ErkélyAz épület emeletéről kiálló, egy-két méternél rendszerint nem szélesebb nyitott épületrész, amely ráccsal, mellvéddel vagy korláttal van körülkerítve, és amelyre az épület belsejéből ajtó nyílik.
es épületeinknél is kapcsolatot keresünk a külvilággal, szükségünk van egy olyan lakható térre, ami még a ház része, ugyanakkor a szabadban érezhetjük magunkat. A külvilág becserkészésére talán a legegyszerűbb mód egy olyan ablak vagy üvegezett ajtó kialakítása, amely megnyílik egészen a padlóig. Ezt franciaablaknak hívják, s ha már néhány arasznyi kilépő is társul hozzá, igazi franciaerkélyt kapunk. Az erkély a födémből konzolosan nyúlik ki, nincs alátámasztása, nyitott, a széltől és az esőtől nem véd. Másfél méter szélességig még alkalmas arra, hogy kettő, esetleg négy személy szűkösen kiüljön, kihelyezzenek egy nyugágyat vagy egy babaágyat. E másfél méter szélesség vízválasztó is, és nagyon oda kell rá figyelni. A jogszabályok ugyanis érdekesen rendelkeznek, azaz: ha az erkély a terepcsatlakozástól minimum két méterrel magasabban van, és másfél méterre nyúlik ki az épület tömegéből, nem kell beleszámítani az épület alapterületébe. Ha viszont ezt a méretet akár tíz centiméterrel is meghaladja, az egész terület beszámítandó. A drága telekárak mellett az építtető tehát érthetően a lehető legteljesebben kívánja kihasználni a megengedett beépíthetőséget, így a terjedelmesebben használható, másfél méternél szélesebb terasz igénye döntéskényszer elé állítja: a megengedett szintterületet csökkenti-e erkéllyel, vagy inkább egy szobával többet épít, amelyhez büntetlenül ragaszthat akármilyen hosszúságban egy másfél méteres erkélyt. Ebben a rendelkezésben kereshetjük hát annak magyarázatát, hogy az új családi házakon miért is épül annyi kis erkély – szinte minden ablak elé -, legtöbbször feleslegesen, hiszen a későbbiekben nem használják.
Hozzászólások