A pincék és garázsok burkolatainak több, egymásnak ellentmondó szempontnak is meg kell felelniük. Alapvető feltétel a burkolat megfelelő nyomószilárdsága, kopásállósága és csúszásmentessége, de ugyanúgy fontos az olajos szennyeződésekkel szembeni ellenállás és a könnyû takaríthatóság. Mivel másodlagos, kevéssé szem előtt lévő helyiségekről van szó, fontos a gyors kivitelezés és a kedvező ár is.
A garázs- és pinceburkolatokkal szemben számos követelményt állítunk, amelyeknek – egyidejûleg – leginkább a kerámia (gres, vagy klinker) padlóburkolatok felelnek meg. Mázas és anyagában színezett gres lapot egyaránt bátran alkalmazhatunk. A mázas lapok általában könnyebben takaríthatók, mivel felületi porozitásuk nincs, viszont kevésbé kopásállók, mint az anyagukban színezett, natúr klinker vagy gres lapok. Megfelelően csúszásmentesített kivitelû felületeket mindkét burkolóanyag-fajtánál találhatunk.
Csúszásmentesek, de könnyen takaríthatók
A takaríthatóság és csúszásbiztosság egymásnak ellentmondó igényeit a mázas, korund szórással érdesített KlinkerSire lapok különösen előnyösen elégítik ki. Ezek a lapok R10, vagy R11 csúszásmentességi együttható mellett is egyszerû vizes felmosással jól takaríthatók, esztétikus felületet adnak, nagy teherbírásúak.
A normál, 8-10 miliméter vastag padlólapok garázs vagy pince burkolására is tökéletesen megfelelnek, sajnos helyenként még mindig kaphatók mindössze 6-7 milliméter vastag, gyatra minőségû gres lapok, ezek autóforgalom alá még jó minőségû burkolómunka esetén sem javasolhatók.
Ragasztó a lap hátoldalára és az aljzatra is
A burkolat nyomó- és hajlítószilárdsága elsősorban nem a lapok vastagságától, hanem az alkalmazott segédanyagok minőségétől és a burkolás technikájától függ! Azt kell ugyanis biztosítani, hogy a lapok legalább 95 százalékos mértékben érintkezzenek az ágyazó réteggel, mert így nem éri őket jelentős hajlító igénybevétel. Ennek érdekében folyóágyas, önterülő ragasztót kell használni, vagy normál flexibilis, S2 minőségû ragasztót. Ez utóbbit azonban ún. kétoldalas ragasztással (buttering-floating módszer), azaz nem csak az aljzatot, hanem a lapok hátoldalát is teljes felületen el kell látni vékony ragasztóréteggel, és így fektetni az aljzatra. Így érhetjük el, hogy a lapok teljes hátoldalukkal érintkezzenek a ragasztóval. Ez jelentős pluszmunkát jelent a burkolónak, tehát a munkát folyamatosan ellenőrizni kell, mert ettől a kivitelezők szeretnek „eltekinteni”!
A pince is legyen szép!
Szép pince- vagy garázsburkolat készíthető bontott téglából vagy padlástéglából is. Ezek hiába több centiméter vastagságúak, nagy porozitásukból adódóan a szilárdságuk csak akkor lesz megfelelő, ha nem a hagyományos módon homokágyba, hanem beton aljzatra burkolunk, flexibilis ragasztóhabarccsal és flexibilis fugázó anyaggal. A fugázás helyett a hagyományos, homokkal történő beseprés is megfelelhet, de az így készült burkolat állandóan porzik, tehát gyakorlatilag takaríthatatlan, a modern kor higiéniai elvárásainak már nemigen felel meg.
A legújabb flexibilis fugázó habarcsok viszont már penészedést gátló adalékot is tartalmaznak, így párás, nedves pincékben is alkalmazhatók. Ha a téglaburkolat mellett döntünk, annak felületét a porzás és penészedés elkerülése érdekében mindenképpen impregnálni kell!
A burkolatot közvetlenül a burkolás után szerencsés ellátni e víztaszító, foltosodást, sókivirágzást gátló bevonattal. Ilyen például az olasz Fila cég ES/82 jelû impregnáló szere, ami azért kiváló, mert nem sötétíti be, és nem teszi csúszóssá a felületet.
A modern klinker vagy gresporcelán burkolólapok közt is találunk olyanokat, amelyek méretben, felületben teljesen megfelelnek a régi téglaburkolatnak, viszont nem porózusak, kopás- és foltállóak impregnálás nélkül is, de ugyanazt a rusztikus, természetes hatást érhetjük el velük.
Hozzászólások