A tetőterek teljes értékű lakóterekké válhatnak, mára a mikroklíma, az életminőség tekintetében sem tapasztalhatunk eltérést a földszintes épületekhez képest – optimális kivitelezés mellett. A tetőterek rétegrendjének változását leginkább a növekvő hőszigetelési igények hívták életre. És vele a nagy gondot: a hőhidat.
Húsz-harminc évvel ezelőtt a szarufák közeibe mindössze 5 centiméter körüli hőszigetelés került, amely a mai korszerű anyagoknál kedvezőtlenebb hőszigetelési képességgel rendelkezett. A 12–15 centiméter vastagságú szarufa és az 5 centiméteres szigetelőanyag közel azonos hőszigetelő hatással bír, így nem alakult ki jelentős hőhíd a szerkezetben. Az idők folyamán a fokozódó hőszigetelési követelmények a szarufák közét (hőszigeteléssel) teljesen kitöltő szerkezetek megjelenését eredményezték, egyre jobb hőszigetelő képességgel rendelkező termékeket fejlesztettek ki, és alkalmaztak. Az azonos vastagságú szarufa és szigetelőanyag hőhídhoz vezet, hiszen a fa hat-nyolcszor rosszabb hőszigetelő.
Mit okoz a hőhíd?
Hőhidak mentén nagyobb hőveszteséggel kell számolnunk, mint a fal vagy egyéb épületszerkezet legtöbb részén, ráadásul számos egészségügyi problémát hozhatnak magukkal. A hőhidak, illetve a nem kellő mértékű hőszigetelés következtében a lakótérben feldúsul a nedvesség, amely penészesedéshez, spórák megjelenéséhez vezet, a káros levegőmozgás a helyiségek levegőjének kiszáradását, huzatjelenséget, a por- és radonkoncentráció feldúsulását okozza. Az ezek miatt kialakuló kedvezőtlen mikroklíma légzőszervi, vérkeringési, immunrendszer-gyengítő és idegrendszeri problémákhoz vezethet.
Karcsú tartószerkezetek alkalmazásával ugyan csökkenthetők a hőhidak, de nem szüntethetők meg. A szarufák közötti hőszigetelés mellett a szarufák alatt is elhelyezhető hőszigetelés, amely az előzőnél hatékonyabban csökkenti a hőhidasságot, de nem hibátlan. A szarufák feletti hőszigetelésnél a szarufák nem szakítják meg a hőszigetelést, vagyis a teljes tetőt állandó vastagságú hőszigetelés veszi körül.
Forró nyomon a hőfotó
A hőhidak hőfotókkal mutathatók ki, akár pár tized foknyi különbség is érzékelhetővé tehető a felületek között. Jelentős hőhidakra 2-3 Celsius-fokos felületek közötti hőmérséklet-különbség esetén kell számítanunk. Az első hőfotó egy csak szarufák közötti hőszigetelésű tetőről készült. A kékes színű részek a hidegebbek – itt nagyobb a hőveszteség –, míg a piros árnyalatokon csekély mennyiségű hő vész el. A kékes foltok, hőhidak teljesen kirajzolják a szarufákat. A második hőfotó egy szarufák feletti hőszigeteléssel készült tetőt mutat, amelyen csak piros árnyalatú színeket látunk, vagyis nincs hőhíd, és nincs hőveszteség.
Hozzászólások