Ha rám mondanák, nem örülnék. Kínosan érezném magam, mintha biztatóan vállon veregetnének, e szavak kíséretében: nem baj, azért vannak értékeid. Ezt a pécsi családi házat saját lakói jellemezték a fenti, első olvasatra nem túl hízelgő megállapítással. A továbbiakból kiderül, hogy mint az életben annyiszor, az igazi értékek – a házak esetében legalábbis – a felszín alatt rejlenek.
Igaz, a fizikai szépség sokszor üres, mégis magával ragadó, legalábbis az első pillanatban. A nők szeretnek – szeretnének – minimum szépnek látszani, és főleg szeretik, ha ebbéli fáradozásukat nyílt elismerés nyugtázza.
A házakat senki nem kérdezi. A házak (többnyire) kőből vannak, rezzenéstelenül tűrik a kritikát. A házak tervezői kevésbé, hiszen az általuk tervezett épületben a lelkük ölt testet. Hogy egy család (értsd idegen emberek) otthona esetében ez mennyire jogos, ne firtassuk. De ahogy a legvonzóbb külső is taszítóvá válhat, ha nem társul belső szépséggel (szeretnénk hinni, mi, nők), éppúgy a leginkább megbámult épületet is megutálhatja lakója, ha nem szolgál számára személyes értékkel. Ezt a pécsi épületet találóbban nem is lehetett volna jellemezni. Nem a szem számára szép, akkor válik azzá, ha „kinyitja a száját”. Ha a látogató odafigyel, meghallgatja, megérti a részletek imponálóan végiggondolt összefüggéseit, az ismerkedés végeztével csakis pozitív benyomásokkal távozhat.
{gallery}images/stories/verysimple/erdekes/f{/gallery}
Az utca felől csupán garázsnak látszik az épület. Igaz, sokat sejtető, ígéretes garázsnak, amelyet faborítású billenő Hörmann garázskapu nyit. Felette japán szentélyek kapuját idéző, íves tető, amelyre rejtélyes célt szolgáló, síugró sáncra emlékeztető feljáró vezet. Mindez szokatlan, sárga színben pompázó faszerkezetek között, hosszában hasogatott, álló helyzetben beépített téglaköpenybe burkolva. Óhatatlanul kíváncsiságot ébreszt, szerényen a terepbe simulva a hajdani szőlődombon terpeszkedő tornyos házak között.
Az érdes, megmunkálatlan felüket mutató kövekből épített kerti úton végighaladva belépünk az utca felé szolid térfallal forduló, egyszintes épületbe, és az addig rejtőzködő csoda mellbe vág: feltárul a domboldal és a szemközti hegyek panorámája. E páratlan táji adottság, annak töretlen megőrzése és kiaknázása vezette az építész kezét a koncepció kialakításakor. Szó szerint a kezét, mert az első vázlat a házról egér helyett színes ceruzával készült, füvesített tetővel fedett, lépcsőzetes tömegű, ámde szokatlan megjelenésű épületet mutatott. Ennek ellenére tüstént elnyerte a nagyon is racionális életvitelű házaspár tetszését. Hiszen nem szép volt, hanem okos. Úgy használta ki a meredek lejtést, hogy a félig földbe süllyesztett épület hőháztartása igen kedvezően alakult, és nem fedi el a vizuálisan túlterhelt domboldal festői látványát. Az épület szokatlan formája több egyedi szerkezeti megoldást eredményezett, főleg a faszerkezetek kialakítása kívánt nagy precizitást: ezt a soproni faipari egyetem szakembere végezte, számítógéppel modellezve a két irányban is hajlított födém zsaluzatának állványát, illetve az ácsszerkezeteket.
{gallery}images/stories/verysimple/erdekes/a{/gallery}
Számtalan keserű tapasztalat birtokában kijelenthetjük: okosnak lenni nem elég. Kelletik az a fránya szépség, fakadjon bárhonnan, nélküle sivár a földi lét.
A ház azzal nyeri el végképp a belépő bizalmát, hogy szerényen kínálja szépségét – nagyvonalú, de emberléptékű terekkel fogad, és őszintén megmutatott szerkezetével keretezi a házból feltáruló panorámát. A természetes anyaghasználat folytán némileg skandináv, formai előképei alapján némileg japán asszociációkat keltő épület berendezésekor a tulajdonosok a két említett kultúra közös vonását, az egyszerű vonalú, magas minőségű tárgyakat részesítették előnyben. A beépített berendezések megtervezésekor Rádóczy László belsőépítésztől kaptak segítséget, a kivitelezés egy pécsváradi asztalos faimádatáról tanúskodik, aki saját bevallása szerint még a megmunkált fán is ott látja a madarat csicseregni.
A ház működésében is okos és takarékos: a tetőn összegyűlő vizet ciszternába vezetve az ugyanezen a tetőn telepített, lassú növésű ausztrál fűmagból kikelő pázsitot lehet locsolni. Az automata öntözőrendszert a pécsi Intertherm Kft. tervezte és kivitelezte, ahogyan az épület klímarendszerét és fűtését. Padló- és radiátoros fűtés egyaránt melegíti a házat, a domboldalon elhelyezett napelemek termelte áramot nem csak használják, a felesleget eladják a szolgáltatónak.
A koncepciózus tervezés, az egyedi forma a hozzárendelt természetes anyagokkal, a belső tér ésszerű nagyvonalúsága és nagyvonalú egyszerűsége egységes „művé” érett, és mi más a szépség, ha nem az egység. Ha csak ennyit tudna minden épület (és minden ember), de szép is lenne ez a világ!
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások