A felújított villa lakói leendő házuk keresgélése során nem is akarták megnézni ezt az ingatlant. Új otthonukat annak köszönhetik, hogy késő volt a megbeszélt találkozót lemondani. Így született a képen látható barátságos villa, amely, bár „ruhát váltott”, és belül is átalakult – mégis önmaga maradt.
Este, sötétben látták először az épületet, és úgy döntöttek, nem az ő világuk. A másnapra megbeszélt randevút azonban már nem tudták lemondani, így az ingatlanszakértő oldalán napfénynél is szemügyre vették a házat. És szerelemre lobbantak, bár csak második látásra.
{gallery}images/stories/verysimple/love/f{/gallery}
Az eredetileg vakolt épület összes HOMLOKZATÁT teljes felületén bontott téglával burkolták, a nyílásokat korszerű Hofstädter gyártmányúakra cserélték, és a kert felé megnagyobbították, méretrendjüket egységesítették. A kiugró tömeg áttörtsége utal a belsőben végzett átalakításra, arra, hogy mögötte valójában két szint magas tér húzódik. A zöld zsalus ablakokkal némi gesztust tettek a századfordulós villaépítészet irányába, amúgy az épület szigorúan dísztelen, szépsége az arányokban és az anyaghasználatban rejlik.
Az így meghozott döntésből azonban tartós és gyümölcsöző kapcsolat született – igaz, közben a szerelem tárgya alapos átalakuláson ment keresztül – s utólag már megállapítható: kifejezetten előnyére változott.
Pedig, ahogy az gyakran megesik, alapvetően egy hangulat döntött a választásnál, az első benyomás, ami ezúttal megalapozottnak bizonyult. A nyeles telken álló épület külseje nem volt különösebben érdekes. Szokványos tömegű villa, kiugró homlokzati rizalittal, kis hajlásszögű timpanonos oromzattal, az emeletén nagyméretű, osztott ablakokkal. Viszont védett kert közepén állt, nem volt nehéz ideképzelni a jövendő idillt.
Hátul irigylésre méltó JÁTSZÓTERET alakítottak ki a kert tervezői a gyerekeknek. A hátsó homlokzat megformálásában szerephez jut a kortárs építészet eszköztára: a fémlemezfedésű előtető, a gyárablakra utaló ablakosztás pedig egyértelműen mutatja, mi az, amit utólag adtak az épülethez.
Az épület belsejével, a helyiségek elosztásával nem is igen foglalkoztak, tudták, hogy ott minden átalakul majd az ő igényeik szerint. A földszint és az emelet eredetileg egy-egy önálló lakás volt, ezek összenyitásával alakult ki a végleges élettér.
A földszinti egybefüggő NAPPALI terét az egy lépcsőfoknyi szintváltás osztja különböző funkcionális egységekre. A konyha szekcióját vizuálisan elválasztja az eltérő burkolat, és az élénk színű álmennyezet, amely kellemes kontrasztot képez a Bulthaupt konyhabútor sötét színével. A világítás mindenütt funkcionális, és szándékosan ipari jellegű, többségében a Lisys-től származik.
Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ahhoz az átalakításhoz, amit a család elképzelt, komoly szakemberre lesz szükség. A belsőépítészt, Simon Zsoltot „örökölték” egy másik megnézett, de meg nem vett lakásból. Akkor nem találták meg az „igazit”, de hoztak magukkal valamit, illetve valakit, aki az alkalmas pillanatban segítségükre sietett.
{gallery}images/stories/verysimple/love/a{/gallery}
A NAPPALI vendéglátó sarkába egyedileg tervezett bútor került. A kandalló környékének megformálása a minimálnál is minimálisabb eszközökkel történt: csak egy kürtő készült, a bontott téglával burkolt tűztér fölé – maga a kandalló eltűnik a köré emelt faltestben, amelyet színe és síkja választ el az ülősarok hátterét képező felületektől.
Főszerep jutott az építésznek, Földes Lászlónak. Ő volt az, aki kívül-belül újragondolta az épületet, és megteremtette az összhangot az ház adottságai és a család igényei, a régi villa értékei és a felújítás korszerű követelményei között. Volt, amit megtartott, volt, amit elbontott, és volt, amit hozzátett – végeredményképpen pedig a hajdani épület hangulatát, erényeit magasabb minőségben életre keltő, igényes építészeti alkotás született. Bátran avatkozott a meglévő struktúrába: a kiugró homlokzati tömeget belül, az emeleti födém elbontásával egyetlen légtérré formálta – ezzel megteremtette a két szintet összekötő galériás étkezőt.
Ekkora házban jutott volna tárolóhely az összetekert locsolócsőnek, így a tévé fölött lógó csőkígyó legalábbis gyanút keltő. És valóban, a Desidea által forgalmazott RADIÁTORT öltöztette slaugnak a játékos kedvű formatervező.
A földszint alaprajzi szerkesztése egyszerű és logikus. A bejárat felé tekintő oldalra kerültek a közös, nappali funkciójú helyiségek, az épület homlokzatával párhuzamos tengelyre sorban felfűzve. Válaszfalak, térelválasztó elemek nem bontják meg ezt a földszinti helyiségsort. A kiugró térbővületbe került étkezőnek, a szint- és burkolatváltásoknak, a tér vízszintes sodrását megtörő étkező függőleges hangsúlyának és a tér tagolását kiemelő belsőépítészeti fogásoknak (színek, álmennyezet) köszönhetően válik a földszint tere osztottá.
A dupla belmagasságú ÉTKEZŐ légtere összeköti a földszinti nappali és az emeleti intim zónát. Az újonnan kialakított teret két szint magasan látszó tégla falfelületek határolják, amelyek a nagy, osztott üvegfelületekkel együtt sajátos érzést keltenek: egyszerre idézik az ipari épületekből kreált divatos loftok és a régi villák üvegezett verandáinak hangulatát.
A kiszolgáló helyiségek a hátsó kert felőli traktusba kerültek, amely ezen a szinten még félig a föld alatt található. Az emeletre a szokásos hálók és fürdők kerültek, különlegessége a födémáttörés révén kialakított galéria, ahová a szinteket összekötő lépcső érkezik, és amely könyvtárként szolgálja a lakókat. Ez az alaprajzi megoldás kiküszöböli azt a gyakori hibát, amely a többszintes házak esetében az amúgy is kényelmetlen emeleti szintet még kellemetlenné is teszi – itt nincsenek folyosóról nyíló cellák, az emelet is teljes értékű tér. A könyvtárból lehet kijutni az ezen a szinten elhelyezkedő hátsó kertbe, amely a gyerekek birodalma.
A FELNŐTTEK FÜRDŐSZOBÁJÁBAN következetes minimál hangulat fogad. Az Ági Müllertől származó szögletes szaniterek és a hidegburkolat kemény összhatását az Itun Kft. fapadlója természetesen oldja.
A belsőben folytatódik a természetes anyagok erőteljes jelenléte és az épített struktúrák dominanciája. A minimalista belsőépítészeti megoldások és berendezés érvényesülni hagyja az épített tér szép ségét, az itt-ott felbukkanó erőteljes színek és meghökkentő dizájnelemek, így kiemelt hangsúlyt kapnak. A lakók törekedtek arra, hogy minőségi, formatervezett tárgyak kerüljenek a színvonalas építészeti eszközökkel kialakított épületbe. Ahol kész terméket nem találtak – például a gardróbok, vagy a nappali ülőbútora – ott a belsőépítész tervezett a helyszínre illő megoldást. Az ő érdeme a színek összehangolása is.
A színvonalas külső megjelenésen túl nívós gépészeti megoldások rejtőznek a falak között, pontosabban a födémben: csőkígyó szolgálja a tér hűtését. A manapság kulcskérdésnek számító hőtechnika megfelelő kialakítására nagy gondot fordítottak.
S végül, de nem utolsósorban a „szerelem” tárgya: a környezet nagyon barátságos, jól használható és biztonságos kertté alakult – hiszen a házat három kisgyerek is birtokolja, akik számára azért a zöld gyep bizonyára nagyobb élmény, mint a minimál következetes formavilága.
A földszint alapterülete: 140 nm
Tervezőasztal
A harmincas években épült klasszikus budai villa felújítása során a válaszfalak „kitisztogatásával” újraértelmeztük az épület belsejét, és nagyvonalú, tiszta térrendszert hoztunk létre. Az épület külső kubatúrája alig változott, de a ház új „öltözetet” kapott, sőt, sok tartószerkezeti fal, födémmező is lecserélődött. Így kaptak a falak az omladozó sárga vakolat helyett bontott tégla burkolatot, a tető pedig grafitszürke, természetes palafedést. A nyílászárók ugyancsak újak, a sűrű ablakosztást, a sötétzöld színvilágot megbízónk kérésére alakítottuk ki.
Földes László 1985-ben kapott építészdiplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Finnországban szerzett tapasztalatot, először, mint a Helsinki Műszaki Egyetem ösztöndíjasa, majd pedig, mint Kari Järvinen és Timo Airas munkatársa, részt vett finnországi lakóházak és iskolák tervezésében. 1994-ben nyitotta meg önálló építészirodáját, 1996-tól külső oktató a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hazai szakmai munkája elismeréseként két alkalommal (1997, 2004) Pro Architectura-díjjal, 2005-ben Média Építészeti Díjjal, 2006-ban pedig Ybl Miklós-díjjal jutalmazták.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások