Városi lebegés

Nem látnoki képességüknek, inkább elhivatottságuknak tudják be, hogy a kopár hegyoldalban, egy csupasz földdarabban, de még egy sittkupac közepén is meglátják azt, amit más nem: a kertet. Maros Krisztián és társa, Bilisics Attila kertészmérnököké idén a Magyar Kertépítő Verseny abszolút győzelme, valamint a Hortus Hungaricus Nagydíj. A harminc négyzetméteren megkomponált „Városi lebegés” egy kortárs kert képét mutatja.

Sokszor, sok élethelyzetben hallani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de mi történik, ha a kert nyelvére kell lefordítani e megállapítást? Idén erre keresték a választ a kertépítő szakemberek, kertészmérnökök a Magyar Kertépítők Országos Szövetsége (MAKEOSZ) által meghirdetett verseny pályázati felhívása szerint.
„Csak igen keskeny mezsgye választja el egymástól a kellemesen merész és a magamutogató, disszonáns kertet” – vallja Maros Krisztián, a Prime-Garden Bt. kertészmérnök-ügyvezetője. Ezért, bár ragaszkodnak a stílusos, olykor meghökkentő megoldásokhoz, ha egy kertet terveznek, a harmóniához legalább annyira. A cél, hogy a kert együtt éljen az emberrel, zöld szobává váljon, ahol jó üldögélni, pihenni, jó barátokat fogadni, és amit jó gondozni. Az év kertjének tervei is ezen gondolatmenet mentén fogantak.
Az ellentétek és vonzások alapját két szint megteremtésével alapozták meg. Alul egy árnyékos, tiszta és szögletes vonalakból építkező kertrészt, a felső szinten egy könnyed, gazdag növénybeültetésű napozóteraszt teremtettek. Köztük faszerkezetre épített acéllépcsőkön tehetjük meg utat. A kis kertek nagy „fegyvere” a térjáték, amit süllyesztett és kiemelt részekkel nagyszerűen megoldhatunk. A kellemes ücsörgés helyszínét csiszolt mészkőlapokból épített padok, dobobók adják, amelynek egyik támfala egyben a kerti tó határát is kijelöli. A merevséget árnyékkedvelő évelők – árnyékliliomok, páfrányok, tűzesők, gólyaorr – beültetésével és egy hatalmas pókhálót formázó függőágy felfüggesztésével oldották. Az ágyon átlátni, így olyan érzésünk lehet, mintha lebegnénk, miközben pompás rálátásunk nyílik a vízinövények között úszkáló halakra. A két teret vízfüggöny választja el egymástól, ami még meghittebbé teszi a víz fölötti pihenőrészt. A kert másik kellemes látványossága a modern térplasztika. A „gömbölyded” szobornak ugyancsak a szögletesség feloldása jutott feladatul.
Az erdei aljnövényzetre jellemző, változatos levélformájukkal és színűkkel díszítő növényeket az emeleten felváltják a vidám egynyári és évelő virágok. Itt a vonalvezetés sokkal oldottabb, íves, játékos formák uralkodnak. A tervező egy-egy nagyméretű fát ültetett a két sarokba, amelyek élő kapcsolatot teremtenek az alsó és felső szinttel.

Út a kreatív kerthez

Több eszközünk is lehet arra, hogy a kertet izgalmasabbá, látványosabbá tegyük. Itt van mindjárt a a víz, amely megunhatatlan, különleges élményt ígér, méltán kedveljük. Ha a vízi növényekkel benépesített kerti tóban vízfüggöny omlik alá, a víz keltette hangélményben is részünk lehet.
Ha dimbes-dombos terepen alakítjuk ki a kertünket, akkor nem csak szép, de kívánatos is az emelt, illetve süllyesztett ágyások, a támfalak és lépcsők kialakítása, ugyanakkor a szintkülönbségekkel bátran játszhatunk sík terepen is. A süllyesztéssel azonban meg kell oldani a vízelvezetést, és célszerű olyan burkolatot választani, ami elvezeti a vizet. Itt díszkavicsot, palás követ használtak.
Érthető, hogy egy kicsi kert esetében mindig nehezebb a látványt és funkciót kellő módon összekapcsolni, különösen akkor, ha az élő felületet a lehető legnagyobb területre képzeljük, és nem akarjuk leburkolni, ülőhelyekkel telezsúfolni a kertet. Ezt kiválthatjuk, ha egy szinttel feljebb „lépünk”, és függőágyat feszítünk ki, amely egyben egy újabb dimenziót teremt.

„Kerti építmények alapanyagául a fát és a követ szokás használni. A legtöbben el sem tudják képzelni, hogy a fém megjelenése mit adhat hozzá egy kert látványához” – mondja Maros Krisztián. Egy kiállítás, verseny arra is jó alkalom, hogy új megoldásokat, anyaghasználatot mutassunk be a nagyközönségnek. Ezért is használtuk ezt a sokoldalú, díszítő, a természettel szép kontrasztot adó anyagot a?lépcsőfokokhoz, és készítettünk formabontó ágyásokat és íves ágyásszegélyt a?tetőkert kialakítása során.

Kertet a magasba!

A tetőkert itthon is egyre népszerűbb módja annak, hogy amit az építészet elvesz a természettől, azt a magasban visszaadjuk. Ahhoz azonban, hogy jól „működjön” a kert a tetőn, néhány szabályt maradéktalanul be kell tartani. A laikus számára is felvetők a vízelvezetés, vízszigetelés kérdése, amely valóban sarkalatos pont a tervezés során. Már a növényválasztásnál is figyelni illik erre, hiszen a növények, fák nőnek, gyökerük terebélyesedik, ami veszélyeztetheti a vízzárást, így gyökérálló szigetelésről kell gondoskodni. Ez megakadályozza, hogy a talaj, valamint a víz szivárogva rongálja az épület szerkezetét. Erre kerül a drén réteg (vízáteresztő réteg, például kavics), fölé geotextília, így nem veszélyezteti pangó víz a növények gyökerét. Ha a tetőn faburkolatot kapnak az ágyások, illetve maga a szerkezet, a fa belső felét tanácsos műanyag védőburkolattal óvni az ültetőközegtől és vele együtt a víztől.
Extenzív és intenzív zöldtetőt különböztet meg a terminológia. Előbbi nem igényel különösebb fenntartást, főleg varjúháj kerül ezen tetőkre. Nem oly látványos, mint az intenzív „társa”, de kitűnő hőszigetelő, zajcsökkentő, és ha gyenge a födém, akkor is extenzív zöldtető a megoldás, mivel tíz centiméter ültetőközeg is elegendő a növények cseperedéséhez. Ha cserjéket, fákat képzeltünk el a magasban, akkor az intenzív zöldtető szabálya szerint vastagabb ültetőközeget szükséges kialakítani. Döntsünk bármelyik típus mellett, nem csupán egy szép zöld felületünk lehet, de ökológiai tudatosságunkat is hirdethetjük.