A magát alföldi lánynak nevező szőnyegtervező, a szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépiskolába és a Magyar Iparművészeti Egyetemre járt, mindkettőbe elsőre felvették, de előtte is folyamatosan rajzolt, pályázatokon indult. Grafikus akart lenni, de túljelentkezés miatt textil szakra felvételizett. A gobelinkészítésnél grafikai tudását is kamatoztatni tudta. Ez nagyon jó előtanulmánynak bizonyult, s ma már saját üzletében árulja szőnyegeit.
Azt hiszem, hogy minden iparművésznek titkos vágya egy jó kivitelező csapat, és egy jó helyen lévő bemutató terem.
Brinkus Katának is csaknem tíz évébe került, mire sikerült elérnie ezt. Így az 1990-ben megvédett kis-diplomát, és a következő tavaszon elvégzett mesterképzőt, a függönyözési munkák, hímzett ágynemű- és díszpárnák készítése követte.
De az igazi kihívást a gépi szőnyegtervezés jelentette. Nem véletlenül, hiszen az összes iparilag előállított textilnek ismerte a gép-parkját, azok működési elvét, és megtanult tervezni is ezeken. A ruházkodási textiltől kezdve a kárpitanyagokon keresztül, a szőnyeg szövéstechnológiákig mindent tervezhetett volna. ő a szőnyeget választotta. Ehhez azonban megfelelő ipari háttérre volt szükség.
Belsőépítészként magam intarziának nevezném a két vagy több színből összeépített szőnyeget, de Kata élénken tiltakozik, hogy ez nem az, egy másik találmánya viszont igen. Kerámiaburkolatba épített szőnyegdarabkái tetszés szerint cserélhetőek. A szőnyegek hand – tufting (kézi – tűzés) technikával készülnek, amit a németek találtak fel több mint 20 évvel ezelőtt. Ezekkel a gépekkel gyártatja le szőnyegeit egy külföldi tulajdonú, Magyarországon működő céggel, amelyeket tulajdonképpen kézzel készítenek. Van egy hatalmas alapvászon, amit kifeszítenek egy fém keretre. Ez elég nagylyukú, kongrészerű anyag. Az alapvászonba egy fúrónak tűnő, „levegő befúvásos” géppel lövik be a gyapjúszálakat. Ha kész a szálak felhordása, leveszik a keretről, „pofával” lefelé fordítják, és egy ragasztós alapvászonnal beborítják. Ezzel gátolják, hogy kihulljon a szál. Ezután újra megfordítják és egy nagy teljesítményű gyalugéppel megnyírják.
A mintát mindig a tervező rajzolja fel, mint ahogy ő adja meg a méreteket, az anyagot és annak vastagságát is. Kata például ragaszkodik ahhoz, hogy maga nyírja plasztikus szőnyegeit. Ezt már itt végzi üzlete hátsó részében kialakított műhelyében. Szeret kísérletezni különböző textilanyagokból, és kitalálni olyat, ami még nem volt. Így jött az ötlet, hogy mibe lehet még a szőnyeget belevarázsolni: fába, kőbe, tükör mellé – Kata üzletében falon és a padlón is világítós szőnyeg van, amely másfél éves LED-es kísérletezés eredménye. De nem csak a LED létezik, mint a 21. század csodája, hanem fényfólia és fényszál is, amit beépít a szőnyegeibe.
Egyedül vinni egy vállalkozást, borzasztó nehéz, főleg úgy, hogy az ember nem ért a marketing részéhez. Az üzlet általában déli 12 órától, nyáron akár este 9-10 óráig is nyitva tart.
Mivel a vásárokon való megjelenés nem hozott sok sikert, így a kiállítások hatására elsősorban megrendelésre készít szőnyegeket.
Hozzászólások