Egy helyiségben a levegő felének kell kicserélődnie 1 óra alatt. Fontos szerepet játszanak ebben a nyílászárók, de ha például nem megfelelően tömítettek, az elhasznált levegő mellett kiszökik rajtuk a meleg is. Nem mindegy tehát, hogy milyen légáteresztési értékkel rendelkeznek, amelyeket szabványok határoznak meg.
A nyílászárókra vonatkozó előírásokat eddig magyar követelményszabványok tartalmazták. A külső homlokzati ablakok, erkélyajtók, tetőablakok és bejárati ajtók megfelelőség-igazolásának alapja a jövőben egy 2006-ban megjelent európai termékszabvány lesz, amely – egy átmeneti időszak letelte után – 2010. január 31-ét követően a termékek CE-jelölésének a műszaki alapját képezi. A megfelelőség igazolását ekkor a szállító megfelelőségi nyilatkozata és a terméken elhelyezett CE-jelölés képezi.
A légáteresztés mérése
A légáteresztés mérése vizsgálólaboratóriumban termékcsoportonként történik. Egy terméktípus adott nyitásmódú kialakításának megfelelő próbatestet kell egy mérőkamra elé felfogatni, és a szabványos eljárásnak megfelelő pozitív és negatív nyomáskülönbségeken megmérni a szerkezeten átáramló levegő mennyiségét. A nyomásfokozatok általában 600 Pa nyomáskülönbségig regisztráltak, amely körülbelül 80 km/órás szélsebességnek felel meg. A mért értékeket a légköri nyomás és a hőmérséklet is befolyásolja, ezért 1013 hPa és 20°C normál értékre át kell számítani.
A légáteresztés értékelése
A légáteresztés értékelése a mért adatok egységnyi felületre vonatkoztatott és egységnyi réshosszra vonatkoztatott értéke alapján történik. Legegyszerűbben a levegő nyomásának függvényében logaritmikus skálájú grafikonon kerülnek kiértékelésre.
Érdekes módon a magyar és az európai osztályok fordított sorrendet követnek. A magyarországi szabály a legszigorúbb – L1- különlegesen légzáró fokozatból indul, és halad az egyre enyhébb nagy, közepes és kis légzárású elvárás felé. Az európai szabvány a legenyhébb követelményt jelentő – 1. osztály – követelményszintből indul ki, és halad a legmagasabb 4. osztályú követelményszint felé.
Gyakorlati haszon
A gyakorlati jelentőségét a légzárási értékeknek és fokozatoknak az adja, hogy az egyes épülettípusoknál a beépítettség mértéke, a szélnek való kitettség miatt eltérő elvárásokat támasztunk a nyílászárókkal szemben. A helyiségek légcseréjének hagyományos módja a nyílászárókon keresztül történő szellőztetés. Egy ember tevékenysége során nyugalmi állapotban kb. 40 m3 levegőből használja el az oxigént. A főzéshez, meleg víz előállításához, a gázkészülékekhez további friss levegőre van szükség.
Az egészséges légállapot kialakulásához a helyiségek levegője felének kell kicserélődnie óránként. A tömítés nélküli ablakokon az ezt meghaladó levegőcserével azonban a fűtési idényben felesleges hőenergia távozik az épületekből.
A jelenlegi és a várható elvárások
A jelenlegi elvárás a magyar szabvány szerint:
„Lakó- és közösségi épületek függőleges síkban beépített ablakai és erkélyajtói, illetve az állandó jellegű, egész télen át fűtött helyiségek ablakai – ha a belső hőmérséklet legalább 16°C és a relatív légnedvesség legfeljebb 65 százalék – nagy légzárásúak (L2) legyenek. Időszakosan fűtött közösségi épületek, hétvégi házak ablakai és erkélyajtói közepes légzárásúak (L3) is lehetnek. Ipari, mezőgazdasági és egyéb épületek ablakainak légzárási fokozatát a használat igényeitől függően, esetenként kell meghatározni.”
Az új termékszabványra épülő – kidolgozás alatt álló – alkalmazási irányelv a szélnyomás terhelésének függvényében a település beépítettsége, az épület homlokzati magassága, az épületen való elhelyezkedés (sarokhoz közel, falközépen) függvényében határoz meg javasolt teljesítményjellemző kategóriákat. Például utcasoros beépítésű családi házakra nagy légzárású L2/3. osztályú nyílászárók ajánlottak. Balatonparti többemeletes szálloda esetében az épület sarkától 5 méteren belül, és a harmadik emelet fölött különleges légzárású L1/4. osztályú, míg az alatt nagy légzárású L2/3. osztályú nyílászárók beépítése javasolt.
Hozzászólások