Első látásra egyszerű dolog a tetőteret beépíteni, ha a födém és az épület ezt statikailag lehetővé teszi. Mint minden kijelentés azonban, ez is csak a féligazságot takarja, hiszen kívülről szél, zaj, csapadék, napsütés, belülről páraterhelés éri az építményt, márpedig a belső térben szélcsendnek (huzatmentesség), a külső hőmérséklettől eltérő belső hőmérsékletnek kell lennie.
Nyáron a tetőtér belső hőmérsékletét szeretnénk a kültérben lévőnél egy kissé hűvösebbnek érezni, de legalábbis nem melegebbnek. Ezt alapvetően a tetőszerkezet kellő átszellőztetésével, működőképes hőszigeteléssel érhetjük el. Egyes fóliagyártók a mediterrán vidékek gyakorlata alapján hővisszaverő fém (alumínium) kasírozású fóliákat ajánlanak a hőszigetelés fölötti beépítésre. A páraterhelés elleni védelemnél nyilvánvalóvá válik ennek veszélye, a fémek ugyanis nem engedik át a párát. Télen jogos elvárásunk a tetőtérrel szemben, hogy jó legyen a hőszigetelése, melyet rendszerint szálas anyagú (kőzet-, üveggyapot) hőszigeteléssel biztosítunk. Egy dologra érdemes nagy hangsúlyt fektetnünk: ha ezek a szálas anyagok átnedvesednek, gyakorlatilag csak fölösleges terhelést jelentenek a tetőszerkezetben, de nem hőszigetelést.
A huzatmentesség gondosan kivitelezett, lég- és párafékező fóliával valósítható meg a legkönnyebben. Ennek a fóliának mindig a lakott tér és a hőszigetelés közé kell kerülnie.
A páraterhelés veszélyei
A páraterhelés témakörét érdemes egy kissé mélyrehatóbban is megvizsgálni. Az alábbi táblázat adatokat tartalmaz arról, hogy egy lakás légterébe miből és mennyi pára kerül.
Nyáron e páramennyiséget a lakás levegője gőz formájában magában tartja, nincs is ebből semmi gond, de télen egészen más a helyzet. Az mindenki számára természetes jelenség, hogy egy szoba sarkában üldögélve sem fulladunk meg, annak ellenére, hogy a közvetlen környezetünkben a levegőben található oxigént gyorsan elhasználjuk, és széndioxidként kileheljük. Ennek az az egyszerű oka, hogy a levegőben lévő alkotórészek zárt téren belül mindig egyenletesen oszlanak el, azaz az alkotórészek nyomása kiegyenlítődik. Ha együtt vizsgáljuk ezt a fizikai tényt, valamint hogy a levegő a hőmérsékletének csökkenésével egyre kevesebb párát képes magában tartani, egészen érdekes megállapítást tehetünk. Az 1. ábra egy határoló szerkezet két oldalán lévő különböző hőmérsékletű és páratartalmú levegőben lévő páranyomást mutat. A beltérben lévő levegő páratartalma több mint ötszörös nyomással igyekszik átjutni a határoló szerkezeten, azaz a tetőn is. Ez a nyomás mindenképpen párát juttat a tetőszerkezetbe, és ha ott nem megoldott gyors és hatásos elvezetése, a hőszigetelés (szálas anyag) külső részén kicsapódva szép lassan (vagy gyorsabban, mint ahogy azt gondoltuk) áztatni kezdi a hőszigetelést, illetve magát a tetőszerkezetet. E probléma megoldása nem egyszerű.
A fólia minősége meghatározó
A meghibásodás a legbiztonságosabban párazáró fóliával valósítható meg, de e célra nem alkalmasak a közönséges polietilén vagy műanyag fóliák. Ha a fóliához nem mellékelnek fektetési útmutatót, nem tüntetik fel a gyártóját és összetételét magán a fólián, az átlapolások leragasztása korrekt módon nem megoldható. A közönséges fóliákhoz egybéként is soha nem ajánl a gyártó hosszú távon működőképes ragasztóanyagot, e funkcióra tehát pénzkidobás ilyet beépíteni. Természetesen az azonosítható, azaz a gyártó nevével ellátott párafékező fóliát sem elegendő csak megvásárolni, ahhoz, hogy jól működjön, a beépítését is szakszerűen kell elvégezni.
Néhány gyakori hiba, amely könnyen elkerülhető, ha követjük a gyártó által ajánlott fektetési útmutatót a kivitelezésnél. Az átlapolásnál (toldások) nem oldják meg a tömítéseket,, a sérülések, vágások, lyukak kijavítása elmarad, hiányzik a falcsatlakozások lég- és párazáró kivitelezése megfelelő tömítő szalaggal, masszával (a közönséges szilikon nem erre való).
Hozzászólások