A rusztikus szó durván megmunkált felületet takar, de ma már rusztikusnak nevezünk mindent, ami mögött érezni a népies ízt, az emberi kéz nyomát. Számunkra Erdélyből ismerős, a franciáknak a provance-i levendulamezők kőpadlós házaiból, az olaszoknak a toszkán kővillákból, megint másoknak a holland kisvárosok piros-kék textilekkel díszített fenyőbútorairól. Jellemzői: a kézzel festett parasztbútorok, antik zöld, kék, szürke és nyersszínű tölgyfa bútorok (sarokpad, kredenc, ládák), a gerendás famennyezet, hajópadló, természetes alapanyagú textíliák (len, vászon), a meleg színek, a kézműves tárgyak, a patinás réz- és agyagedények.
A country stílus Angliából ered, de Európa más államai is a maguk képére formálták. A svédek és finnek tartózkodó, hűvös színeket adtak a palettához. A franciák a régi kastélyok légkörét idézték fel, a provance-i stílusuk a tenger színeit egyesítette. A régi edényekkel, rusztikus kerámiákkal megpakolt konyhai kredencek, a festett, fehérített fabútorok, a fonott székek, a foltosra festett falak csalogatnak. Hollandiában színes kő- és faházak állnak, nincsenek zárt spaletták, jellemzőek az éles kontrasztok, az élénk színek, a kockás textilek. A delfti kékmintás csempék a vidéki életből vett idillikus jelenetekkel szinte minden tehetősebb házban megtalálhatók.
A vidéki stílusról ma eszünkbe jut a kovácsoltvas bútor, az antikolt festési technika, amely a „kopottas” falakat idézi, a mozaiklapos asztalkák, az épített konyha- és fürdőszobapultok, a szárított virágkoszorúk, a méhviaszolt fabútorok, a fehér porcelán mosogató- és mosdótálcák, a kő-, illetve a festett vagy lakkozott hajópadlók.
Régen a szegények maguk készítettek mindent, még alkotó szerszámaikat is. Otthonaikat vályogtéglából építették, sárral tapasztották, majd mésszel festették le. A mestergerendákat szekercével alakították megfelelő méretűre, a tetőfedéshez a környező területeken fellelhető anyagokat (nád, fűfélék, pala, fa stb.) használták fel. A padló döngölt agyag, kavics-, fa- vagy kőburkolat volt.
Szőnyegeiket, textíliáikat az asszonyok szőtték, varrták, hímezték. Amerikában nagy hagyománya van az patchworknek (folttechnika), Magyarországon inkább a népi szőttesek és a hímzések népszerűek.
Kerámiaedények, faragott fatálak mind-mind lehetnek kiegészítői e bútoroknak. Egy mai enteriőrbe illesztett rusztikus bútor már sok mindent megtűr maga körül: színes, esetleg antikolt falakat, tarka kerámiaburkolatokat, kovácsoltvas kiegészítőket, mintás textileket.
A stílusnak megfelelő eredeti bútorokat manapság már nehezen lehet fellelni, nagy részüket Erdélyből vagy még meszszebbről hozzák be és újítják fel. Az új, de antikolt bútorok próbálják anyagában, stílusában visszaadni a régi bútor tulajdonságait, szépségét, megtestesíteni melegségét. Az „öregítés” történhet páccal, méhviasszal antikolva, valamint vékony rétegben selyemfényű lakkal bevonva.
Hozzászólások