Éppen két évvel ezelőtt jártunk Koós Réka színésznő budai garzonlakásában, ahol mint újdonsült feleség, várandóssága utolsó napjait töltötte, s arról álmodozott, milyen lesz, ha majd a kisbabával tágasabb otthonba költöznek. Rozi azóta kétéves lett, a garzonlakás kertes házzá változott, de a várakozások és az álmok maradtak nagy ablakokról, zöldellő kertről és napfényben úszó szobákról.
Még Rozi érkezése előtt elhatározta a házaspár (a férj Tóth Gergely videoklip- és reklámfilmrendező), hogy zajos munkaidejüket egy Pest közeli település zöldjében pihenik ki. Abban sem volt vita, hogy Réka öccsével, Koós Gergővel közösen kezd építkezni, ha nem is közvetlenül, de egymás közelében maradva. Így esett, hogy ma már mindkettejük háza ott áll egy erdő alatti domboldalon, rokon lélekkel, de teljesen eltérő stílusban.
– Az öcsémék otthona minimál jelleggel épült, én azonban sokkal inkább a rusztikus hatásokat szeretem – vág a közepébe a színésznő. – Nagy szerencsénk van a férjemmel, hiszen az ízlésünk szinte mindenben megegyezik. Kikérem a véleményét, ő mégis nyugodt szívvel rám bízza a vásárlást, hiszen nagyjából sejti, mivel érkezem majd haza.
Egy év nagy idő, főleg, ha építkezéssel tölti az ember, s Réka ma az ellenségének sem kívánná a bürokrácia útvesztőiben, illetve a dacos kivitelezők között töltött napokat. Persze a keserűségek mára lassan feledésbe merülnek, hiszen a házat tágas kert öleli körül, ahol végre minden helyiségen ablak van, és az első reggeli napsugaraktól az esti naplementéig folyamatosan fényárban úsznak a szobák. Ennek legnagyobb hozománya, hogy Réka végre telerakhatta növényekkel a télikertet, ahol büszkeségeit, az orchideákat is neveli. Az egzotikus növényről úgy beszél, mint egy keleti bölcs, azt mondja, e nemes virágok Isten létezésének egyértelmű bizonyítékai, sziromrendszerük a termékenység megtestesítői. Õ akár órákat is el tud tölteni azzal, hogy csak ül, és közelről bámulja a virágait.
– Ami azonnal szembetűnik, hogy genetikusan szeretem a zsúfoltságot, így ha van tíz négyzetcentiméter szabad hely a falon, már azon gondolkodom, mivel töltsem meg – szabadkozik, amikor a fotózás kedvéért tologatjuk a bútorokat. – Szeretem az összevissza színeket, a sokféleséget, és ragaszkodom bizonyos tárgyi emlékekhez. A kandallót anyósom, Kun Éva keramikusművész tervezte és készítette, a kereten a mi monogramjaink láthatók, de a kedvünkért került angyalka is a tűztér fölé. A kandalló mellett a sógornőm, Tóth Bori textiltervező iparművész egyik kárpitja függ (ugyancsak az ő munkája lóg a franciaágy fölött is). A Singer varrógépállványon pihenő Betlehem szintén anyósom diadala az anyag felett, a kandallópárkányról lógó névre szóló zoknikat pedig magam készítettem, mint ahogy én restauráltam a nappali bejáratánál álló hatalmas ruhásszekrényt is. Ez is abból a hatvani régiségkereskedésből való, ahonnan fillérekért hozunk gyönyörűségeket.
A legkomplettebb helyiség Rozi birodalma, ahol a kiságy, a kisasztal és a tengernyi játék mellett akad mennyezetről fejjel lefelé növő virágos rét is. Na meg villogó katicabogár (és minden egyéb, amivel egy gyereket a mennyekbe lehet repíteni, és egy szülőt a sírba lehet vinni). A csöppség egyébként profi lakberendező, hiszen ha nem is tudatosan, de indirekt módon rengeteg bútorozást kezdeményez a házban. A tágas-kádas családi fürdőszobát az emeletre tervezték a szülők, de a parányi földszinti fürdőben csak zuhanyzó van, ahova azonban Rozi – mivel épp kinőtte a kiskádat – nem hajlandó betenni a lábát. Így a nyűgös fürdetések kivédésére nem marad más, minthogy nemsokára itt is épül egy kád a kis hölgynek. Ugyancsak ő gondoskodik arról, hogy a majszolásainak kitett kanapé egyelőre egy padláson felkutatott régi példány, s majd ha vége a maszatolós korszakának, jöhet az elegánsabb ülőalkalmatosság.
A nappalit és a konyhát bontott téglából épített fapultos sziget választja el egymástól, amely a nappali felől bárpult, a konyha felől a mosogatót és a csepegtetőtálcát rejti. A rusztikus padlólapok a zöld többféle árnyalatában játszanak, míg a kézzel festett falicsempék a tengermélyi kéket idézik. Réka nagy bánata, hogy az antik hatású tűzhely fölé azután kerülnek tárolópolcok, hogy mi távozunk a tett színhelyéről, de már a mennyezetről lógó bevásárlókosarak ötlete is annyira eredeti, hogy bízhatunk az ízlésében. Mint ahogy elismeréssel szólhatunk sütőtudományáról, hiszen bennünket is édes illatú diós muffinokkal várt (ezek romjai az étkezőasztalról készült képen láthatók). A napi rohanásban a színésznőnek nincs ideje nagy főzőcskézésekre, de a hétvégéken és az ünnepeken szívesen áll a tűzhely mellé, és örömmel bújja a mosogatósziget szélén sorakozó receptkönyveit is. Szakácsképességeit odáig fejlesztette, hogy ma már akár egy óra alatt is összedob egy háromfogásos menüt, ha szorítja az idő. Ha éppen nem első szólólemezén dolgozik, ha ennek érdekében nem énekórákon edzi a hangszálait, ha nem fellépéseken szerez újabb rajongókat, vagy ha nem forgat a Jóban-Rosszban sorozat új szereplőjeként.
Az üres órákra addig is marad a lakáscsinosítgatás, a házimunka, és mindenekelőtt Rozi, az örökmozgó angyalka, aki szünetmentes elfoglaltságot jelent a családnak. Mindezért cserébe viszont mosolyt lop a borús reggelekbe, kifényesíti a ködös délutánokat, s kétévesen már arra is képes, hogy babacipőbe bújtatott lábain tipegve átrendeztesse szüleivel a házat.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások