Az országot járva számtalan 1960-70-es években épült sátortetős házzal találkozunk, melyek többsége már megérett a teljes felújításra. Írásunkban két lehetséges, viszonylag egyszerűen megvalósítható változatát mutatjuk be ennek.
Nincs mit titkolni, a kőművesmesterek annak idején a lehető legköltségkímélőbb megoldásokat keresték, és találták meg a sátortetős házak építésekor. Nézzünk ezekből néhányat!
Előnyök okozta hátrányok
A ház padlószintjét egy méterrel megemelték, a lábazati falak közötti feltöltésbe így elfért az alapozásból kiemelt föld, az építési törmelék. Nem kellett tehát gondoskodni ezek elszállításáról. A négyzetes alaprajz a legkevesebb külső falfelületet igényli, így téglát lehetett némileg megspórolni. Az alacsony hajlású sátortető kevesebb és rövidebb, így olcsóbb faanyagot igényelt, a palával fedett felület is kisebb, mint a régi nyeregtetőknél, ráadásul oromfalakra sincs szükség.
Ezek az előnyök sajnos jelentős hátrányokat okoztak a lakás használata szempontjából. Az épület például teljesen elkülönül a kerttől, hozzá csak a bejáraton keresztül, az esetenként ott kialakított magas teraszrésszel kapcsolódik. Nem a konyha, étkező, nappali, amelyeknek pedig természetes az igénye a teraszos kertkapcsolatra. Jelentős gondot okoz a nagy szintkülönbség is.
A négyzetes alaprajzi kialakítás miatt általánossá váltak a belső, hosszú folyosóról nyíló helyiségek. Ez a folyosó helypazarló, semmi másra nem használható, a lakást mintegy kettévágja. A sátortető alatt alig használható tér alakult ki.
Ennél a háztípusnál, ha megérett a felújításra, semmiképp sem célszerű a rosszul használható belső terek változatlan megtartása.
Két változatban
A rajzokon bemutatott felújítási lehetőség első változatánál nem hajtottunk végre semmiféle bővítést, csupán a szobákat rendeztük át egy nagyvonalúbb vendégtér kialakítása érdekében, a konyha-étkező-nappali összekapcsolásával. A hálóhelyiségek a fürdőszobával elkülönülnek, intimmé válnak. Az amúgy is szükséges ablakcseréken túl nem sokat költöttünk a házra a felújítási költség felett.
A második változatban a tetőtér használható részét is a lakáshoz kapcsoltuk az étkezőből induló lépcsővel. Így a házastársat hozott gyerek részére – az új lakás megszerzéséig – elkülönült életteret biztosítottunk. Azért csak egy szobát – fürdőszoba és konyha nélkül -, mert a legtöbb sátortetős ház födémje faszerkezetű, ennek cseréje költséges. A födém cseréje esetén pedig már az egész tetőt célszerű átépíteni. Csak szoba építésekor sem úszhatjuk meg azonban a statikai vizsgálatot, és némi megerősítési munkálatot.
Mindkét változatban jó lenne az étkező-konyhához kapcsolt terasz kialakítása, de ennek mikéntje már nagymértékben függ a telek adottságaitól, általános megoldás nem adható.
Elkerülhetetlen tennivalók
Ha bármilyen építési munkálatba kezdünk, sose felejtsük el az utólagos hőszigetelés elkészítését! Ezek a házak a mai szabványok szerint igen rossz hőszigetelési paraméterekkel rendelkeznek. Befektetésünk a sokszor 60-70 százalékot is elérő fűtési költségmegtakarítás révén néhány év alatt a mai energiaárak mellett megtérül. Akkor járunk a legjobban, ha a felújítással egybekötve az utólagos hőszigetelést is elkészíttetjük, a külső nyílászárókat korszerű, a mai szabványnak megfelelő (minimum 1,5 W m2k) hőszigetelésű ablakokra cseréljük. Hőszigeteljük újra a padlásfödémet, cseréljük ki a fedést, a lapburkolatokat, újíttassuk fel a parkettát! Ha elavult, akkor a fűtést és az elektromos hálózatot is célszerű ebben az ütemben korszerűsíteni.
Az ablakok cseréjével, az utólagos szigetelés alkalmával a falfelületek színét, struktúráját megváltoztatva megszépíthetjük a házat. A fedés cseréje is segíthet ebbéli igyekezetünkben. Igazi eredményt azonban csak a tető átépítésével, az épülettömeg radikális megváltoztatásával érhetünk el. Ez azonban nem egy „egyszerű átalakítás”, szinte új házat kell építenünk.
Hozzászólások