A fal, a padló, a mennyezet adják az otthon természetes határait, ezek burkolása praktikus (hő- és zajszigetelés), illetve esztétikai szempontok miatt fontos. Külső és belső burkolatokat, ezen belül hideg- és melegburkolatokat különböztetünk meg; összeállításunkban a beltéri változatoknál maradunk, kiemelve a kerámiatermékeket, illetve a padlót, parkettát.
A lakásokban használt hideg- és melegburkolatok aránya a közelmúltban megváltozott: a hidegburkolatok térnyerése következett be. Nagy előnyük a könnyebb tisztíthatóság és a kopásállóság, és a szinte követhetetlen változatosság: a korábban szinte egyeduralkodó mázas kerámiaburkolatok mellett gres, üvegmozaik és kőburkolatok is jellemzőek.
Ma már nem szükséges a padlófűtésre egyértelműen hidegburkolatot tenni, ezeket a felületeket akár megfelelő fa vagy természetes alapanyagú burkolattal is el lehet látni, azonban kerámia burkolólapok alkalmazásánál érhető el a legjobb fűtési hatásfok. Jellemző, hogy azokban a lakásokban, ahol a felújítás során a fűtési rendszert lecserélik, de nem alakítanak ki padlófűtést, a fűtési vezetékeket az aljzatban vezetik. Fontos tudni, hogy mind a temperált aljzatoknál, mind a padlófűtési rendszereknél flexibilis ragasztót kell alkalmazni.
Hidegburkolat készítése előtt érdemes burkolati tervet készíteni, ezen méretarányosan meg kell rajzolni a helyiség vagy helyiségek alaprajzát. Fel kell tüntetni a beépített elemeket, például fürdőszoba esetén a zuhanytálcát vagy a kádat; abban az esetben, ha a vécéből a szennyvízelvezetés az aljzaton keresztül történik, a csatlakozó csonkot is. Ezek után rajzolhatjuk meg a kiosztást. Érdemes az alaprajzot papírra, a burkolatkiosztást a ráhelyezett pauszpapíron szerkeszteni, így több variáció is könnyen elkészíthető. Ügyelni kell arra, hogy ne a nyers, hanem a burkolt falsíkokat vegyük figyelembe az alaprajz szerkesztésénél.
A padlóburkolatoknál két alapvető fektetési mód alkalmazható. Hálós, vagyis a helyiség határoló felületeivel párhuzamosan (természetesen egyszerű négyzetgeometria esetén) vagy diagonális, a falakkal szöget bezáróan fektetett módon. A hálós fektetés nagy hátránya, hogy nem párhuzamos falszerkezet esetén már igen kis eltérésnél is komoly esztétikai problémák merülnek fel, a burkolat fugái nem minden fallal lesznek párhuzamosak. Ezt az általános jelenséget elkerülendő választhatjuk a diagonális fektetési módot, de a két kiosztás vegyesen is alkalmazható. Érdemes azonban más burkolatmintákkal is próbálkozni, nagyobb gyártók katalógusaiban és internetoldalaikon találhatók ilyen minták.
A hidegburkolati elemek vastagsági mérete anyagtípustól függően nagymértékben változik. Ezért – különösen felújítás során – mindig ellenőrizni kell, hogy elegendő hely áll-e rendelkezésre. Azoknál az éleknél, ahol két különböző típusú burkolat találkozik, és nincs például küszöb, érdemes burkolatváltó profilt használni.
*******
A parketta egy- vagy többrétegű tömörfa padlóburkoló. Ha egyrétegű, akkor teljes vastagságában tömörfa, ha többrétegű, akkor a látható rétegnek legalább 2,5 milliméter vastag tömörfából kell lennie. Az elemek egymáshoz többnyire csappal és horonnyal illeszkednek. A parketta természetes, meleg, hosszú élettartamú, felújítható. A tömörfát nem tartalmazó laminált padló – amint ezt a versenyhivatal állásfoglalása is megerősítette – nem nevezhető parkettának.
Egyrétegű parkettáról beszélünk, ha a parkettaelem teljes keresztmetszetben egy anyagból van. Ilyenek a csaphornyos parketta, a lamellaparketta, a svédpadló, a mozaikparketta, az ipari parketta, a bütüparketta, az intarziaparketta és a hajópadló.
Többrétegű parketta: ha a parkettaelemet két vagy három (szomszédosan egymásra merőleges szálirányú) rétegből ragasztották össze. A háromrétegű parkettát gyakran szalagparkettának is nevezik.
A felületkezelve forgalomba hozott parkettát készparkettának hívják, hisz lerakás után azonnal használatra kész. A két- és háromrétegű parketta legtöbbször egyben készparketta is, míg az egyrétegűeket általában a helyszínen felületkezelik, lerakás után.
A parkettát alapvetően szegezéssel, ragasztással és úsztatott fektetéssel rakhatjuk le. A legrégebbi, de ma is gyakran alkalmazott lerakási mód a parkettaelemek leszegezése párnafára vagy vakpadlóra: ez a csaphornyos parketta és a svédpadló rögzítési módja.
Az egyrétegű parkettákat (a svédpadló kivételével) és a többrétegűek közül a kétrétegű parkettát is ragasztással rögzítik, a háromrétegű vagy szalagparkettát pedig minden esetben úsztatott fektetéssel rakják le a szilárd aljzat feletti filc vagy habalátétre, úgy, hogy az egyes elemeket egymáshoz ragasztással vagy speciális csapkialakítással rögzítik.
A fa jó hőszigetelő, ezért padlófűtés fölé csak a 14 milliméternél vékonyabb parketta javasolható. Ezek esetében is a zsugorodásra kevésbé hajlamos fafajokat célszerű választani. A parketták felületkezelése lehet gyári és helyszíni, lerakás utáni felületkezelés, a felületkezelő anyagok lehetnek: lakkok, pácok, olajok, viaszok, illetve ezek kombinációi. Csak teljesen kicsavart ruhát szabad szükség esetén a tisztításhoz alkalmazni, a víz a parketta fő ellensége. A víztől a parketta dagad, vízfoltos lesz, a kiszáradás után pedig zsugorodik és hézagos lesz.
Ugyanakkor rendszeres ápolást és karbantartást igényel, e tekintetben a gyártók előírásai és javaslatai a mérvadóak, amelyek betartásával hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül élvezhetjük a fa felületek természetes szépségét.
Hozzászólások