés elemei, közöttük a vállalkozó és a megrendelő felelősségére vonatkozó szabályok.
Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles. A vállalkozás teljesítésekor a megrendelő kívánsága szerint kell végezni a munkát, az eredménynek pontosan úgy kell – kinéznie?, ahogyan a megrendelő megrendelte.
Alvállalkozó és kárfelelősség
A vállalkozási szerződés tárgya, a szolgáltatás általában jelentős értéket képvisel, nagy felelősség terheli a kivitelezés során a vállalkozót. A jogi szabályozás számos garanciális elemet tartalmaz, amely alapján behatárolható, hogy melyik fél felelőssége az esetlegesen felmerülő kár. Kiemelten fontos a felek részéről a jogviszony, illetve a teljesítés alatt történő együttműködési, ezen belül is a tájékoztatási kötelezettség betartása.
A vállalkozási szerződés a felek mellérendeltségén és szabad akarat elhatározásán alapul. Ez azt jelenti, hogy a felek olyan feltételekben állapodnak meg, amilyenben csak akarnak, de a Ptk. irányadó szabályait be kell tartani. Jellemző a vállalkozási szerződésen alapuló jogviszonyra, hogy a fővállalkozó alvállalkozót vehet igénybe a munkafolyamatok egyes elemeinek elvégeztetése céljából. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna el. Alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be. Például ha a vállalkozó képes annak a tevékenységnek az ellátására, amelyre külön alvállalkozóval szerződött, az alvállalkozó foglalkoztatása jogosulatlan, így a kárfelelősség kiterjed, ennek megfelelően a vállalkozó azokért a károkért is felel, amelyek nem következtek volna be, ha a munkát, amelyre önmaga is képes, maga végzi el.
Meddig terjed az utasítási jog?
Az utasításadási jog az egyik legfontosabb része a vállalkozói szerződésen alapuló jogviszonynak. Természetesen a megrendelő azt szeretné, hogy a saját elképzelése valósuljon meg, a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint legyen köteles eljárni. Ez így is van, de az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, mert esetleg a munkavégzést és az időben történő teljesítést is megnehezítené. Indokolatlan költséget sem okozhat a vállalkozónak a megrendelői utasítás, illetve ha a többletköltséget a megrendelő átvállalja, akkor ebben a felek megállapodhatnak. Ajánlatos azonban ezt a megállapodást akár a szerződés módosításaként írásban rögzíteni.
A vállalkozónak nagyon fontos kötelezettsége, hogy haladéktalanul döntési helyzetbe hozza a megrendelőt akkor, ha olyan körülmény állt be a munkavégzés során, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időben történő teljesítését veszélyezteti vagy gátolja. Ezek a körülmények sokfélék lehetnek, például nem megfelelő építőanyag, valamely hatósági határozat, engedély hiánya, környezeti körülményekből adódó nehézségek.
A megrendelő által adott alkalmatlan anyag (pl. lejárt felhasználhatósági idejű cement) vagy célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén a vállalkozó köteles a megrendelőt figyelmeztetni. Amennyiben ezt nem teszi meg vagy elmulasztja, a mulasztásból eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő az utasítását ennek ellenére fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Az elállás intézményének következménye a szerződés felbontása, amikor is a vétlen felet teljes kártérítés illeti meg. Ennek három összetevője van: a tényleges kár, az elmaradt haszon és a költségek. Megteheti azonban a vállalkozó azt is, hogy nem áll el a szerződéstől, hanem a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint, de a megrendelő kockázatára végzi el a munkát. Például ha a lejárt felhasználhatósági határidejű cementet használja fel a munka elvégzéséhez, és emiatt a burkolat elválik, a vállalkozó nem vonható felelősségre. Nem végezheti el azonban a vállalkozó a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne.
Ellenőrzési jog
A gyakorlatban nagyon sokszor előforduló probléma a vállalkozói szerződéssel kapcsolatban a megrendelő ellenőrzési joga. Természetesen a megrendelő bármikor gyakorolhatja ezt a jogát, megtekintheti, hogy a munka hogyan halad, és vannak olyan esetek is, amikor ellenőrizni köteles. Ha a munka menete során a vállalkozó egyes munkarészeket eltakar vagy beépít (például a téglafalat bevakolja úgy, hogy nem ellenőrizhető a szigetelőanyag), és az ezután történő ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen – a bevakolás előtt – megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha az értesítés ellenére a megrendelő elmulasztja az ellenőrzést, később csak akkor ellenőrizheti a beépített munkarészt – a szigetelőanyag beépítését – , ha az újbóli munkával kapcsolatban felmerült költségeket a vállalkozónak megfizeti.
A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy egyrészt a vállalkozási típusú szerződésekre jellemző eredménykötelem fontos garanciákat jelent a megrendelő számára, ugyanakkor a kivitelezés magas költségei miatt e jogát – a költségek megtérítése nélkül – csak akkor gyakorolhatja, ha maga is együttműködik a vállalkozóval, olyannyira, hogy egyes esetekben a törvény ezt kötelezővé is teszi mindkettőjük számára.
Hozzászólások