A 2010-ben harmadik alkalommal várta a zsűri az „Év háza” pályázatra az elmúlt években megvalósult családi házak anyagait – összesen 15 pályázat érkezett. A részvétel azonban nem csak hazai elismerést, de a Visegrádi Négyek családi házait a négy országban bemutató kiállításon nemzetközi bemutatkozási lehetőséget is jelenti ismét. Az elmúlt három évben hagyománnyá vált, hogy az „Év háza” pályázat neves zsűrije választja ki azt a 10 magyar épületet is, amelyek a Magyar Építőművészek Szövetsége által kezelt, a Visegrádi Négyek családi házait bemutató nemzetközi kiállításon Magyarországot képviselhetik. Ez a kiállítás minden évben elsőként az Építészet Világnapján nyílik meg a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) székházában, majd ellátogat a többi visegrádi országba is.
Az elismerés rangját elemi, hogy idén az „Év háza” mozgalomhoz csatlakozott az alapító Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) mellett a Magyar Építész Kamara (MÉK) és az Építéstudományi Egyesület (ÉTE), ezzel az Építész Szervezetek Testülete (ÉSZT) legjelentősebb, építészeket tömörítő szövetségei egységesen álltak a díj mögé.
A pályázat filozófiája szerint a zsűri állandó tagjai mellé minden évben az előző évben Ybl Miklós-díjjal jutalmazott építészeket várja, így a zsűri összetétele évről-évre részben módosul.
Az idei zsűri elnöke Nagy Tamás DLA, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetője, társelnökök Kálmán Ernő, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke, Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara elnöke, és Szoják Balázs, az „Év Háza” díj jogtulajdonosa.
A 2010. évi pályázat zsűrijébe való felkérést idén a 2009-ben Ybl Miklós-díjat kapott építészek közül Török Péter, Váncza László és Winkler Barnabás fogadta el.
A Kuratórium tagja továbbá Körtvélyesi Istvánné, az „Év háza” díj korábbi kurátora és főszervezője, valamint végül, de nem utolsó sorban Dr. Tóth Elek, a BME Magasépítési Tanszék tanszékvezető-helyettese.
Az igazán jó házakban ez az "akcentus" is jelen van
A Pályázat célja az elmúlt években nem változott: megismerni és megismertetni a szakmával és a közvéleménnyel a Bíráló Bizottság által színvonalasnak ítélt épületeket, a példamutató és követendő építészeti magatartást.
A 2009. évben definiált bírálati szempont, a gazdaságos szemlélet által is indokolható egyszerűség, természetesség, tisztaság továbbra is fontos szempontja az értékelésnek, ám álljanak itt az „Év háza 2010” pályázat Bíráló Bizottsága új elnökének, Nagy Tamás DLA, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszéke vezetőjének szavai arról, hogy milyen házakat várt a pályázók közé.
“Néhány évvel ezelőtt Jan Stempel, Prágában élő építész barátom ajánlására tagja lehettem a cseh "Év háza" pályázat zsűrijének. Négy napon keresztül egy kisbuszban ülve, 7-8 cseh kollegával jártuk az országot, látogattuk végig a versenybe benevezett épületeket. Az esetek többségében steril, neomodern családi- és társasházakat láttunk. A lakások folyóiratba illő minőségben, kiváló ízléssel berendezettek, a konyhák valóságos laboratóriumok.
Noha a meglátogatott épületek többsége a hazai terméshez viszonyítva lényegesen magasabb minőséget ütött meg, a zsűrizés végéhez közeledve kis hiányérzetem támadt. Hiányzott a könnyedség, az a fajta légiesség, amit például Jirí Menzel neve fémjelez a cseh filmben. A házak svájci tökéletességéből hiányzott a helyből fakadó poétika. Borvendég Béla amolyan tájszólásként, "akcentusnak" definiálta ezt a pluszt.
Természetesen örömmel tölt el, ha egy épület átlagon felüli minőségben készül el. Önmagában ez is tett ma Magyarországon. De azt gondolom, hogy az igazán jó házakban ez az "akcentus" is jelen van.
Ezeket keressük.”
Alacsony energiafelhasználású ház az „Év háza” 2010-ben
Az „Év háza 2010” pályázat kuratóriuma és a Magyar Építőművészek Szövetsége díját, azaz az „Év háza 2010” elismerést Bártfai-Szabó Gábor és Bártfai-Szabó Orsolya Budakeszin épület alacsony energiafelhasználású családi háza nyert el.
A zsűri azonban további 2 különdíjat is kiosztott.
A Magyar Építész Kamara különdíjasa az ifj. Benczúr László tervezte perbáli családi ház lett, míg a Magyar Építőművészek Szövetsége különdíját Zsuffa Zsolt budapesti családi háza nyerte el. E három épület automatikusan a nemzetközi kiállítás résztvevője lett.
A pályázatot idén támogatta a Xella Magyarország Kft., amelynek különdíját Kószó István és Hahn László építészek szegedi családi háza nyerte el.
A zsűri 2010-ben az új szemléletet értékelte kiemelkedőnek
A kevés közművel ellátott területen épült, megújuló energiát felhasználó, a családi létszám változásával bővíthető, majd visszaalakítható családi ház tervezése során az építészek számos olyan kritériumot alapnak tekintettek, amelyet az idei Bíráló Bizottság különösen fontosnak ítélt. A zsűri értékelése szerint, a korábban már több elismerést is elnyert győztes családi ház gazdaságos szemlélet által is indokolható egyszerűség, természetesség, tisztaság mellett a szokatlanul komplex, az élet megannyi szegmensét átfogó tervezői szemléletről, de egyúttal gyökeres tervezői szemléletváltozásról is tanúbizonyságot adott.
35 pályázó közül került ki a nemzetközi kiállítás további hét résztvevője
Az „Év háza 2010” díjazott három épülete mellé a további hét épület kiválasztására kiírt pályázatra szép számmal érkeztek az anyagok – a zsűri 35 épület közül választhatta ki a nemzetközi kiállítás résztvevőit, akik a következők:
• Kertész Balázs családi háza
• Fortvingler Éva és Bulcsu Tamás balatonakarattyai családi háza
• Sajtos Gábor ürömi családi háza
• Tima Zoltán budapesti családi háza
• Földes László és Balogh Csaba nagykovácsi családi háza
• Balázs Mihály paksi családi háza
• Peschka Alfréd, Egervári Tímea és Csernik Tamás, budapesti családi háza
És az „Év háza 2010” díjazottjai
• Bártfai-Szabó Gábor és Bártfai-Szabó Orsolya budakeszi családi háza
• ifj. Benczúr László perbáli családi háza
• Zsuffa Zsolt budapesti családi háza
A Visegrádi Négyek családi házait bemutató kiállítás idén ismét az „Év háza” díjátadóval egyidőben nyílt meg a Magyar Építőművészek Szövetsége székháza Kós Károly termében, október 4-én, az Építészet Világnapja alkalmából és péntekig tekinthető ott meg, mielőtt útjára elindul Csehország, Szlovákia és Lengyelország irányába.
A pályázat idei főtámogatója a Graphisoft volt, támogatója harmadik alkalommal a Hella ÁNR Árnyékolástechnika Kft., illetve idén új támogatóként jelent meg a XELLA Magyarország Kft.
A díjazott épületek leírása, értékelése
Építészek: Bártfai-Szabó Gábor és Bártfai-Szabó Orsolya
Nagy Tamás DLA, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetője, a zsűri elnökének értékelése
„A napokban hallottam egy híradást arról, hogy Londonban „külső és belső” szépségversenyt rendeztek ifjú hölgyek számára. A verseny nemzetközi volt és a sokszáz jelölt közül – nem kis büszkeségünkre – egy magyar balett táncosnő nyerte el a fődíjat.
Úgy gondolom, hogy a 2010-es ÉV HÁZA verseny első díjas épülete egy hasonló felfogású, külső és belső értékekre egyaránt figyelő értékelés során lett kiválasztva.
Ha valaki az építészeti divatlapok átlapozásánál megszokott sebességnél egy kicsit alaposabban megnézi ezt az épületet, netán elolvassa a tervezők filozófikus hangvételű műleírását, rájön, hogy egy gyökeres szemléletváltásról van itt szó.
A szokásos funkcionális-esztétikai-műszaki szempontok felsorolása helyett egy – a telek megvásárlásától kezdve a tervezés folyamatán át az anyagok környezettudatos kiválasztásán keresztül az üzemeltetési és fenntartási szempontokig terjedő leírást kap az érdeklődő. Egy szokatlanul komplex, az élet megannyi szegmensét átfogó tervezői szemléletről adtak tanúbizonyságot a tervezők.
Mert igazából egy szemléletet díjaztunk 2010-ben, melynek a kiválasztott épület egy sikeres példája.
Mert mindnyájan egyetértettünk abban, hogy energiafüggőségtől és pénzügyi válságtól terhelt világunkban fölértékelődik ez a saját erejében bízó, a jövőre – a nehézségek ellenére optimistán tekintő, kreatív, környezettudatos tervezői attitűd.
Bíztatásnak szántuk a díjat a fiatal generáció számára, hogy lehet magas színvonalú, jövőbe mutató épületet létrehozni szerény körülmények között is, vagy éppen abból erényt kovácsolva.”
Építész: ifj. Benczúr László
Alábbiakban az építész a házzal kapcsolatos gondolatait adjuk közre:
„Perbál, a zsámbéki medence a kitelepülők számára még nagy vonzerővel nem bíró, aránylag kordában tartott kontúrú falva. A falu északkeleti szélén, a budai hegység utolsó vonulataira néző utcában áll a ház.
Az átlagos magyar kistelepülésen régebben jellemzően földszintes beépítésű házak álltak. Az elmúlt húsz év építkezései a rejtélyes okból rosszul megfogalmazott szabályokból, és valamiféle divatból táplálkozva földszintesnek álcázott tetőtér beépítéses faluképet generáltak.
Az új épület egytömegűségével mindenképpen állast akar foglalni az országot elárasztó toldaléképületek világával szemben. Habár felvállaltan kétszintes, tömege kisebb, tetőgerince sem magasabb a környező épületekénél. Semmiképp nem akar méretével, anyagaival, színével hivalkodni. Finomabb módszerekkel szeretné felhívni a többi ház (vagy tervezőik) figyelmét azok álságos, vagy minimum átlagos megoldásaira.
Habár a modern gyökereiből táplálkozik, tudomásul veszi, hogy az ezredforduló után egy perifériális helyen nincs miért olyan hangosan harcolni, mint a huszadik század elején. A ház itt nem kiálltvány. Sokkal inkább a család élettere. Nem a technológiai és formai arzenál felvonultatásának tere, hanem lehetőleg nem túl nagy áldozattal járó, ésszerű lakásteremtés.
A fenti kettősség jellemzi a ház létrejöttét.
Röviden:
-állásfoglalás az általános gagyival szemben
-állásfoglalás az „elit” építészet túlhatározott kivagyiságával szemben
Más típusú kettősségre törekvés is motiválta a tervezést, mégpedig a honi építészeti palettát meghatározó „organikus”, illetve a nemzetközi vérkeringésbe jobban bekapcsolódó, az ellentábor által sommásan „cool”-nak nevezett main stream építészeti irányok egymásnak feszülésének okán. Az épület, (mint több más, általam tervezett elődje) mindkét tábor felé fricskát akarva mutatni, ha úgy tetszik az ország politikai kettéosztottsága elleni felhívás szeretne lenni, lavírozva egy olyan határmezsgyén, ami egyik oldalhoz sem köthető.
Ezen elvek látszólagos ellentmondása mentén alakult az épület tömegformája, részletei. A bizonytalanságra, vagy inkább alulhatározottságra törekvés vetül ki a homlokzatokra. A premodern építészet útkereséséhez lehetne inkább hasonlítani az alkotásmódot. A modern, kibontakozása kezdetén még bizonytalanabb formákkal keresgélő építészete sokkal humánusabb a későbbi kor szuper-határozott, ellentmondást nem tűrő szigorúságánál. A túlhatározottság, ami a hatalom, tudás-birtoklás érzetével kecsegteti használóját, öncélú okoskodásba fulladhat. Ezért választ ez az épület(ek) más, járatlan utat, amit itt, jobb meghatározás híján formai alulhatározottságnak hívunk.
A tetőforma azt sem dönti el, hogy oromzatos, vagy kontyolt nyeregtető.
Az épület határoló falai nem merőlegesek egymásra, így a tetőgerinc és az ereszek sem vízszintesek, hozzásegítve az épületet besorolhatatlan léptékéhez. Az ereszek, nem függőlegesen ejtenek, a földszinti nappali nagy üvegfala bemélyedik az épület testébe, bizonytalanul lebegővé téve a fölötte lévő fal tömegét.
Az épületszerkezetek a belső térben is megjelennek. A fafödém acél főtartói egymással szöget zárnak be. A fióktartók elrendezése még mozgalmasabb. Az alaprajzból derül ki, hogy nem öncélú formai megoldás ez, hanem egyenes következménye az épület szerkesztésének. A hátsó, északnyugati határolófal párhuzamos a kerítéssel, az ellenkező oldali, megtörik azon a ponton, ahol a déli telekhatár is, a panoráma felé fordulva. E két fal eltérő szöge a kiindulása a többi szögtörésnek, minden további bonyolódás ennek logikus következménye. A középső mező fióktartói a bal oldali acél főtartóra merőlegesek, a jobboldalival hegyesszögben találkoznak. Ez a lépcsőnél jön kapóra, az orsóteret jelöli ki a szögtörés. E trapéz nagyobbik öblében elfér a kémény, a szűkülő részben a régi vaskályha.
Az épület monokróm színvilága egytömegűségét hangsúlyozza.
Színe és anyaghasználata felvállaltan nem üt el a környezetétől.
Barna, vakolt falfelületek, hasonló színűre pácolt vörösfenyő falburkolat és nyílászárók, színezett fémlemez fedés.
Építész: Zsuffa Zsolt
A Xella Magyarország Kft. különdíjasa Családi ház, Szeged
Építészek: Kószó István és Hahn László
Az építészek tervezési programja
Az építtető egy szabadon álló, korszerű, modern, a mai igényeknek megfelelő családi lakóházat kívánt építeni.
Az épület földszintjén, az utcafronti részben a bejáró, a gépkocsi tároló és egy
tároló, a középső traktusban konyha-étkező,háztartási helyiség, fürdő- szoba és vendégszoba funkciójú helyiségek, az udvari részen pedig a nappali található.
Az emeleten a szülői háló gardróbbal és fürdővel, gyerekszobák, szauna pihenővel, valamint terasz található.
Hozzászólások