A következő oldalak nem érzéki színeikkel kápráztatják el az olvasót. A bemutatott épület tervezője – és egyben tulajdonosa – mind a külső megjelenés, mind a belső kialakítás során szigorú koncepcióhoz ragaszkodott. Olcsó vicc: Fekete Lajos háza milyen is lehetne – Fekete-fehér.
A terasz falán pedig utcatábla hirdeti: a Lajos utcában járunk. Így összeáll a kép: a koncepciózus gondolkodás nem feltétlenül jelent komolykodást, a vizuális komponálás tisztasága nem jelent elméletieskedést, az épület minősége a következetes formáláson múlik, de ez nem zárja ki a játékot. Ami – bármennyire nem erről szól is a huszonegyedik század életideálja – olyan fontos az életben, mint a mesebeli levesben a só. És pórul jár, aki nem szentel neki kellő figyelmet: savanyú képpel eszegetheti élete sótlan levesét, nem él boldogan, míg meg nem…
Az elmúlt időszakban mintha kezdenék a vizualitásban is felfedezni a játék lényegét. A minimál szűkszavúsága után kiéhezetten vetik rá magukat a tervezők és igényes megbízóik az anyagok és színek buja gazdagságára. Épp ezért érdekes, ha egy tervező önként szűkíti a palettát, olyan korlátokat szabva magának, amelyek látszólag kevés lehetőséget engednek a fantáziának. Fekete Lajos háza a tiszta geometriai formákra szorítkozik, színeiben pedig a fekete-fehér-ezüst hármasára. Ami születik, mégsem hidegen csillogó formai tökéletesség. Az önkorlátozás hallatlan előnye, hogy bizonyos dolgokon többé nem kell gondolkodni. A választott mezsgyén belül azonban szabad a pálya.
Építész házáról lévén szó, kötelező a tiszta alap-rajzi szervezés. Előző házuk példáján okulva a négytagú család kizárólag egyszintes épületben gondolkodott. Mivel ikerházat építettek, a helyiségek egy része nem kaphatott nyílást a homlokzaton, így önként adódott, hogy erre az oldalra kerültek a kiszolgáló helyiségek: a fürdő, gardrób, gépészet. Sikeresen egy magba lehetett csoportosítani a vizes helyiségeket, s ez szintén jelentős költségkímélő tényező egy építkezés során. Családi házak esetében nem könnyű megoldani, de érdemes rá törekedni. Ugyanígy csökkentette az építési költségeket, hogy pinceszint sem készült, továbbá az épület lapostetős.
{gallery}images/stories/verysimple/markans/f{/gallery}
A telek határán természetvédelmi terület kezdődik, így ide szomszéd már nem költözik. Az épület erre tájolt, s mivel ez a déli irány, a helyiségek a kertre nagy üvegfelületekkel nyílnak. Üveggel megnyitott homlokzatok esetében az árnyékolás mindig gondot okoz. Jelen esetben szélesen kiálló előtetővel oldották meg a nyári fény- és hővédelmet, de a tető alulról a homlokzat felé lejtő burkolatot kapott. Így született a ház főhomlokzatának domináns eleme, ami színében és anyagában is elválik a falaktól speciális, rozsdás fémlemez felületet imitáló dekorlemez burkolatot kapott. Építészfogás ez az anyag, bár drágább, időállóbb, és kevesebb gondozást igényel, mint a manapság divatos fa. A dekorlemezzel kialakított „tölcsér” a szép osztású, fekete felületbe ágyazott üvegfelületre vonzza a tekintetet, s ezt a kompozíciós mezőt egy karcsú oszlop tagolja, nagyjából az aranymetszés szabályai szerint. Az épület külső megformálása – az egyszerű és következetes anyaghasználattól (fekete kő, fehér vakolt fal, dekorlemez előtető) a geometrikus építészeti formákon át a homlokzatot öltöztető függönyszoknya keresetlen elhelyezéséig, a bambuszkert köveitől a fényes golyókig számomra egyértelműen a hagyományos japán építészet üde egyszerűségét idézik. Ott ugyan a bejáratokat takaró függönyök színesek, a rácsok fából készülnek, a zen sziklakertekben pedig komoly koncepció alapján gereblyézik a kavicsot, az összhatás mégis hasonló. A tervezőtulajdonos szerint még szándék formájában sem merült fel a japán minta követése, a formai rokonság azonban tudat alatt mégis hatott. A belsőben ugyanis szép számú Buddha ücsörög, a fürdő falát pedig a shinto szentélyek gongjaira emlékeztető óriási fém tál díszíti, Tokióban pedig van egy múzeum, ahol a látogatókat a bejárat előtt három hatalmas fémgolyó fogadja.
{gallery}images/stories/verysimple/markans/a{/gallery}
A belső terek megformálása és bútorozása luxust sejtet, de meglepő módon az egyes darabok beszerzési helye nem mindig méregdrága dizájn szaküzlet. Sőt. Aki tudja, mit keres, az megtalálja ott is, ahol amúgy senki nem keresné: például a magasfényű fekete konyhafrontot a Bricostore-ban. S a többi berendezési tárgy is a következetes koncepció révén emelkedik igazi rangra, többségük a Kare design üzletből származik. Persze nem mindenkinek jutna eszébe ezüst barokk fotellel fogadni a házba lépő vendéget.
Kívülről markáns, belül ravaszul érzéki – ez a ház megragadja a járókelő figyelmét, és kíváncsivá tesz: mi lehet a falak mögött – S hogy ne lebbentsük fel az összes titokról egyszerre a fátylat: a tervező testvérének, aki az ikerház másik felének tulajdonosa, egy későbbi lapszámunkban mutatjuk be a lakását. Addig nyugodtan lehet álmodozni.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások