Biztos, hogy „brit tudósok” is kimutatták már, de tapasztalatból is mondhatjuk sokan: egy lakásfelújítás is okozhat akkora stresszélményt, mint egy költözés, akkor is, ha csak egy-két kisebb beruházásra, például festésre, burkolatcserére, fürdőszoba-renoválásra korlátozódik.
Ez teljesen érthető, hiszen a megszokott életkörülményeinket adjuk fel egy új környezet reményében, ráadásul egy komplett hurcolkodásnál – ideális esetben – az ideiglenes szakasz sokkal rövidebb: a teherautó-raktérben utazással töltött tiszta időn kívül mindössze az elbútorozás előtti (majd utáni) dobozolásra, nagytakarításra korlátozódik.
Messze igényeket komolyan vess össze jelen lehetőségekkel, és fény derül rá, hogy költs-e (y Ferenc).
Egy renoválásnál ugyanúgy szükségünk lesz zöldséges ládákra és jó előre összeguberált dobozokra, a takarítást sem ússzuk meg, sőt, folyamatos, mindennapos teendővé válik – főleg abban az esetben, ha nem áll módunkban baráthoz, rokonhoz, esetleg bérelt lakásba költözni a munkálatok idejére. A „teherautó-plató” életérzést viszont így a – néhány naponta változó kijelölésű – szükségszobában élhetjük át, ahol ugyancsak utazóknak érezhetjük magunkat, bár inkább időben, mint térben: egy letűnt korszakból, a teljesnek látszó káoszon át, tartunk egy szebbnek remélt mikrovilág felé, ahonnan nincs visszaút. Szerencsére.
Kizökken az idő
A trauma persze csökkenthető. Aki ma lakásfelújításra vállalkozik, óhatatlanul is belátni kényszerül hamarost, hogy a logisztika nemcsak az új idők kamutudománya, szükségessége valóban a hétköznapjainkat megkönnyítő alapvetés (kellett volna, hogy legyen eddig is); praktikus, tervszerű eszköz- és munkafolyamat-csoportosításnak definiálhatnánk, ha ráérnénk címszavakat értelmezni a felfordulásban, amelyről csak hisszük, hogy átlátható.
Nagy lépés az ideg-összeroppanás elkerülése felé, ha legalább a gyerekeket rábízzuk a nagymamára, vagy táborba adjuk, amíg nem tudunk ismét élhető lakáskörülményeket biztosítani nekik – bár szintén empirikus tény, hogy őket sokkal kevésbé viselik meg a haváriaszerű állapotok, mint minket (az ő jelenlétük ilyenkor).
A szakszerűen és ésszerűen végzett csomagolás mellett (ne a rumli idején is viselni vágyott ruháinkat tartalmazó pakkot tegyük a ládatornyok aljára) a legfontosabb az egzakt menetrend, vagyis tisztázni azt, hogy pontosan mit szeretnénk. Messze igényeket komolyan vess össze jelen lehetőségekkel, és fény derül rá, hogy költs-e (y Ferenc). De azt a nem elhanyagolható szempontot is tartsuk szem előtt, hogy ha idén felújítjuk a fürdőszobát és festetünk, a parkettacsiszolást és a nyílászárók cseréjét a jövő évi büdzséből fedezzük majd annak realizálódásakor, a rég óta tervezett konyha-nappali-egyesítést pedig elhalasztjuk jobb időkre, háromszor purgálódunk majd a pokol tornácán. Tény, hogy egy komplett lakásrenoválás összköltsége – szélsőséges esetben – elérheti akár egy új otthon értékének harminc-negyven százalékát is. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a lakás piaci árát messze nem emeli ilyen arányban, de ha hosszú távon gondolkozunk, és belátható időn belül nem áhítunk költözést, mégis azt javasoljuk, minden olyan projektet tereljünk egy füst alá, amely szebbé, jobbá varázsolhatja a családi fészket. (Nagyon félve említjük, hisz’ fokozottan felelős döntést igényel: az otthonteremtés és -csinosítás azon kevés beruházások egyike, amelyek érdekében talán eladósodnunk is érdemes valamelyest; annál is inkább, hiszen egy fűtéskorszerűsítés, egy nyílászárócsere vagy bizonyos szigetelési eljárások nemcsak viszik a sűrű filléreket, de folyamatosan vissza is hozzák hosszú távon. Mindenesetre használjunk patikamérleget a kockázatok és elhúzódó mellékhatások elbírálásánál. )
Ha úgy határozunk, hogy több fába vágjuk a fejszét egy tőkéből, újabb döntési helyzet elé kerülünk. Van-e kellő tapasztalatunk, koordinációs talentumunk, tárgyalókészségünk ahhoz, hogy minden részfeladat mesteremberét magunk keressük meg, egyeztessük a terminusokat (figyelembe véve a megszokott csúszásokat: az „időkáló” ma még minden építőipari beruházás kötelezően számítandó tényezője), van-e kedvünk, tehetségünk, megfelelő rálátásunk az anyagkiválasztáshoz és -beszerzéshez.
Kalandorok kíméljenek!
Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, ha az egész projektet egy vállalkozó kezébe helyezzük. Már ha jól választunk.
Az igazán ideális megoldás az lenne, ha – miként új épületek létesítésénél – a felújításoknál is kötelezően előírnák egy felelős műszaki ellenőr alkalmazását, ez azonban nincs így. Ennek ellenére hasznos lehet egy ilyen szakember, bár általában nem jut pénz rá, vagy pedig eszünkbe sem jut a felkérése. Pedig sok esetben „behozná az árát” (egy fürdőszoba-átépítésnél elkövetett rejtett szarvashiba is okozhat több százezres károkat), arról nem is beszélve, hogy a biztonságérzet nehezen forintosítható. Semmiképpen nem haszontalan tehát a www.epitesimuszakiellenor.hu oldalra kattintani.
Akár magunk választjuk ki a mestereket, akár egy vállalkozóra hagyjuk a munkaerő-toborzási procedúrát, mindenképpen referenciák alapján döntsünk. Legjobb, ha azon barátaink ajánlásával hozunk házi humánerő-forrási döntést, akik már kitapostak hasonló cipőket, de ha ilyen javaslatok nem állnak rendelkezésünkre, nézzük meg az aspiráns egy korábbi munkáját, és a megbízókkal is beszéljünk. Ha a jelöltünk ebben nem segít ebben – esetleg nem ajánlja fel maga ezt -, és bizalomhiányra hivatkozva lányosan duzzogni kezd, ne vigasztaljuk, ne vitatkozzunk: késedelem nélkül lépjünk tovább.
Valóság, só
Bár barkács-filmcsatornák kínálatában népszerűek a csodálatos, „Csináld magad!” alapon végzett lakás-ráncfelvarrásokat, illetve komplett átalakításokat bemutató sorozatok, ne vegyük teljesen készpénznek az ezek által közvetített üzenetet. Nem állítjuk, hogy filmtrükkökkel dolgoznak, de higgyük el, a kamera nem mutat meg mindent. Valószínűleg legalább ekkora nézettsége és tetszési indexe lenne azon dokumentarista alkotásoknak is, amelyek elfuserált kontármunkákat tűznének képernyőre, félrekevert, valószerűtlen színekben „pompázó” nappalikról, hullámos padlókról, huppogó csempékről; mindezt valóságshow-k mintájára, kendőzetlenül, közelképeken sugározva a verítéket, könnyet – rosszabb esetben a vért is. Csak olyan munkálatokba vágjunk bele eská, amelyek tényleg közel állnak a szakmánkhoz vagy a hobbinkhoz, és csak akkor, ha ezzel nem tudunk jóvátehetetlen károkat okozni – és ha jól tűrjük a kudarcot. Egy tapétázást, gyerekszobafestést, ajtómázolást azért megkockáztathatunk, talán még jól is fogunk szórakozni vele, és az se nagy baj, ha az első baljós részeredmények hatására félbehagyjuk az egészet, majd telefonos segítséget kérünk egy szakembertől, ugyan jöjjön már, üsse helyre, amit elbarmoltunk.
A kreativitás az élet sója, de a szakértelem legalább ilyen fontos fűszer: nem árt, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel.
Hozzászólások