Nehogy azt higgyük, hogy most gazdasági válság van! Ez humbug! Mese! Ma súlyos erkölcsi válság van, és ez okozta a gazdasági csődöt: Kiestünk Istenből! A föld anyagi javai rendelkezésre állnak. Az elosztással van a baj. Mert az ördög most nagyon csinos, és nagyon szépen beszél. De a rossz is arra való, hogy artikulálja a jót! Vendéglátónk, Dr. Csókay András idegsebész gondolatait osztjuk meg az Olvasóval. Emlékezetes előadásában, vagy hat évvel ezelőtt, Boulad atyától idézte a kiemelt a verssorokat, a Testnevelési Főiskola zsúfolásig megtelt előadótermében.
Hogy a jó erősebb a gonosznál.
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál
Hiszek
Az ember jóságában, mely minden hamisságon
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik,
Mert hiszem, hogy az ember eredendően jó.”
A kérésemet, hogy írhassak róla, nem szívesen fogadta.
A lakása nem alkalmas a bemutatásra – mondta
dr. Csókay András -, mert ahol öt gyereket nevelnek egy fizetésből, ott a praktikum az úr. Különben sincs kedvenc szobája, sem tárgya, és kuckója sincs. Mivel azonban elsősorban a sorsa érdekelt, az orvosi pályája, a hite; végül mégis engedett a kérlelésnek. Az agyonzsúfolt, súlyosan megterhelő napokat élő ember olyan fáradtan fogadott, hogy legszívesebben eltűntem volna a színről. Gondolta, gyorsan végez, határozott volt, lényegre törő és gyors.
Először is elmondta, hogy nem agysebész, mert ilyen nincs, ez tévesen él a köztudatban, az agyműtéteket is az idegsebész végzi. Valamint nem is professzor ő, csak főorvos. Ennek ellenére agyműtéti újításait Európában ismerik, mivel jelentősen csökkentette a súlyos koponyasérültek halálozási arányát.
– Főorvos úr, ön már évek óta építőmérnökként dolgozott, amikor elkezdte az orvosi egyetemet. Miért tette?
– Nem éreztem az elhivatottságot a műszaki pályán. Bár érezhettem volna, mert ma már 52 évesen tudom, hogy minden pályát lehet hivatástudattal művelni. De akkor igen eltökélt voltam. Egyszerűen romantikus okok vezettek az elhatározásra; láttam baleseteket, és jó lett volna segíteni. Megdöbbentett az is, ahogyan a betegekkel bántak az egészségügyben. S talán még valami karitatív, emberbaráti ösztön is közrejátszott. Huszonhét évesen, már családosan, két gyerekkel nekivágtam az orvosi egyetemnek, nagyszerű feleségem támogatásával. Mert nélküle nem ment volna. Különben is nagy ára van az ilyen váltásnak. Nem ajánlanám senkinek. Kilencéves késéssel állandóan úgy érzi az ember, hogy lemaradt, amit nem lehet behozni.
– Önt azonban a műszaki látásmód kimagasló eredményekhez segítette.
– Nem tagadom, hogy a műtéti újításokhoz mechanikai-technikai szemlélet vezetett, amit a mérnöki munkában tanultam. Ehhez azonban elegendő lett volna a logikus gondolkodás. És persze kellett még valami; az isteni szikra. Engem katolikus hitben neveltek, amitől, sajnos, hosszú időre el is távolodtam, már tizenhat éves koromban. Csak nagyon sokára, mintegy tíz éve, 42 évesen tértem vissza. Nehéz volt, de fő, hogy a tékozló fiú megtért.
Történt pedig ez az Úrnak 1998. esztendejében, amit nevezhetünk
a fordulat évének is. Egy sikeres agyműtét vezetett rá a műtéti újításra, amit egy tizenkétéves súlyos koponyasérült kislányon végeztem. De nem ismertem föl, csak később, amikor a lelkiismeretem is kitisztult. S ez az a pont, ahol véget ért az ámokfutás. Innentől számítom azt az állapotot, amikor lelkileg, testileg összetörten próbáltam megtérni Istenhez. A Domonkos-rendi templomban történt, éppen karácsony előtt. Azóta vallásosan próbálok élni, lehetőleg minden nap misére járok.
Az eljárás lényege: a súlyos koponyasérültek felénél a halál agyduzzadás miatt következik be. A koponya megnyitása eddig ugyan csökkentette a nyomást, de a kitüremkedő agyfelszín ereit a csontszél és agyburokszél elszorította. Csókay doktor eljárása „kipárnázta” az éles csontszéleket a seb bevarrása előtt, és ezek a párnácskák megakadályozták, hogy az agyi erek végzetesen az éles csontszélekhez préselődjenek, ami korábban halált okozott. A kis párnáknak Csókay doktor – a megváltó születésére gondolva -, a „Betlehemi párna” nevet adta. Az eljárás pedig éralagút néven vonult be a szakirodalomba. Három éve már más újításon dolgozik; a sebész kezének műtét közbeni moccanatlanságát biztosító technikán, a „robotkézen”. S az ehhez szükséges fémszerkezetet „Bethlen Hídnak” nevezte el.
– Ön több előadásában megvallotta hitét. Másként végzi a hívő orvos a munkáját, mint aki hitetlen?
– Attól még, hogy hívő kereszténynek tartom magam, nem biztos, hogy jobb orvos vagyok. Lehet a hitetlen még lelkiismeretesebb is. Miért ne – Van azonban valami fontos különbség! Én az iszonyatos szenvedést nap mint nap átveszem a betegeimtől, mert borzalmas látni, hogy valakinek agydaganata van, ha nyaktól lefelé megbénul. Aki nem érez a beteggel, az előbb-utóbb nem lesz jó orvos. Hogy engem miért nem nyom össze az átélt szenvedés – Ez a keresztényi hitemnek köszönhető; mert van, akinek továbbadjam, meg tudom osztani Istennel, Krisztussal. Aki mindazt magába zárja, amit orvosként átél, előbb-utóbb felőrlődik, vagy elviselhetetlenné válik a környezete számára. Önvédekezési mechanizmus alakul ki benne. Ezért el kell távolodnia a betegtől, már nem vesz át semmit a szenvedéséből.
– Főorvos úr, ön hogyan éli meg a karácsonyt – Ebben az ajándékozási őrületben ránk férne egy kis segítség.
– Nagyon fontos arra gondolnunk, amit ünnepelünk. Hogy ő, a betlehemi gyermek megszületett; aki elhozta a világnak a szeretetet. Mert addig ezt senki nem hirdette. És elhozta a megbocsátás gyönyörű eszméjét is. Nem az ajándékozás a lényeg, ez csak egymás iránt érzett szeretetünknek egyfajta megnyilvánulása. A Három Királyok is vittek ajándékot a jászolba, a csillagtól vezérelve. Az emberiség történetében eddig egyetlen csillag született: 2008 évvel ezelőtt, a betlehemi istállóban. Ennek a csillagnak követése lehet életünk célja, hogy tudjuk mozgósítani a jót magunkból. Ne a rosszat, ami ma olyan fontos. Pedig eredendően sok a jó az emberben, amiről mintha megfeledkeztünk volna. Ne várjunk másra, kezdjük el tenni a jót, ami majd sok kis hullámot gerjeszt, mindaddig, amíg a sok kicsi megsokszorozva összeér. Az ember tulajdonképpen soha nem az ördöggel birkózik, hanem a lelkiismeretével. És a lelkiismeret nem más, mint Isten hangja. Függetlenül attól, hogy hívő vagyok vagy nem! Csak a hitetlennek kicsit nehezebb dolga van minden nap a lelkiismerete megszólaltatásával.
Dr. Csókay András kórházi szobájához hosszú lépcsősor vezet. Míg fölér hozzá az ember, jó idézeteket olvashat a falakon. Nekem a szentté avatott Teréz anya sorai maradtak meg:
„Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
Nem fontos, szeresd őt!
A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
Nem fontos. Tégy jót!
A tisztesség és őszinteség sebezhetővé tesz.
Nem fontos, légy őszinte és tisztességes.”
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások