Igazi építészkert a fiatalabbik Callmeyer utód, László portája is, amely a ház szerves része. A bejáratnál a nevezetes akantusz bokor (Acanthus hungaricus) virul, amelynek leveleit a korintoszi oszlopfőkről ismerjük. Görögországból hozta az idősebb Callmeyer. Idén egy jégeső alaposan megtépázta. Az akantusz szereti ezt a vidéket, bőven hullatja, pontosabban lövi a magját szerteszét; A ház tetején kopognak a – töltények”.
omoly kerttervezés a véleményem szerint a kastélykertnél és közparkoknál kezdődik – mondja László. – Ahogy a lakás otthonossá tétele, úgy a kert kialakítása is ősi ösztönünk kellene, hogy legyen.
A szakirodalmat én is elolvastam persze, de a legtöbb, amit megtudtam belőle, hogy saját tapasztalatából meríthet legtöbbet az ember. A helyi és éghajlati viszonyok tájegységenként nagyon eltérőek. – Háromarcú telek – jellemzi a sajátját. A hosszú, keskeny telken elöl, a ház mellett van a díszkert, középen a diófaliget, hátul a gyümölcsös. Ami a ház melletti részt illeti, eredetileg két dolgot kívánt a növényektől: takarjanak a kíváncsi tekintetek elől és ne tegyék a kert rabjává a háziakat. Ami a takarást illeti, a gyorsan fejlődő olasznád (Arundo donax) telitalálatnak bizonyult, a szárait egyébként paradicsomkarózásra használják. A többi növény kiültetését alapos tájékozódás előzte meg. A szomszédok tapasztalata segített abban, hogy ha nem is őshonos, de ezt a meszes, márgás talajt és a száraz klímát kedvelő növényeket megtalálja. Így lett helye az ötvenféle növény közül például a tűztövisnek (Pyracantha coccinea), az ecetfának (Rhus typhina), a trombitavirágnak (Tecoma radicans), a télizöld meténgnek (Vinca minor és V. major), a fagyalnak (Ligustrum), az őszirózsának (Aster) és a henyeborókának (Juniperus horizontalis). Tíz év elteltével legtöbb munkája a metszőollónak akad, ami mindig ott hever az ajtó mellett, hogy kedvet csináljon a munkához. Kéthetente egy szombat délelőtt így is elég, hogy megkapják a növények azt, amire szükségük van.
A szomszédos ház közelsége miatt a kertnek ez a része szinte átriumos hatást kelt. Egy ablakpárkányra került a házigazda téglagyűjteményének néhány neves darabja. Az egyiken a hétágú korona grófi megrendelésre utal, régen ugyanis a megrendelő címerét és nem a gyártó nevét ütötték a téglába. De akad itt tégla a kétszáz éves telki apátságból, s itt hever a Mátyás-korabeli vízvezeték egy darabkája is. Itt még nem látszik annyira, hogy tízéves, igazi, felnőtt kertben járunk. Legfeljebb a teraszra nyíló ablaknál a trombitafolyondár mutatja, ami nyáron árnyékot vet, de ősztől tavaszig szabadon engedi a napsugarakat. Callmeyer Ferenc is innen vitte a sarjat a saját kertjéhez. Az idő múlása a telek középső részén látszik meg igazán. A diófaliget a legforróbb napokon is árnyat ad. Itt már nem a ház dominál, hanem a kert, vagy legalábbis kísérletet tesz rá, hogy önálló életre keljen, s szándéka előtt meghajlik a kertész. Ezen a kertrészen már nincsenek rögzített, fix járólapok, csak tipegőkövek, amelyeket időről-időre arrébb kell rakni, ahogy a bokrok, ágak nőnek és az út elkanyarodik. (A kerti burkolatokkal amúgy is érdemes egy kicsit várni. Callmeyer László építészként megrendelőinek is azt javasolja, hogy ne rögzítsék a kerti utakat a házépítés idején, hanem várjanak egy-két évet, azalatt világossá válnak a haladási irányok.) A középső kertben a lombok eltakarják a házat. A lehullott levelek ősszel sok munkát adnak. Callmeyer László szerint valószínűleg ezért olyan kevés a fa az újonnan épült házaknál, ami nagy kár. Enélkül például hova lehet kikötni egy függőágyat – (Érdekes módon sokan települnek ki Budapest XII. kerületéből, ami azt jelenti, hogy az már elveszítette zöldövezeti értékét. Egy ottani kockaház átlagos lakásából kitelik például itt Telkiben egy telek, mutatós házzal.) Telkinek több fejlődő területe is van: egy falusias része és egy kertvárosi. Callmeyerék utcája is falusias környezet; a választás tudatos. Ha kiülnek a háziak a teraszra, a lebukó nap alulról süt a horizonton, s ezt a környékbeli haszonállatok házi koncertje kíséri. Gazdag a természetes élővilág is. A süncsalád ilyenkor csörtet a kert első részénél a bokrok között, s a mama füttyögetve noszogatja a kicsinyeket. Éjszakánként hallani, hogy a régi ház padlására költözött nyestkölykök civakodnak a zsákmányon. Az egyik télen tizenhétféle madarat számoltak össze a madáretetőnél, s azt remélik, hogy tíz év után majd fecske is költözik az eresz alá.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások