A rusztikus szó durván megmunkált felületet takar. Ezt a kifejezést használjuk a nehéz fizikai munkával faragott terméskő falakra, a sárral tapasztott, meszelt felületekre, de a kezdetleges kéziszerszámokkal kialakított bútorokra is.
Ma már rusztikusnak nevezünk mindent, ami mögött kicsit is érezni a népies ízt,
az emberi kéz nyomát, láttatja vagy utánozza egy természetes anyag szerkezetét. A kifejezés hallatán lelki szemünk előtt szőttesekkel körülvett ácsolt parasztbútorok jelennek meg, kis ablakú, alacsony szobákban. Muskátli az ablakban, kint kutya csahol, s a napfényre kiérve harapni lehet a levegőt – Számunkra ez az idill falvainkból, valamint az egykor elcsatolt területeken, leginkább Erdélyből ismerős. Mások képzeletben provence-i tájakon járnak, levendulamezők között megbúvó kőpadlós házakban, ahol az emberek együtt élnek a természettel.
Rusztikus bútorokkal sokféleképpen játszhatunk az otthonunkban. Az emberből
valahogy kicsalogatják a benne rejtőző kreativitást. Talán mert inkább csak eszmei értéket képviselnek, könnyebben nyúlunk hozzájuk, újrafestjük, kárpitozzuk őket. Nem sajnáljuk felhasználni egy-egy új technika kipróbálására, sőt néha a már kidobásra érett daraboknak új funkciót adva lehelünk beléjük új életet. Így lesz a régi, ülőfelületét vesztett székből remek virágtartó.
Így merjük alapként használni akár márványfestéshez, akár a mostanában divatos szalvétatechnikához, más néven decoupage-hoz.
A rusztikus bútorok leginkább vidéki környezetet kívánnak maguk köré. Aki városban veszi körül magát velük, ezt a hangulatot szeretné megteremteni. Ez az ember őrzi, ápolja a hagyományokat, romantikus alkat, szereti a természetet. Attól függően, hogy mely földrész mely területeiről származnak ezek a bútorok, az enteriőr, amelyet eredetileg az otthonuknak mondhattak, és a tárgyak, amelyek körülvették őket, szintén egymástól eltérőek lehetnek. A közös bennük az emberi kéz által alkotott tér.
Régen a szegényebb körülmények között élő emberek maguk készítettek mindent. Nem tudták megvásárolni a szükséges szerszámaikat, tárgyaikat, a házaikat is maguk készítették. Otthonaikat vályogtéglából építették, sárral tapasztották, majd az így kapott felületet mésszel festették le. A mestergerendákat szekercével alakították a megfelelő méretűre, a tetőfedéshez a környező területeken fellelhető anyagokat (nád, fűfélék, pala, fa stb.) használták fel. A padló döngölt agyag, kavics, fa, vagy kőburkolat.
Szőnyegeiket, textíliáikat az asszonyok szőtték, varrták, hímezték, szintén attól függően, hogy mely vidéken járunk. Amerikában nagy hagyománya van az úgynevezett quiltnek vagy patchworknek, ami nálunk inkább folttechnika néven ismeretes. Egyes népek azonban, akár az arizonai navaho indiánokra, akár a peruiakra gondolunk, de még Mexikóban is, inkább csodálatos színekben pompázó szőtt textileket használnak mind szőnyegként, mind az ablakokat beborító drapériaként. Magyarországon és a környező területeken inkább a népi szőttesek és a különböző tájegységek különböző mintáiról felismerhető hímzések népszerűbbek.
Kerámiaedények, faragott fatálak mind lehetnek kiegészítői ezeknek a bútoroknak.
Egy mai enteriőrbe illesztett rusztikus bútor már sok mindent megtűr maga körül. Színes, esetleg antikolt falakat, tarka kerámiaburkolatokat, kovácsoltvas kiegészítőket, mintás textileket. A lényeg: az enteriőrben megjelenő tárgyak viseljék magukon az emberi kéz nyomát, és természetes anyagból legyenek. Korunk találmányát,
a műanyagot azonban nem tűrik, éppen ezért tekinthető bizonyos mértékig lázadónak is az, aki korunkban a rusztikus bútorokkal berendezett enteriőr híve. Tüntetés ez korunk technikai vívmányai, a hajszolt és hajszoló életforma ellen. Lázadás minden ellen, ami a természetet kiszorítja mindennapjainkból, és elembertelenedéshez vezet. Ez az ember sokszor elvet minden olyan dolgot, ami korszakunk találmányaként lopta be magát hétköznapjainkba: bojkottálja a számítógépet, a televíziót, de akár az autót is, és inkább kerékpáron közlekedik, hétvégeken az erdőbe kirándul.
Aki ebben a környezetben érzi jól magát, az igényli a nyugalmat, szeret elmerengeni a kellemes környezetben, visszavágyik abba a korba, mikor a kétkezi munkának még becsülete volt.
Vissza az ősidőkbe, ahol a természet egyet jelentett a szóval: otthon.
Hozzászólások