Huszonnyolc évvel ezelőtt a börzsönyi vadásztársaság tagjaként sokszor vadászott a térségben Oszter Sándor, és úgy gondolta, kellene valami kis ház, kis szobával, amelyben elfér egy priccs, egy szekrény, meleget adó cserépkályha, jó lenne egy konyha is, kemencével… Ideális vadászház lenne, amolyan férfias menedék, ahol könnyű rendet tenni.
Elkezdtem járni a környéket, kerestem az eladó házakat – mondja Oszter Sándor -, de mindegyikkel volt valami bajom. Vagy túl nagy volt, vagy messze esett az erdőtől. Aztán májusban megláttam egy kicsike kis épületet, legalább százéves lila akác, rengeteg almafa és málnás vette körül, elbűvölő volt a látvány. Bekopogtam. Idős házaspár lakta, akik azt mondták, nem akarják eladni a házat, de szívesen látnak egy kávéra. Beszélgetni kezdtünk, s a vége az lett, hogy megegyeztünk. Olyan kis gazdaságot akart létrehozni Oszter Sándor, amilyen a nagyapjáé volt valaha. A tervek elkészültek, az építkezés megkezdődött, és az évek során kialakult a háza, aminek alapja az egykori kis épület, csak éppen köré épült egy sajátos birodalom. Egy ideig a színész megelégedett azzal, amit kapott. Birtokba vette a házat, s nomád vadászéletet élt. Fát vágott a kályhába, főzött is magának, és hajnalonként lesre indult, a Börzsönybe. A konyha a ház lelke, nagyjában-egészében itt zajlik a család élete. Az érett mestergerendák alá válogatott bútorok kerültek, szecessziós és ónémet stílusban. A kiegészítő tárgyak, mint a kínálótál vagy a hamutartó, a tárolóedények, a szecessziót mutatják. A hatalmas asztal mellett elférnek a barátok, sok hangulatos vacsora zajlott már itt. „Aztán elkezdtem gondolkodni, mit is lehetne még kezdeni ezzel a házacskával. Talán, ha nem színész lennék, akkor építész lettem volna… Az olasz stílus varázsol el, és ebben a szellemben terveztem meg a diósjenői házat is. Olyan kis gazdaságot akartam létrehozni itt, amilyen a nagyapámé volt valaha. Sok állatot tartok, mangalicák röfögnek az ólban, van egy vaddisznóm is, nevezetesen Dodó, akad nálam számos baromfi, vannak lovak, tehenek.
Bodrogi Gyula régi jó barátja Oszter Sándornak, és remek vadásztársa is. Amikor Bodrogi a Börzsönyben vadászik, mindig a barátjánál száll meg, már külön szobája is van. A Bodrogi-szoba bordó színben tartott, antik bútorokkal berendezett, kényelmes szentély, kilátással az erdőre. Ez utóbbiak tejét feldolgozzuk, vajat köpülünk, tejfölt készítünk és rengeteg aludttejet, ezeknél jobb étel aligha létezik.” És épített egy hétkenyeres kemencét is, sőt, Kós Károly útmutatásai alapján elkészült az ökumenikus kápolna is, amelyben húsz év után ismét elvette feleségül párját, Failoni Donatella zongoraművésznőt, Isten színe előtt. A következő oldalakon teljes pompájában feltűnik a nappali, most a női sarokba kukkanthatunk be. Antik, kerek asztalok, kényelmes székek uralják itt a teret, ahol kellemesen lehet csacsogni mindenféle női dologról. „Valamikor eszeveszetten gyűjtöttem a tárgyakat, minden kis darabnak külön örültem. Ma már nem így van. A tárgyak olyanok, mint az emlékek, egy idő után telítődik az elme, és nem akar többet elrejteni. Az emlékeket – ha akarom – felidézhetem, a tárgyaimat pedig látom, és emlékeket gerjesztenek bennem.” A ház emeletén található a hatalmas nappali, lovagterem, ahol a belső fronton a családi ebédlőasztal található, a csodás kandalló – Szabó Zsigmond kőfaragő munkája -, amely Bartók Béla Cantana profana című opusza alapján készült, és a szarvassá változott fiú történetét örökíti meg. A terem tetőszerkezete, a radiátortakaró elemek, valamint a nyílászárók díszlécezése Lénárt Zoltánt dicséri. Az itt lévő összes faanyag antikolt festést kapott, hogy a lovagterem megőrizhesse korhű stílusát.
A kis házból nagy ház lett. Tornya is van, olaszos campanile, ahonnan belátni az egész Börzsönyt. Nyugalmas élmény, amelyet a modern kor biztonságtechnikai eszközeivel is véd a házigazda. A férfiszoba maradt kicsi és kényelmes, barátságos és intim. A falakon megtalálhatók a vadásztrófeák, a franciaágy kényelmes, a kis ablakon át pedig korán beköszönt a hajnal, amikor rendes vadászember elindul a lesre. És megmaradt a régi házból a kicsi szoba, Oszter Sándor „főhadiszállása”, ahol nem szívesen lát vendéget. Ott tud igazán jól aludni, elmélkedni, feltöltődni. És készülni új filmjére, amit mostanában forgat. Az Elza leveleiben német tisztet alakít, a filmet Füle Zoltán rendezi. Továbbra is játszik színpadon, nagy tervei közé tartozik egy, a temesvári népfelkelésnek emléket állító színdarab, amelyet Debrecenben, Nagyváradon és Temesváron mutatnak majd be. A kert külön birodalom. Óriási területen burjánzik, az angol kertek stratégiája szerint. A teraszon kovácsoltvasból készült asztal és székek kínálják a kényelmet. Háromszázötvenfajta örökzöld ékíti a kertet, és szobrok, amelyek egy részét a színész maga tervezte, és Burmában öntötték ki bronzból. A kápolnát kézetezeregyben kezdte el építeni, Kós Károly tervei alapján. A színész nagyapja Győrben, a kórház számára épített egy hasonlót, és Oszter Sándor elhatározta, ő maga is létrehoz egy ilyet, az ősök emlékére. Számára a vallás egyhegyű, mindegy, miként nevezik, de mindenféleképpen a teremtő felé mutat. A kápolnát felszentelték.
A hétkenyeres kemence a régi, balaton-felvidéki gazdaház megmentett darabjaiból állt össze. Vendéglátónk nemcsak a kenyeret süti itt, de csodás húsleveseket is készít, a kemence hőfokát elviselő különleges mázas edényekben.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások