A hetvenes-nyolcvanas években a politika panelekben gondolkodott. Mivel akkoriban még volt lakáspolitika is, így jöttek létre a lakótelepek. A sablonos észjárástól azóta sem tudtunk tökéletesen megszabadulni, az egyenszürke kocka- és toronyházaktól még kevésbé. De vajon kell-e utóbbitól is – Semmiképp, amíg nem épülnek a János-arcú évtizedekben megszokott mértékben – és korszerűbb technológiával – lakások. Addig is, ha már házgyári szmogkarcolóban lakunk, vagy ha most kényszerülünk ilyenbe költözni, tanuljuk meg szeretni; főleg, ha nincs más választásunk.
Ez – állítólag – nem is olyan nehéz. Egy panellakásnak – rengeteg hátránya mellett – előnyei is vannak; és nemcsak az, hogy x összegért ugyanazon régióban nem kapunk más, hasonló méretű fedelet fejünk fölé.
Komikusból siratóasszony
Egy családi házban mindig akad tennivaló: kertet kell rendezni, gyomlálni, füvesíteni, avart gyűjteni, havat lapátolni; ha leviszi a vihar a cserepet, vagy ha beázik a pince, nincs közös képviselő, aki intézkedik. Lakótelepi lakásban a rezsi is alacsonyabb, már ha nem számoljuk a csak ritkán áldott, de ezerszer átkozott távfűtés (jobb esetben az elavult központi kazán zabálta gázmennyiség) borsos számláját. Csakhogy számoljuk… De ez is mérsékelhető.
Egyrészt úgy, hogy végre valóban (!) áttérünk az évek óta törvényben előírt egyedi hőmennyiség-mérésre, másrészt ott a Panelprogram. Tizennyolcezer panellakást újíthatnak fel idén ennek keretében, az állami hozzájárulás összesen 2 milliárd 613 millió forintot tesz ki. (Szakértők szerint a 750 ezer panellakás felújítása 1500-2000 milliárd forintot igényel.) Az átlagosan harmincesztendős házgyári épületek szavatossága lejárt, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tehetők lakhatóvá, mi több, korszerűvé, még néhány évtizedre. Ha már hatástalanítani nem tudjuk a ketyegő panelbombát, hát töltsük újra, és kezdjük újra a visszaszámlálást.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a felújítási büdzsé legnagyobb hányada fűtés-korszerűsítési, energiatakarékossági fejlesztésekre ment és megy el: a hetvenes években az akkor már erősen előszobázó energiaválságot annyira nem vette senki komolyan, hogy a spórolásra intő társadalmireklám-figurának, Forgó Morgónak is zseniális komikusunk, Alfonzó kölcsönözte a hangját. (Ma, ha hasonló propagandaműsor készülne, inkább a drámai színészek, tragikák, siratóasszonyok indulnának eséllyel a kasztingon.)
Szigetelni, modern ajtókkal-ablakokkal kizárni a meleget, jobb hatásfokú fűtési módot választani, fűtőberendezést modernizálni persze nemcsak a panellakásokban célszerű: egyrészt az egyre sűrűbb forintokban jelentkező megtakarítások miatt, másrészt a jövőbeni értékesítésre gondolva, hiszen 2012-től nem csak az új építésű lakásoknál lesz szükség „zöldkártyára”, azaz energetikai tanúsítványra, hanem a használt otthonoknál is. Márpedig korántsem mindegy, hogy egy A+ osztályba sorolt ingatlant akarunk eladni majd, vagy egy H, esetleg I besorolásút.
A panelporogram leglátványosabb beavatkozása a hőszigetelés, a „drájvitozás”, hiszen befejeztével a betondzsungel virágba borul: a külső takaróvakolat leggyakrabban bézs, sárga, esetleg rózsaszín, bilikék vagy kislibazöld árnyalatokban pompázik. Kevésbé feltűnő, de az érintettek számára annál fontosabb hozzáadott érték az energiamegtakarítás. A jelenleg általánosan alkalmazott öt-, illetve hatcentiméteres szigetelőréteg – ennél vastagabb házkabátot nem támogat az állam – mintegy 17,5 százalékkal csökkenti az energiafelhasználást, fűtéskorszerűsítés nélkül is. Sokak szerint a dundibb köntös még inkább megtérülne, a tízcentis lenne a minimum; kontraérv, hogy ezzel már dunsztolnánk az épületeket, esélyt sem adva a párának a távozásra. (Nem foglalok állást, de jó szívvel ajánlom a Magyarországi EPS Hőszigetelőanyag Gyártók Egyesületének elnökével készült interjút – xx. oldal.)
Falakba ütközve
Ha levetkőzzük előítéleteinket, rájövünk, hogy a panellakások nem is olyan rossz beosztásúak. Persze a jövőre életbe lépő új szabályozás alapján soha többé nem épülhetnének hasonlóak: sokszor még a nappali sem éri el azt a minimális alapterületet, amely szükséges ahhoz, hogy egyáltalán szoba néven tisztelhessük a helyiséget, nemhogy a gyermek- és hálószobákként használatos félcellák. A szégyenlősen elrejtett, liftfülke méretű konyhákban pedig egy koporsóhotelekhez szokott japán is klausztrofóbiás rohamot kapna, hiába mosolyogna közben. De ha nem kalkuláltak is a házgyárak egyentervezői a változatosságfaktor gyönyörködtető hatásával, bennünk felmerülhet.
Igaz, nem könnyű feladat a vasbeton falakat kedvünkre átrendezni. Sokszor nem is lehet: az alsó szinteken szinte biztos, hogy nem kapunk engedélyt főfalak átvágására: a tizenöt centiméter vastag vasbeton elemnek meg kell birkózni a szél hatalmas oldalirányú erejével csakúgy, mint a felsőbb emeletek függőlegesen ható tömegével. De a válaszfalaknak nincs tartó szerepe, ezek gond nélkül kivehetők teljesen vagy részben (ajtó helyett boltív). Csakhogy mindehhez építési engedély kell, a hatósági passzushoz pedig a következőkre van szükség: felmérési terv, tervezett állapot építészeti tervei, a statikus szakértői véleménye, tulajdoni lap, pénz, némi vér, veríték, könnyek. Lehet, hogy mégsem olyan ronda az a szobaajtó… És át is lehet festeni, akár havonta, minden korlátozás nélkül.
Igen, minden megtalálható egy lakótelepi lakásban is, ami összkomfortossá nemesíti a lakóteret: fűtés, villany, konyha, vécé, fürdőszoba. Utóbbi lehet, kisebb, mint egy korszerű hidromasszázs zuhanykabin, hiába van benne kád is. De kell az a kád egyáltalán, ha úgyis csak zuhanyozunk benne, persze guggolva, hogy ne fejeljük le a felettünk függő fregolit – Egy négy négyzetméteres fürdőszoba is megdöbbentő kreativitásnak kínál tért, ha pontosan igazítjuk igényeinket a lehetőségeinkhez. A vezető szaniter- és szerelvénygyártók közül a prémium szegmens reprezentánsai is kínálnak olyan termékeket, amelyekkel e nem mellékes helyiség az otthon igazi rekreációs részlegéve nemesülhet. (E témában figyelmükbe ajánlom Az újítsuk fel a fürdőszobát című cikkünkre: című cikkünket: Szakmai melléklet, 22. oldal..)
Idegenek nappal
A lakótelepek kezdetektől az elidegenedés tárgyiasult mementói voltak, ahol a szomszédok nem köszönnek egymásnak a liftben. Ez lehet, de a lakóparkok és a kertvárosok népe legalább hasonló százalékban küszködik jólneveltségi kihívásokkal, mint a „munkaerősilók” lakói. Idézett kifejezést Telepi János panelblogjából (www.panel.blog.hu) vettem: szívesen ajánlom pár kattintás erejéig. Sajnos ritkán frissül, de a már fenn lévő posztok és kommentek ékes tanúságát adják annak, hogy „tíz emelet fölött ott az ég”, és néha kisüt a nap is.
Hozzászólások