Miller Zoltán 31 éves, és már évek óta – beérkezett?. Azt sem tudom, színésznek vagy énekesnek tituláljam, hiszen mindkét műfajban óriásjelölt. A GNM színi tanoda, a Soproni Petőfi Színház, a duisburgi színház, a József Attila Színház után most a Madách Színházban mindkettőnek hasznát veszi. A Fantom szerepének eljátszásához ugyanis pont ilyen tehetséghalmazóra van szükség.
A ház, ahol élnek, a város peremének egyik legzöldebb részén van. Megérkezésünkkor két jámbor kutya tűnik fel, majd megcsodálom az 1930-as években épült házat, melyről kúriák jutnak eszembe. Belépve nem győzöm hallgatni Zoltánt, amint meséli, mi változott azóta, hogy két esztendeje beköltöztek.
– Falbontásokkal kezdtünk, ugyanis az utca felőli front nem kapott elég fényt. Szerettük volna, hogy a nap is besüssön, a célnak is megfeleljen, ráadásul fiatalos legyen. Így alakult ki ez az óriási, sokszögletű, beugrókkal teli nappali, amely egy légterű a konyhával. A 110 négyzetméternyi alapterület csak évek alatt engedte kialakítani mai arcát. Bár egyedül költöztem ide, hamarosan megismerkedtem életem párjával, Légrádi Petrával, aki maximálisan segített abban, hogy a lakás önmagára találjon. Õ elmondta, mit szeretne, én kaptam egy szívinfarktust, majd betörtünk egy bankba, és most itt a végeredmény.
A háziak kezére játszott, hogy a boltíves ablakok megvoltak, csak új üveg és dizájn kellett. S minthogy ez remekül összejött, azóta minden ötlet Petra keze nyomát dicséri. Õ találta ki, hogy az ablakokon ne függöny, hanem üvegtapéta legyen, körülötte francia liliomos mintával. Ezt megtalálni a villanykapcsolókon és a gyertyatartókon is. Mindkettőből van bőven,
talán az utóbbiból kicsit több. Ennyi különleges gyertyát nem láttam még egy helyen. Itt a kagylók és a csigák nem tengeri nyaralás emlékei, hanem a gyertyamánia részei. Olyan nagyok és mutatósak, hogy – merénylet – lenne meggyújtani őket. Elhelyezkedésük, formájuk, a nyomukban lévő gyöngyök, kövek, masnik, angyalkák eszembe juttatják a feng-shuit.
– Pedig nem könyvek alapján és hosszas elmélyülések után találta ki Petra, hogy mi hol legyen, csak igyekezett tárgyakkal kifejezni, ami a lelkében van – meséli Zoltán. – Petrával rengeteg romantika költözött a falak közé, de például a liliomos tapétákat már én szúrtam ki és vettem meg. Fejlődöm?
És akkor még egyetlen szó sem hangzott el a színharmóniáról, amely végigkíséri a házat. Bézs és terrakotta mindenütt. Egyrészt barokk hangulatot sejtető faragások borítják a falakat, másrészt olyan angyalok, akiknek feladatuk van itt: alszanak, repülnek, vagy gyertyát tartanak. Talán még a kutyákat is a színük alapján választották –
– Nem. Zoja és Dáriusz kétévesek, és
hihetetlenül okosak. Nem mennek ki a nyitott kapun, nem jönnek be a nyitott ajtón. Egyszer mondtam nekik, hogy ül, és azonnal megtanulták. Samoyed fajtájúak, északról származnak, de nem a szánhúzók közül, hanem a házőrzők családjából. Egyetlen hibájuk, hogy szeretnek mindenkit. Zoltán kilencesztendős fiáért is rajonganak, aki ugyan anyukájával él, de gyakori lakója e háznak, így külön szoba és fürdőszoba várja. Düfó imád itt lenni, tulajdonképpen miatta is döntöttem e ház mellett. A két kutya, a bicaj, a kert, és a megannyi játék között jól érzi itt magát.
A karácsony itt különlegesen gyönyörű, hiszen plafonig érő fát állítanak. Ilyenkor a díszek bordók, pirosak vagy aranyszínűek, de mindig csak egy szín a favorit. Még szerencse, hogy a fenyőfa elválasztja a hétköznapi gyertyás, angyalkás hangulatot az ünnepektől, különben azt hinné az ember, hogy itt mindig karácsony van.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások