Nem állíthatunk minden építkezés mellé egyre több rendőrt vagy adóellenőrt, ezért gyökeresen át kell alakítanunk az építőipar beruházási és kivitelezési gyakorlatát. No és persze a magánépíttetőknek is lépést kell váltaniuk. A világszerte jól bevált eszközök segítségével be kell tartatniuk a minőségi építés szabályait a kivitelezőkkel – állítja egybehangzóan Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója és Kárpáti József, a szövetség könnyűszerkezet-építő tagozatának alelnöke.
S hogy ez ma Magyarországon is lehetséges, arról rögvest a beszélgetésünk elején Kárpáti József győzi meg olvasóinkat:
– Aranyszabály, hogy jó műszaki ellenőr, építésvezető és felelős műszaki vezető nélkül nem szabad belevágni az építkezésbe. A tervezőt a kivitelezővel együtt, „egy csapatból” kell kiválasztani, hiszen a megrendelt ház csak kettejük harmonikus együttműködésének eredményeként épülhet fel a megfelelő minőségű technológiával. Az adott beruházásra szánt pénzt ügyvédi letétben vagy elkülönített bankszámlán kell zárolni, ez nyújt garanciát mindkét félnek a minőségi teljesítményre, valamint annak korrekt, pontos kifizetésére. A vállalkozó kizárólag a munkafázisok után, a műszaki ellenőr jóváhagyó nyilatkozatát követően hívhassa le a letétbe helyezett összeg arányos részét, jól végzett munkájáért.
Fontos továbbá, hogy megfelelő referenciákkal és jogosultságokkal, biztos anyagi háttérrel rendelkező kivitelezőt válasszunk, aki szakképzett munkaerőt alkalmaz, a munkájáért pedig felelősséget tud vállalni. Végül, de nem utolsósorban nézzék meg az adott cég, a házépítési rendszer, valamint a beépítendő anyagok ÉMI-minősítését, ami nélkül ma elvileg senki nem működhetne, és semmilyen anyagot nem lehetne forgalmazni, felhasználni. Mivel ilyen minőségi megfelelőségi nyilatkozatot nem mindig adnak maguktól a vállalkozók, ennek beszerzését is a képzett művezetőre kell bízni.
Minden megyei és fővárosi közigazgatási hivatalban be lehet szerezni a minősített műszaki ellenőrök névjegyzékét; ha közülük bíznak meg bárkit, nyugodtak lehetünk afelől, hogy a minősített szakember rendszeresen vezeti majd az építési naplót, beszerzi és ellenőrzi minden beépített termék megfelelőségi igazolását, tehát kézben tartja az építkezés minden fázisát. Vissza kellene állítani a kivitelezői nyilatkozat korábban megszüntetett intézményét is, hiszen a kivitelező kizárólag így vállal írásban felelősséget azért, hogy az épületet minden szakmai és vonatkozó törvényi előírást betartva, az előírt minőségben építette.
– Köszönjük a hasznos tanácsokat, de valóban csak ennyit kellene tennünk ahhoz, hogy minőségi házban hajthassuk álomra a fejünket –
– Korántsem – válaszolja Kárpáti József -, hiszen ma is jogszabályok írják elő a minőségi ház követelményeit, de sem a laikus építtetők, de még a kivitelezők többsége sem ismeri a szabályokat. Következésképpen mindmáig inkább szokások szerint dől el, hogy kinek, milyen házat, s milyen anyagokból húznak föl.
Ezt felismerve az ÉVOSZ évek óta egy széles körű információs nyilvántartó rendszerrel segíti a hozzánk fordulókat a munkájukért garanciát vállaló tisztességes építőipari cégek kiválasztásában. Azon vállalkozások persze, amelyek komolyan veszik a szolgáltatás minőségét, már jó ideje teljesen nyilvánossá, ellenőrizhetővé tették a tevékenységüket a közigazgatási és szakmai nyilvántartó rendszerekben, illetve a világhálón. Tagvállalatainkról különösebb nyomozás nélkül naprakész információkat kaphatnak a nyílt napjaikon, vagy a referenciaházaikat – időpont-egyeztetés után – a vállalkozóval együtt bárki bármikor megtekintheti. Munkájukért a szövetség teljes körű garanciát vállal, nyomon követve az építkezés teljes folyamatát.
A könnyűszerkezet-építő tagozat még ennél is továbbment, életre hívta a vártnál is eredményesebben működő „építtetői érdekvédelmi szolgálatot". Ennek keretében „ombudsmanjaink” az építtető és a kivitelező között kialakult vitában közvetítenek, így azok mára többségükben mindkét fél megelégedésére szolgáló megegyezéssel zárulnak. Szélsőséges esetben a szövetség az évenként megpályáztatott MAKÉSZ minőségi védjegyet is viszszavonatja.
– Mit tudunk tenni, hogy az Önök segítsége nélkül is minőségi szolgáltatást kapjunk az építőipari piacon?
– Sajnos részben igaza van, hiszen szövetségünk a ma Magyarországon működő 96 000, többnyire mikro építőipari vállalkozásból 500 céget tudhat soraiban – veszi át a szót Nagy János. – Ennek ellenére beszédes tény, hogy a kétezer milliárd forintos magyarországi építőipari termelés 45-50 százalékát az ÉVOSZ tagvállalatainak eredménye adja. Ráadásul olyan páratlan követelés-nyilvántartó és céginformációs rendszert működtetünk, amelynek naprakészen frissített adatbázisából pillanatok alatt kikereshető bárki, akinek tartozása van, vagy törvénysértően jár el az építőiparban. Kezdeményezésünk sikerét jelzi, hogy hétről hétre újabb szakmai szövetségek csatlakoznak e rendszerhez, amelylyel immáron lefedjük a teljes ágazatot.
Kérdésére válaszolva : az építtetőnek az ajánlatkérés során a határidő, az ár és a minőség hármas aranyszabályából nem szabad kizárólag az árra összpontosítania és a legolcsóbb árajánlatot választania. Aki ugyanis aránytalanul olcsón dolgozik, az rendszerint nem tudja a legjobb szakembereket megfizetni, sőt, olcsóbb anyagokat használ, tehát alapjaiban rendül a minőség.
– Miközben a minőségi szakemberekről beszélünk, ma már nyíltan hangoztatják, hogy drámaira fordult a szakmunkásképzés helyzete. A szerencsével határos módon foghatunk csak ki jó iparost –
– Minden bajunk forrása az, hogy ma Magyarországon nem kötelező a mestervizsga. Éppen ezért boldog-boldogtalan lehet építőipari vállalkozó, saját tapasztalatom alapján még a cukrász és a rendőr is.
– Ugye mondanom sem kell, mit jelent az, hogy a Lajtán és az Elbán túl a mestervizsga, a megkövetelt minősítések nélkül senki nem tevékenykedhet az építőiparban… – érvel Kárpáti József. – Hiába erősítjük a felügyeletet vagy állítunk minden építkezés mellé egyre több rendőrt és adóellenőrt, ha nem alakítjuk át gyökeresen az építőipari beruházási és kivitelezési gyakorlatot. Aki például már dolgozott néhány évet Németországban, annak „a kezében van a minőség”, tehát nem tud rosszul, hanyagul dolgozni. Szomorú tény az is, hogy hazánkban a teljes beruházási költség közel harminc százalékában feketén kénytelenek beszerezni a számlákat a vállalkozók, mert úgy vélik, ha mindent betartanak, tönkremennek a tisztességes munkában.
– A legfontosabb, hogy ismét minisztériumnak kell összefognia az egész ágazatot, különben beláthatatlan következményekkel járhat az uniós támogatások lehívása is – veti közbe Nagy János, majd így folytatja: – A 2007-től Magyarországra érkező európai uniós támogatások 70-80 százalékát ugyanis építőipari beruházásokra kell majd felhasználnunk, félő azonban, hogy nem lesz ember, aki ezeket kivitelezze, megépítse.
Az ÉVOSZ nagy sebességre kapcsolt a szakmunkásképzés területén, és a sokszor keserves államigazgatási lobbitevékenységével párhuzamosan, mind a kilenc tagozatában vállalta a szakemberképzést és továbbképzést.
Elsőként a hő- és hangszigetelők kezdték el oktatni az utánpótlást, őket követve a szárazépítő és az árnyékolástechnikai szakmai tagozat vetette fel saját szakmáját az Országos Képzési Jegyzékbe. Rövid időn belül elindítjuk a német mintára megszervezett, hároméves duális képzést, mialatt három helyen folyik a képzés: az állami finanszírozású elméleti képzéssel párhuzamosan szövetségünk szakképzési gyakorlati műhelyeiben, központjaiban sajátítják el a szakma fogásait a tanulók, majd pedig egy minősített nagy cégnél már élesben tanulják.
Mindezeken túl az ÉVOSZ és tagozatai felélesztették a századokkal ezelőtti vándordiákság intézményét is, mert lehetőséget biztosítunk minden fiatal számára a külföldi tapasztalatszerzésre, tanulásra egyaránt.
Hozzászólások