Az otthonunk fûtését és melegvíz-ellátását biztosító gázkészülék éves gázfogyasztásának költsége a háztartási kiadások jelentős részét képezi. Sokakban felmerül tehát a meglévő készülék takarékosabbra cserélése. De vajon milyen munkálatokkal, engedélyek beszerzésével jár mindez, különös tekintettel a kéményhasználatra –
A hazai gázkészülékek döntő többsége alapvetően kéménybekötött (ún. kéményes). Minden ilyen készülék ismérve, hogy az égéshez szükséges levegőt (oxigén) a felállítási térből vételezi. Kiindulásként tekintsünk át egy olyan esetet, amikor kéményes készüléket cserélünk szintén kéményesre.
Kéményest kéményesre
A készülékcseréhez különböző hatósági engedélyekre, kéményseprő szakvéleményre és gáztervre van szükségünk. A kéményseprő szakvéleményt a területileg illetékes kéményseprő állítja ki, a gáztervre az engedélyt pedig – egy feljogosított tervező által elkészített tervdokumentációra – a helyi gázszolgáltató tervfelülvizsgálati és engedélyezési részlege adja ki. A tényleges készülékcsere előtt tehát kötelezően be kell szereznünk a hivatalos engedélyeket. Természetesen ezt a feladatot rábízhatjuk a vállalkozóra is, aki kompletten vállalja a készülékcserét (engedélyeztetés – szerelés – üzembehelyezés).
A kéményes készülékek alkalmazásakor tisztában kell lenni a következő mûszaki és életvédelmi ismérvekkel:
• A kéményes készüléknek égési levegőre van szüksége! Az új GMBSZ (szakelőírások) külön foglalkozik az ilyen („B” típusú) készülékek égési- és szellőzőlevegő ellátásával, amit méretezni kell, és fel kell tüntetni a korábban említett gázterven is.
• Kéményes készülék – vele azonos légtérben felállított konyhai páraelszívóval – csak reteszelt mûködéssel telepíthető! Az égéstermék visszaáramlás mérgezést okoz!
• Kéményes készülék esetén szükség van egy minimális kéménymagasságra annak érdekében, hogy az égéstermék biztonsággal a szabadba távozhasson (gondolok itt a felújítással kapcsolatos készülékáthelyezésből származó problémákra).
A költségeket becsülve (a területenként eltérő árképzés miatt), egy kéményes készülék cseréjekor, engedélyekkel, magát a készülék árát nem számolva, kb. 80-120 ezer forinttal kell számolnunk. (Feltételezve, hogy a gravitációs kémény jó, használható állapotban van. Amennyiben a kéménykürtő javításra, illetve bélelésre szorul, úgy annak a költségei tovább növelik az összeget.)
Zárt égésterû készülékek
A kéményes készülék hatásfoka mára elérte a lehetséges maximumot, ami az alacsony hőmérsékletû berendezéseket is figyelembe véve 89-91 százalék. Ennek az oka, hogy a kéményben a „huzatot” a hőmérséklettel összefüggő sûrûségkülönbség biztosítja. Tehát, ha alacsony a kilépő „füstgáz” hőmérséklete, akkor nem alakul ki a huzat, nem megy ki a szabadba az égéstermék. Amiatt, hogy a gázból nyerhető legtöbb energiát átadhassuk a fûtési rendszerünknek, ezt a kilépő égéstermék hőmérsékletet csökkenteni kell. Ehhez a mûszaki megoldáshoz már ventillátorra van szükség, azaz mesterségesen állítjuk elő a „huzatot”. Ezeket a berendezéseket zárt égésterû készülékeknek („C” típusú) nevezzük.
Hogyan vezethető az égéstermék a szabadba?
Nézzük meg tehát, hogy milyen teendőkkel jár, ha a régi, elavult, mára már nem gazdaságos készülékünket egy korszerû, zárt égésterûre cseréljük.
A kezdeti lépések ugyanazok, mint a kéményes készülék esetén, azaz be kell szereznünk a szükséges hatósági engedélyeket. És itt álljunk is meg egy pillanatra! A zárt égésterû készülékek esetében sokkal nagyobb szabadságfokkal bírunk az égéstermék szabadba való juttatásánál, mint a kéményes készülékeknél. Ugyanakkor ez a szabadság nagyon sok elvezetési módot, és ezzel összefüggő mûszaki megoldást takar. Vegyünk két alapesetet!
Az első, amikor a zárt égésterû készülékre épített cső a csőben rendszerrel egyenesen, függőlegesen kimegyünk a tetőn. Az előírások értelmében minden lehetséges esetben az égésterméket a tetősík fölé kell vezetni. Az oldalfali kivezetés (a köznyelvben ezt parapet kivezetésnek nevezik, helytelenül) elvben még létezik, de a telepítés feltételei olyan mértékben megszigorodtak, hogy gyakorlatilag nem megvalósítható, tehát marad a fölfelé irány. Ebben az esetben (cső a csőben koncentrikus rendszer) az elvezetés viszonylag egyszerûen megoldható a tipizált elemekkel, de egy fontos dolgot meg kell jegyeznünk. A készülékforgalmazó cégek álláspontja szerint, amelyek a zárt égésterû készülékeikhez saját égéstermék-elvezető csőrendszert is kínálnak (CE Tanúsított rendszer), a GMBSZ alapján ilyen elvezetéshez nem kell kéményseprő szakvéleményt beszerezni! Ez azonban csak akkor igaz (pl. budapesti eljárás keretében), ha nem hosszabb az elvezetés 3 méternél, és nem halad át padlástéren, hanem közvetlenül a tetőhéjazaton keresztül a szabadba vezet, különben szükséges a kéményseprő szakvélemény. Ehhez társul még a tömörségi vizsgálat elvégzéséhez is szükséges tetőkibúvó és tetőjárda. A költségek, egy 3 méteres 60/100 méretû rendszert feltételezve, engedélyekkel, a készülék árát nem számolva, kb. 130-160 ezer forintra rúgnak.
A régi kürtő használata
A másik eset, amikor a régi kéményes készülék kürtőjét (megfelelő tisztítás után) kívánjuk felhasználni az új zárt égésterû készülékhez. Míg a cső a csőben rendszer esetén az égéstermék a belső csőben távozik, s az égéshez szükséges levegő a két cső által határolt körgyûrûben érkezik, addig az ún. kéményaknás rendszernél az égéstermék az aknába húzott 80 milliméteres csövön keresztül távozik, az égéshez szükséges levegőt pedig magából a kéményaknából szívja a készülék (emiatt nagyon fontos a kürtő megfelelő tisztasága). Szerencsés esetben a korábbi béléscső megfelelő, de ha elkorrodált vagy hiányos – a készülék érdekében – érdemes elgondolkodni egy új béléscsövön.
Ha a praktikumot nézzük, ez jó megoldás, mert ugyanoda kerül(het) a készülék, ahol korábban volt, az égéstermék elvezetésre rendelkezésre áll a meglévő kémény. (Kád fölé helyezés esetén ellenőrizni kell, hogy az új készülék rendelkezik-e a megfelelő érintésvédelmi osztályba sorolással, IP. Továbbá feltétel az IPX4 védettség biztosítása.) Viszont drágább, mert speciális elemeket kell használni, mint pl. kéményakna „talpas-könyök”, kéményakna tető. Ez a megoldás a szokásos feltételek mellett 150-200 ezer forint körül mozog.
Milyen készüléket válasszunk?
• A zárt égésterû készülék fogalma a ma nagy népszerûségnek örvendő kondenzációs készüléket is magába foglalja. Ezt azért fontos tudni, mert a „hagyományos”, zárt égésterû készülék égéstermék-elvezető rendszere a legtöbb esetben alumínium, a kondenzációs készüléké saválló mûanyag.
• A kéményaknás elvezetésnél majd’ minden esetben kondenzvízcsapdát helyeznek el. Az innen eredő kondenzvizet pedig el kell vezetni a csatornába!
• A kondenzációs készülék eleve kondenzvizet enged ki magából a mûködése során. Ilyen készülék beépítésekor nem használhatunk ideiglenes felfogó edényt (pl. vödör vagy mûanyag palack)!
• A meglévő kéménykürtő túlzott hossza nem teszi lehetővé a zárt égésterû készülék bekötését, és egész más mûszaki megoldást, szétválasztott rendszerû égéstermék-elvezetést/frisslevegő-beszívást igényel.
• A megfelelő megoldás minden esetben függ a környezettől, a helyszíntől, a rendelkezésre álló összegtől, de mindenképpen tanácsos szakemberhez, épületgépész tervezőhöz, gázkészülék szerelőhöz, fûtéstechnikai céghez fordulni döntés előtt.
Hozzászólások